3 fiatal lány beszámolója Ukrajnából: „Ez a háború nem csak rólunk szól. Ugyanúgy szól az emberi élet értékéről, az egyszerű emberi értékekről, egy biztonságos Európáról és egy biztonságos világról”

A nevem Oleksii Mutskyi. Jogot tanulok a National University of Kyiv-Mohyla Academy-n. Jelenleg Csernyihivben vagyok, a szülővárosomban. Mindenfelé csak robbanásokat hallani minden egyes nap, ezért a családommal az éjszakákat annak a társasháznak a pincéjében töltjük, ahol élünk. Még ilyen körülmények mellett is élhetjük viszonylag normálisan az életünk, de a város - sok másikhoz hasonlóan - valószínűleg hamarosan lezárás alá fog kerülni, mert Oroszországnak stratégiailag fontos.

Ez az időszak mindenkinek nagyon nehéz, de mégis eltökéltnek érezzük magunkat. Hiszünk az ukrán hadseregben és a győzelemben is. Számunkra most az a legfontosabb, hogy segítséget kapjunk az Európai Uniótól, és hogy Oroszországgal szemben több szankciót vezessenek be. Egy másik nagyon fontos dolog, hogy meg kellene védeni az ukrán légteret. Le kellene zárni azért, hogy a városainkban élő védteleneket megmenthessük a ránk zúduló bombákkal szemben.

A nevem Anna Maslovych. Egész életemben Kijev egyik nagyon csendes környékén éltem, ám amikor a háború elkezdődött, el kellett költöznöm. Egy pár napig Irpinyben tartózkodtam, majd úgy döntöttem, elhagyom Ukrajnát és Németországba utazom. Eddig (és technikailag még most is, bár ezt minden egyes nap megkérdőjelezem) a National University of Kyiv-Mohyla Academy harmadéves hallgatója voltam. Az időm nagy részét a szemináriumokra való tanulással és kutatással, idegen nyelvek tanulásával és a részmunkaidős állásommal töltöttem. Nem tudom mit fog hozni a jövő, de igyekszem az országom támogatására koncentrálni és részt venni minél több médiakampányban az egyetemi ismerőseimmel. Teljesen össze vagyok törve és egyben nagyon dühös is vagyok a jelenlegi helyzet miatt.

Nagyon aggódom azokért, akiket hátrahagytam. A barátaimért és rokonaimért, akik még Ukrajnában vannak. Mindezek mellett, hogy valami jót is mondjak, még korábban soha nem éreztem azt, hogy egy olyan különleges egység részese lehetek, mint amit most az egész ukrán nemzet alkot. Akikben ott az erő, hogy ellenálljanak és megállítsák az inváziót, kerüljön ez bármibe is. Azt gondolom, hogy a legnagyobb segítség, amit más országok most tehetnek, az a karitatív munka. Hogy élelmiszert, tisztálkodási szereket és szállást kaphassanak azok, akik el tudtak menekülni.

A nevem Daria Sholomitska, vagy egyszerűen csak Dasha. Kijev volt az otthonom egészen addig, amíg Oroszország meg nem támadta Ukrajnát. Amikor február 24-én hajnali 5 órakor meghallottuk az első robbanásokat, a szüleim azonnal biztonságosabb helyen akartak tudni engem és a testvéremet. Jelenleg Vinnicja régióban tartózkodunk.

A háború előtt a kijevi National University of Kyiv-Mohyla Academy tanulója voltam, jelenleg harmadéves vagyok a nemzetközi kapcsolatok szakon (amit nagyon ironikusnak tartok a jelenlegi helyzetben), tehát nálam most a tanulásnak kellene állnia az első helyen. Az elmúlt hetekben, amit csak tudtam, megpróbáltam megtenni, hogy segítsem a fontos információk áramlását a világba. Az egyetemi társaimmal egy csoportot hoztunk létre és különböző anyagokat készítünk, amiket eljuttattunk a külföldi médiának, hogy mindenki láthassa, mi is folyik itt igazából.

Valójában az a legfontosabb, hogy biztonságban vagyok, van egy meleg ágy, amiben alhatok, étel, amit ehetek, és lehetőség, hogy tegyek valamit, ami talán segít. Ezért nagyon hálásnak érzem magam. Természetesen nagyon mérges és frusztrált is vagyok a rengeteg halál, rom és katasztrófa miatt, amit Oroszország a hazámnak okozott. Csak úgy, mint minden embernek, akinek el kellett hagynia az otthonát, nekem is nagyon hiányzik a városom. Nem tervezek tovább menni, nagyon erős az az elhatározás bennem, hogy az országomat nem hagyom el.

Nagyon fontos, hogy mindenki megértse azt, hogy ez a háború mindössze azért történik, mert egy nagy ország nem akarja, hogy a másik, kisebb ország olyan szabad és demokratikus legyen, amilyen szeretne. Az üzenetem nagyon egyszerű: támogassátok Ukrajnát! Segítsetek amennyit csak tudtok! Ez a háború nem csak rólunk szól. Ugyanúgy szól az emberi élet értékéről, az egyszerű emberi értékekről, egy biztonságos Európáról és egy biztonságos világról.