GENEZIS- Mátis Rita festőművész kiállítása a Grifolinoban

A pécsi művész foto realisztikus festményeinek válogatásából nyílt kiállítás a GRIFOLINO Museoban 2018.június 22-én. Az interaktív megnyitón a múzeum kurátora, Dr. Bebesi Erika vezette pódiumbeszélgetésben, a képek analizálásában a meghívottak is részt vehettek, tudatos párbeszéd alakult a művész és közönsége között a kurátor közvetítésével. A beszélgetések közben a képek hangulatára reflektáló zenedarabok hangzottak el Debussy, Piazzola és Chopin műveiből Medgyesi Zsolt zongoraművész és Szitás Tamás szaxofonművész tolmácsolásában.

Mátis Rita 1967-ben született Pécsen. A Janus Pannonius Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán Keserü Ilona növendéke volt, majd a JPTE Képzőművészeti Mesteriskolában mestere Konkoly Gyula. 2015-2016 között befejezte a PTE Művészeti Kar Doktori Iskoláját, jelenleg a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karán adjunktusként tanít. Számos kiállítása volt itthon és külföldön, a legnagyobb magyar és külföldi kortárs gyűjtők gyűjteményiben számos munkája fellelhető.

A lét ábrázolhatóságának örök problémája foglalkoztatja, ezt próbálja visszaadni a műteremben vagy a tájban beállított színpadias, erős gesztusokkal telített, drámai vagy idilli szituációkban, melyek megjelenítéséhez „választott tradíciókhoz” nyúlok vissza. Cagnacci, Velázquez, Renoir, Vallotton, Bonnard, Ferenczy, Csernus, Konkoly képei is alapvető emberi történéseket jelenítenek meg, amelyek arra inspirálják, hogy saját verzióját készítse el.. Amikor kitalál egy témát, tökéletes kifejezési formát keres hozzá: sokszor beállításokat, már kiérlelt kompozíciókat vesz át. Ha felmerül egy-egy festészeti probléma, segítségül hívja a számára fontos festőket és az általuk használt festészeti megoldásokat alkalmazza a képein. Mostanában leginkább az foglalkoztatja, hogy technikailag hogyan tudná a legjobban megoldani, hogy tiszta színekből építkezve térbeliek, szinte szoborszerűek legyenek a figurái, hogy elváljanak a hátterüktől, kiemelkedjenek a környezetükből.

A festőművésznő saját festményeinek visszatérő szereplője, néhol megsokszorozva, néhol másokkal együtt. Az alkotó „én” középponti, dramaturgiát szervező szerepet tölt be a képein vagy a történetek sztereotip főszereplője. Viselkedése egy abszolút személyes viselkedés, ami a saját maga állapotára vonatkozik, ugyanakkor archetipikus, hiszen az eljátszott történetek minduntalan ismétlődnek. Az azonosságokat keresi a történetekben, ahogy a nagy elődök látták, úgy akarja látni a szereplőket, a kompozíciókat, a színeket. Hasonlóságot keres a sorsukban. A Mesterek által festett képekbe való belehelyezkedés egyúttal a sorsukba való belehelyezkedést is jelenti. Belépve a festészet folyamába - az örökkön ismétlődő történések részesévé válva - jelenvalóvá tehet valami már megtörténtet, de miközben újrafogalmazom a műveiket, hozzáteszi a saját történetét is.

Biztonságot keres az idilli képek világában. Ezért vesz részt az ideális forma felkutatásának folyamatában, amellyel annyian kísérleteztek, és amely az ősidőktől kezdve végigkísérte az ember történetét, és amelyhez mindig hozzáadott az ember valamit a maga korából. Ezt a biztonságot - az örök létezés biztonságát – ő is az aktban találta meg.

A kiállítás 2018. szeptember 10-ig megtekinthető a Grifolino Museoban- 1052 Budapest, Párizsi utca 1. (Luisa Spagnoli épületkomplexum)