Állattal koldulás: jogsértő vagy „csak” erkölcstelen? Dr. Kajó Cecília állatvédelmi jogász válaszol a felmerülő kérdésekre

Korábban mindenki azt feltételezte ugyanis, hogy olyan hajléktalanokról van szó, akik elvesztették lakhatásukat és állatukkal együtt kényszerültek az utcára. Hajléktalanokat sok helyen segítenek állatvédő szervezetek, pl. állataik chipeztetésében, oltásában vagy tápadomány eljuttatásában, de akár az aktuális, épp befejeződő árvízi védekezést tekintve, a Duna-parthoz közel élők állatai elszállításában és elszállásolásában is segítséget nyújtottak nemrég, sőt az árvízi védekezés kapcsán felmerült elszállásolás kapcsán segítségét ajánlotta például a rendőrség dunakeszi kutyakiképző-központja is.

Mára viszont világossá vált a hatóságok felé történt bejelentések és a rendőrség által végzett igazoltatások nyomán, hogy az állattal koldulók többsége nem hajléktalan, hanem foglalkozásszerűen űzi ezt a tevékenységet. A magyarázat egyszerű: az állattal koldulókat hamarabb megsajnálják és több adományt kapnak, mintha állatok nélkül ücsörögnének egész nap közterületen.

A jog nem ismeri az állattal koldulás tilalmát. Amibe bele lehet kötni (és szabálysértésnek számít, így a közterület-felügyelő helyszíni bírságot, a rendőrség pedig szabálysértési bírságot szabhat ki érte), ha valaki kiskorú gyermekkel vagy másokat zaklató módon koldul. Az életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése nevű szabálysértés (magyarul: önmagában a hajléktalan lét) pedig akár elzárással is sújtható, bíróságra tartozó szabálysértésnek minősül.

2016-ban volt a parlament előtt egy nagy állatvédelmi tüntetés, amikor is a kormányzat jogszabály-módosítási javaslatokat kért a tüntetést szervező állatvédő egyesületektől. Abban az anyagban (és azóta is folyamatosan) kérik az állatvédők, hogy minősítsék az állattal koldulást is szabálysértéssé, ez a cikk írásáig biztosan nem történt meg.

Talán az egyik legtöbb tanácskérést indukáló konkrét eset egyesületünknél a Keleti pályaudvarnál bernáthegyi kutyákkal kolduló, zenélő személy esete. Sok tanácskérő, sokszor és visszatérően kérdezte tőlünk, mi lehet a megoldás. Mi az állatvédelmi törvényben írottak számonkérését tanácsoltuk, a pályaudvar fekvése szerint illetékes polgármesteri hivatal jegyzőjének útján. Többen jeleztek vissza, hogy érdemi beavatkozás nem történt, a kutyák jelenlétével támogatott zeneszolgáltatás továbbra is zajlik a pályaudvar előtt télen-nyáron, hőségben, mínusz fokokban, esőben, napsütésben. Pedig jogi szempontból a jó gazda gondosságát nem biztos, hogy kielégíti az, ha kutyánkkal egész nap egy forgalmas, huzatos aluljáróban ücsörgünk a kövön és húzzuk egész nap a fülébe a talpalávalót.

Ellenérv lehet persze, hogy ha egy ilyen fajtájú, testalkatú kutyát kertben tartunk, ott is ki van téve az időjárás viszontagságainak, tehát miért is lenne számára káros, ha egész nap a gazdája mellett ücsörög a pályaudvar közelében. Lehetséges tehát, hogy adott konkrét esetben nem is állatvédelmi szabályok mentén kellene eljárni, hanem a pénzszerzésnek ezt a más élőlényeket kihasználó, erkölcstelen voltát kellene tilalom alá helyezni. Itt rögtön felmerül a kérdés, hogy mi különbözteti meg az élőlények intézményesített bemutatását (állatkert, vadaspark, cirkusz) erkölcsi szempontból attól, ha valaki a megélhetését biztosítja ilyen úton magánszemélyként?

Az állattal koldulás jogi tilalmazása tehát legalább olyan kétségeket és aggályokat vethet fel, mint a hajléktalanság szabálysértéssé minősítése (hiszen ez alapvetően egy szociális léthelyzet, nem kriminális cselekmény) és legalább olyan kihívások elé állíthatja a hatóságokat: ahogyan a hajléktalanok bíróság elé állítása esetén a hátrahagyott állataikat, úgy a kifejezetten állattal koldulás szabálysértéssé minősítése esetén az ezekben az esetekben lefoglalt állatokat is ugyanúgy a civil szféra, az állatvédelmi szervezetek fogják elhelyezni, mert az államnak egyik esetben sincs kapacitása ilyen intézkedésekre.