A fejünkben lévő korlátoktól kell szabadulni

„Megtanultuk,hogy sosem az az igazán fontos, hol vagyunk, hanem az, hogy mit élünk meg közben” - írják az útinaplójuk, az Úz a csodák csodája előszavában. Ennek felismeréséhez szükség volt a világ másik végére repülni?

Kaia: Számunkra ezt kint vált lehetővé. Korábban nem hittük volna, hogy ez lesz az az ország, ahol 20-30 éves kondícióinkat levetve önmagunk lehetünk, megfeledkezhetünk arról, akiknek magunkat gondoltuk a szociális és szakmai szerepekben.

Dávid: az egyetem, az első munkával töltött évek fokozatosan kezdték meghatározni életünk hátralevő részét. Azt gondoltuk, hogy kint talán megvilágosodik, miért is vagyunk mi itt így, együtt a földön. Időközben jöttünk rá, hogy a fejünkben lévő korlátoktól kell megszabadulni. Nem a vulkánok, meg az óceán tesz boldoggá minket, hanem a döntések szabadsága.

Mennyi ideig tartott felkészülésük az új-zélandi útra - megtervezni az adminisztratív-pénzügyi hátteret?

K: Már évek óta készülünk rá, ki-ki a maga útján, hisz ez volt életünk eddigi legmeghatározóbb döntése.Praktikusan pedig 9 hónapig, beleszámítva a 2015 augusztusa előtti esküvőnk készülődéseit is.

Összeférhet a megtervezettséggel a spontaneitás, a döntések szabadsága?

K: Egy ekkora út akármennyire tervezett is, kilépés a komfortzónából, és sosem lesz pontosan úgy, ahogyan elképzeltük,

D: Itt a nyitottság a kulcs. Rengeteg szituáció adódott, mikor elengedhettük az elképzelésünket valami kecsegtető bizonytalan érdekében. Legelőször, amikor önkénteskedni kezdtünk egy meditációs központban. Aztán ott felajánlottak nekünk egy menedzser-asszisztensi pozíciót; miközben az új-zelandi körutunkat szinte el sem kezdtük.

K: Elfogadtuk, de előtte 6 hét alatt körbe kempingeztük az országot, két hónapra Hawaiira is átugrottunk.

Az Úz, a csodák csodája legalább annyira szól az új-zélandi tájakról, szokásokról, mint lelki- fejlődéstörténetükről, utóbbi nagyobb teret is kap a kötetben. Miért érezték úgy, hogy ez fontos lehet az olvasó számára– és mit akartak átadni neki?

Azt hiszem, azzal tudok másokat támogatni, ha a saját példámat osztom meg. Nem a tudás, hanem a tapasztalat a leghitelesebb, és az élményeink általában inspirálnak másokat.

D: Mindig foglalkoztat a dolgok több perspektívából való megvilágítása: az utazásnak részei nem csak a meglátogatott helyek, hanem a megélt lelki folyamatok is. Mivel mi a szeretteinknek, barátainknak kezdtünk írni, a teljes képet kívántuk adni, tabuk nélkül.

Mi volt legmeghatározóbb élményük az Új-Zélandon töltött két év alatt?

K: Ezt nagyon nehéz rangsorolni. Adott szinten és pillanatban az adott élmény a fontos, mindaddig, míg azt a leckét meg nem tanuljuk.

D: Amit az Új-Zélandon kapott legmeghatározóbb tanításnak tartok, az elengedésről szól. Rendszeresen merültek fel nehézségek, de azok általában a saját elképzeléseinket és elvárásainkat tükrözték. Ezeket, ha sokszor daccal is, elengedtük, ami igen felszabadító élmény.

Miben hasonlít és miben más a helyi kivi és a magyarországi mentalitás?

K: a kivik barátságossága kvázi előszoba, amiből nagyon megfontoltan engednek csak az otthon melegébe. Magyarországon ez fordítva van: a zárkózott hangulat kertkapu, amin keresztül vezet az út a barátságig – onnan viszont bajtárssá válik az idegen.

D: Szeretem a magyarok es a kivik találékonyságát, talpraesettségét. A művészi élet és a startup-kultúra legalább annyira virágzik, mint otton. Ráadásul Új- Zélandon is dívik a magyaroknál is jól ismert MacGyver-attitűd: sokszor hallani, „just do it, see what happens (csináljuk, aztán meglátjuk, mi történik).

Hogyan hatott baráti-családi kapcsolataikra a társas exodus, változott valami kiutazásuk óta?

K: Mindkettőnknek mélyebbé vált egy-egy – bár ritkább gyakoriságú – interakció; azok a gyökerek erősödnek, amiken a kapcsolat eredetileg alapszik. A tágabb ismerősi körben több felszínes kapcsolat leépült, míg mások rengeteget mélyültek, pusztán a beszámolóink inspiráló jellege miatt.

Éreznek honvágyat Budapest, az otthoni élmények után?

D: Mindketten hiányoljuk a nyüzsgő pesti éjszakai életet, sokszínű kulturális eseményeket. Ugyanakkor élvezzük is a természet közelségét, és a jóval nyugodtabb, harmonikusabb életstílust.

K: Most jobban megvan a választás szabadsága, hogy mennyire tesszük ki magunkat a városi, politikai életnek. Egészséges fenntartani egy ilyen egyensúlyt, és ha másként nem, utazások révén töltekezhetünk egymás kultúrájából. Bár hiányzik a család, a barátok a magyar táj és az évszakok, úgy érezzük, Új-Zéland második otthonunk, ahol lényünk újonnan felfedezett részeit és igényeit ápolhatjuk.

Koncz Tamás

ÚZ, a csodák csodája - 400 nap nászútterápia Új-Zélandon, Hawaiin és Ausztráliában megvásárolható ITT.