Voltak konyhafóbiás időszakaim, de visszataláltam a tűzhelyemhez – beszélgetés Rubin Eszterrel

– Gyerekkorodban szerettél a konyhában sündörögni?

– Igen, nagyon szerettem. Legkorábbi emlékem a nagymamám szilvás gombócához kötődik. Öt évesen nekem is volt kis gyúródeszkám nyújtófával, és bekapcsolódhattam a gombóckészítésbe. A következő állomás iskolás koromban a barátnőimmel közös palacsintasütés volt, és 11 évesen már megfőztem életem első, önálló paprikás krumpliját.

– Mit szeretsz főzni, sütni a legjobban?

– Nagyon szeretem a kelttészta-formázást, fonást, de ugyanúgy szeretek nyersvegán desszerteket is készíteni. Szintén szeretem a 7 kg-os fedeles öntöttvas lábosomban, sütőben hosszan párolódó egytálételeket. Jólesik a ráérős készülődés, a vendégvárás, a tálalás, de akár ötperces kajákat is szívesen összedobok, amikor arra van időm és energiám, mert éppen máshol van a fókusz. Voltak már konyhafóbiás időszakaim is, de végül mindig visszataláltam a tűzhelyemhez.

– Édesszájú vagy?

– Mindig az voltam, két diploma után cukrász szakképzést is végeztem. Az utóbbi pár évben azonban megváltozott a viszonyom a cukorhoz. Már túl édesnek találom, jobban szeretem az alapanyagok, gyümölcsök, zöldségek természetes édességét.

– Kik a célcsoportjai a legújabb könyvednek? Tulajdonképpen bárki?

– Csodás desszertek glutén-, tej- és cukormentesen című, legújabb szakácskönyvem hasznos segítség azoknak, akik diabétesszel, inzulinrezisztenciával vagy összetett táplálékallergiával/-intoleranciával élnek, akik pajzsmirigybetegséggel, felszívódási zavarokkal vagy emésztési problémákkal küzdenek. Külön fejezetben találhatók a nyersvegán receptek, amelyek ráadásul tojásmentesek is, és egyszerűen elkészíthetők. A receptek kialakításánál a legkevésbé sem a helyettesítésen van a fő hangsúly, hanem a minőségi alapanyagok felhasználásával készült, teljes értékű, csábító, csodás, isteni finom, valódi desszerteken. Tehát a könyv mindenkinek való, aki az ártalmas anyagokat elkerülve szeretne egészségesen étkezni.

– Van, akinek nem ajánlanád a könyvet?

– Akik nem szeretik az egyszerűen elkészíthető, nemes alapanyagokból készült, magával ragadó desszerteket, azoknak semmiképpen sem!

– Szépirodalommal is foglalkozol. Előnyt élveznek ezek a művek a szakácskönyvekkel szemben?

– Alapvetően író vagyok, a Szépírók Társaságának tagja: 2012-ben jelent meg Barhesz című, első regényem. A szakácskönyvírást jóval később kezdtem el. Az elmúlt öt évben 6 mentes szakácskönyvem, valamint étrend- és életmódkönyvem jelent meg, amelyek hisztamin-intoleranciával és gyulladáscsökkentéssel foglalkoznak. Most egy ideig nem tervezek új szakácskönyvet, csak szépirodalommal szeretnék foglalkozni.

– Mire vagy a legbüszkébb a munkásságodban?

– Eddig megjelent 12 kötetem közül a kedvencem a Mit esztek ti otthon, mannát? című, 500 oldalas, nagyformátumú irodalmi szakácskönyvem 75 novellával, hozzájuk szervesen kapcsolódó 75 recepttel és 300 nagyívű fotóval, amelynél – ugyanúgy, mint a többi szakácskönyvnél, étrend- és életmódkötetnél – egyszemélyben vagyok szerző, receptfejlesztő, szakács, konyhalány, fotós és food stylist. Mindez sokrétű és sok szálon futó fizikai és szellemi munka, így rendkívül összetett figyelmet igényel.

– Mit csinálnál másképp, ha van olyan egyáltalán?

– Sokunknak legalább két ellentétes nézőpontból megélt története van ugyanarra az életre. A Minek szenved, aki nem bírja című regényem végén a főszereplő lehetőséget kap az egyszer már megélt helyett egy új, alternatív felnövekedésre. Nem tudom, egyáltalán értelmezhető-e a mi lett volna, ha kérdés? Ha az egyiket élem, lehet, hogy mindent másképp csinálnék. Ebben az esetben azonban előfordulhat, hogy nem lenne miről írnom.

Galériánkban profi szakácsoktól tanulhatsz tippeket!