"Thaiföld, te csodás" - Boldov Eszter útinaplója #1

"Mikor 2014 júniusában először érkeztem Bangkokba egy ötnapos munkára, azonnal eldöntöttem, hogy biztosan vissza fogok még jönni a városba, hogy tüzetesebben körülnézzek. Szerencsére a szüleimet is érdekelte a dolog, így a nyarunkat thaiföldi utunk szervezésével töltöttük, ami 2 héttel ezelőtt kezdetét is vette. Most éppen a Koh Samui-ról Donsak-ba tartó kompon pötyögöm ezt a bejegyzést, mikor ti olvassátok pedig valószínű, hogy már Budapesten leszek.
Utunk első állomása a thai főváros, Bangkok volt, sikerült szüleimet és húgomat rögtön mélyvízbe dobni, hiszen soha nem jártak még Ázsiában, nemhogy annak egyik legnyüzsgőbb nagyvárosában. A 12 órás út után az első napunk pihenéssel telt, illetve egy kis munkával a hotel tetején lévő lounge-ban. Nem volt könnyű a Philosophy Magazine következő számára koncentrálni ilyen kilátás mellett :D

Este találkoztunk néhány ismerőssel, akik itt élnek és meglepetésünkre egy welcome vacsit is szerveztek nekünk, utána pedig természetesen a hírhedt bangkoki éjszakában kötöttünk ki. Sikerült összehozni egy találkozót a Pampuk Timivel, akivel szingapúri utunk óra nagyon jóban vagyunk és Kroneraff Orsival, aki szintén Bangkokban dolgozik most, mint a VM modellje. Ezen az estén sikerült a vadabb oldaláról megismerni a várost és leleplezni a helyieknek azt a különös szokását, hogy a turistákat minden létező alkalommal igyekeznek átverni, legyen szó egy taxi viteldíjáról vagy a haza vezető út megmutatásáról.

Második nap belevetettük magunkat a városnézésbe. A Siam negyedben meglátogattuk az egyik legnagyobb bangkoki piacot, ahol az utcai árusoktól be is szereztük az aznapi ebédet. A mendemondákkal ellentétben teljesen megbízhatóak ezek az árusok, tiszta környezetben és jókat lehet enni, szinte nevetséges áron. A nagy forgatagban azt várná az ember, hogy az utcák tele vannak szeméttel, vagy hogy kellemetlen szagok terjengenek, főleg egy ilyen piacon de erről szó sincs. Soha nem találkoztam még annyi színnel és illattal egy helyen, mint itt, nem beszélve arról a felszabadult és boldog, gondtalan hangulatról ami a helyet körbelengi.

A központot elhagyva az óvárosba mentünk, ahol a csatornán hajózva a Grand Palace-hoz érkeztünk. Mivel az országban éppen a monszun évszak kellős közepe van, sikerült bekerülnünk egy röpke viharba, de mivel a helyieket ez nem zavarta, mi is nyugodtan hajóztunk tovább a méteres hullámok között. Ezeken a kis hajókon eső esetén az utasoknak kell tartani a hajó oldalán lévő ponyvát, ha nem akarnak megázni.

Napi 3-4 kisebb vihar van, így fel vannak készülve a helyiek az ilyen esetekre. Aznap már csak a fekvő Buddha templomát sikerült megnéznünk, a Grand Palace- ra sajnos nem maradt időnk. Egy egy közepes méretű templomnak számít Bangkokban, így is 2 órába telt mire bejártuk. A fekvő buddha templomában van egyébként Bangkok legismertebb thaimasszázs iskolája is. Teljesen lenyűgöző, hogy a thaiok milyen alázattal hódolnak a vallásuknak és milyen építményeket hoznak össze ennek érdekében. A fekvő buddha 32 méter hosszú, talpát pedig hatalmas ékköves berakás díszíti. A nap végén kipróbáltuk az eredeti thai masszázst is a Siam negyedben, ez innentől kezdve napi rutinunkká vált

