Száraz Dénes a beteg gyerekekért fut - interjú

Milyen betegséggel kapcsolatos emlékeid vannak gyerekkorodból?

Kicsi gyerekként elég beteges voltam, többször kaptam tüdőgyulladást, bárányhimlőt, rózsahimlőt, párszor a vakbelemet is ki akarták venni, de csak bent maradt. De nincsenek rossz emlékeim ezzel kapcsolatban, hiszen akkor több odafigyelést kaptam, otthon maradhattam, az anyukám sem ment be dolgozni, vagy mentem a nagyihoz. Szerencsére olyan súlyos betegségem nem volt, amit nehéz lett volna feldolgozni.

Mikor kezdtél sportolni?

Gyerekkoromban az általános iskolát végigsportoltam. A kézilabda és a kerékpár voltak a meghatározók, mindkettőt versenyszerűen űztem, aztán a gimnáziumban már csak a kerékpároztam. Így felnőtt fejjel igazából csak visszatértem a versenyzéshez. És nagyon jó volt újra átélni a versenykörülményeket. A gimnáziumban ott lebegett a lehetősége annak is, hogy profi kerékpáros legyek, de a színészet iránti vágy erősebbnek bizonyult.

Végül miért lettél színész?

A gimnáziumban amatőr színjátszó csoportba jártam négy évig. Nagyon jól ment, sikereim voltak. Imádtam az amatőr színházi fesztiválokat. Buli volt. Koltai Róbert Szamba című filmje is nagyon inspirált, vagy tízszer megnéztem. Azt hittem az igazi profi színészet is olyan, mint amit a gimiben megtapasztaltam, így hát nekiveselkedtem. Persze nagyot puffantam.

Ha nem színész lennél…

… hanem színész lennék, akkor profi sportoló.

Melyik sporteredményed tartod a legfontosabbnak?

Az Iron Man (3800m úszás, 180km bringa, 42km futás) kétszeres teljesítésére vagyok a legbüszkébb, amit 11órán belül sikerült abszolválnom. Ezen kívül 50 km-es hegyi terepfutóversenyeken többször voltam az első 10 helyezett között.

A Mosoly Váltó az alapítvány legnagyobb adománygyűjtő programja. 21 látássérült vagy pszichoszomatikus zavarral küzdő gyerekkel futják körbe a Balatont május 30-31-én, az Ultrabalaton futóversenyen, 47 szakaszban. A program úgy válik adománygyűjtéssé, hogy ezeket a szakaszokat magánemberek, cégek támogathatják, mindezzel terápiás foglalkozásaik megvalósulását segítik.

Mire gondolsz, hogy biztatod magad, amikor a fizikai teljesítőképességed vége felé jársz ?

Amikor 3-5-10 órát töltök folyamatos mozgással, egy idő után nagyon letisztulttá, egyszerűvé, konkréttá, természetessé válik minden, én magam is. Nem gondolkodom, csak teszem, amit tennem kell. Ez egyfajta meditáció csak mozogva. Ebből sokat tudok meríteni a színpadon, hiszen ott is nagyon sokszor többet ér a természetesség és az egyszerűség. Ismerek pár igazán profi, elit sportolót, tudom mennyi munka van a sikereik mögött… és mégis ők a legszerényebb emberek a környezetemben, nos ez is nagyon sokat segít, hogy két lábbal a földön álljak, és tudjam hol a helyem. A sport a szenvedélyem, vele vagyok teljes.

Befolyásolta a fiad születése a gyerekekről való gondolkodásodat?

Nem befolyásolta, ugyanúgy gondolkodom róluk. Én viszont változtam, apa lettem.

Mit szeretnél Daninak mindenképp megtanítani, amire visszaemlékezve tudni fogja, hogy tőled tanulta?

Amit tanulok a sportolóktól, és a hegyekben, a természetben való élettől, azt igyekszem átadni a fiamnak.

Ha Dani színész szeretne lenni, mit mondanál neki?

Azt mondanám, hogy hajrá, ha sportoló akkor is. De titokban bízom benne, hogy az utóbbit választja majd.

Miért vállaltad, hogy futsz a Mosoly Alapítványért?

A Mosolyért azért futok, mert nagyon sok minden az életünkben kizárólag magunkról szól: enyém, nekem, magamnak, én, én, én... Ezen először a fiam születése változtatott, de már az is, amikor a feleségem teherbe esett. És most már eljutottam oda, hogy másokért is éljek, tegyek valamit. Tehát ne csak magamért fussak, hanem másokért is. Jelen esetben a Mosolyért.

Mi volt szimpatikus a Mosoly Alapítvány munkájában, tevékenységében?

A Mosolyban az fogott meg, amiért létrejött és amivel foglalkozik. És azt tapasztaltam rövid ismertségünk óta, hogy működik és nagyon kell, hogy legyen.

Szerinted mire kell figyelni, hogyan kell másképp futni egy súlyos betegségből gyógyult, vagy fogyatékkal élő gyerekkel?

Ilyesmit még nem tapasztaltam, de sok függ attól, hogy milyen súlyos betegségből épült fel, mennyi ideje gyógyult és mennyire. Mindenképpen én alkalmazkodom majd hozzá és nem fordítva. Ha biztatnom kell, akkor azzal, hogy vegye észre mennyien futnak körülöttünk és hogy ez játék, buli. Ha egy kicsit megismerkedhetek vele a futás előtt, akkor szerintem menni fog és mindkettőnknek nagy élmény lesz.

Kiadónk futómagazinja, a Runner"s World két csapattal indul az idei Ultrabalatonon - részletke hamarosan, addig is nézzétek meg a tavalyi InStyle-csapatot ide kattintva.