Harmadik nap időt szakítottunk a királyi palota, azaz a Grand Palace bejárására. Szerencsére itt most –a mi évszakszámításunk szerint- tél volt, azaz mindössze 29-3o fok volt napközben, nem pedig 4o-45 mint a száraz évszakban. Sikerült kibírnunk a 3 órás túrát, nem győztük fotózni a rengeteg arany épületet és buddha szobrokat, amiket a királyi családok tiszteletére emeltek. A királyt és a királynét egyébként nagy szeretet övezi, minden épületbe belépve jól látható helyen a fényképükbe ütköztünk. A királyi palota központi templomának nevezetessége a smaragd Buddha szobor, ami kis mérete ellenére hatalmas hírnévnek örvend. Ezekben a templomokban kivétel nélkül élnek szerzetesek is, akik életük bármely pontján dönthetnek úgy, hogy kolostorba szeretnének vonulni. A thaiok vallásgyakorlásának része, hogy adományokkal segítik a templomokban élő szerzeteseket.


Következő állomásunk a felkelő nap temploma volt, ahová szintén körülményesen jutottunk el, hiszen a helyiek nem túl nagylelkűek az útbaigazítást illetően. Végül egy elvileg kétszemélyes tuk-tuk-ba préseltük be magunkat öten, hogy mindössze 25o-3oo forintnak megfelelő thai bathért odaszáguldozzunk a célhoz. Mint már megszokhattuk, ez is egy olyan épület volt, amitől leesett az állunk, megpróbáltuk végiggondolni, hogy hogyan épülhetett, de egy idő után ezt is feladtuk. Felmásztunk a 6o-7o cm magas lépcsőfokokon a tetejére is, egész Bangkokot beláttuk. Aznap este is a város egyik leghírhedtebb bárjában kötöttünk ki, ami a 63-dik emeleten volt. Itt jellemző, hogy rooftop-bárokat alakítanak ki, hiszen építkezésre hely nem igazán maradt, de fentről nagyon szép kilátás nyíik a városra. Bangkok bármely pontján felmehettünk ilyen magasságokba, azt vettük észre, hogy egyszerűen nem látjuk annak végét. Mindenhol csak a város fényei és a magasba nyúló felhőkarcolók és hagyományos kis thai házak kettőssége. Innen továbbmentünk a Bangkokban dolgozó modellek egyik törzshelyére, a Ku Dé Ta-ba, szintén a 8o-9o-dik emelet környékére.

Utolsó napunk Ayuttaya óvárosának (az UNESCO Világörökség része) felfedezésére volt kijelölve, ahová privát sofőrt fogadtunk, hiszen a turisták lehúzásából élő taxisok mellett azért lehet olyan sofőröket is találni, akiknél könnyű alkudozni. Az ország egyébként minden szempontból hihetetlenül olcsó, a közlekedéstől, az étkezésen át a szállásig, ezért nagyon megéri idelátogatni. Ayuttaya Thaiföld fővárosa volt az 13oo-as években, amit az akkori király egy himlőjárvány elől menekülve jelölt ki. A város az akkori világ legnagyobbjának számított, hiszen fénykorában lakossága elérte az 1.ooo.ooo főt. Egészen addig virágzott, míg burmaiak eleféntokkal el nem foglalták és le nem rombolták gyönyörű épületeit. Egyedül a buddha szobrok és a sztúpák maradtak, mivel a burmaiak nagyrésze is a buddhizmusban hitt. Összesen 5 templomot néztünk meg, ahol készségesen körbe is vezetett minket a sofőrünk, sőt, a végén még a helyi nevezetességre, a pálmacukros palacsintára is meghívott minket. Lehetetlen leírni, hogy milyen helyeken jártunk, beszéljenek a képek:

Kattintsatok a Eszter gyönyörű fotóiért!

Ötödik nap hajnalban indultunk Koh- Samuira, ami Thaiföld legnagyobb szigete. Igazi fehér homokos, pálmafás álomnyaralást szerveztünk, habár odajutni egy kicsit körülményes volt de erről majd a következő bejegyzésben! :)

Kövessétek Boldov Esztert Instagram oldalán, hogy mostantól ne maradjatok le egyetlen posztjáról se!