Színésznőnek tanult majd 40 évesen olimpikon lett: Tary Gizella inspiráló története

Tary Gizella 1884. november 19-én született Szolnokon egy tízgyermekes kisiparos-asztalos családban. Tizenegy éves volt, amikor beállt apja mellé a műhelybe dolgozni, húszévesen pedig beiratkozott Rákosi Szidi magán színészképzőjébe. Ezen tanulmányai során kezdett el vívóleckéket venni Lovass Gyula vívómestertől, akkoriban nem nagyon edzettek nőket ebben a sportágban, így szerencséje volt, hogy Fodor Károly híres vívóintézetében örömmel fogadták a gyengébbik nem vívótehetségeit is.

1909-ben megnyerte a Pozsonyban megrendezett első magyar női tőrvívóbajnokságot, a nagy siker után azonban közel 15 évig nem versenyzett. Mindeközben a színészkedéstől sem szakadt el és a színiskola vizsgaelőadásán nagy sikerrel szerepelt a színpadra vitt János vitéz darab gonosz mostohájaként. Hamarosan a Magyar Műszínkör tagja lett, 1920-ban a Kedélyes Kabaréhoz szerződött, mellette számos kisebb vidéki és budapesti színházban szerepelt, miközben darabokat is előszeretettel írt - Pécsen és az újpesti Blaha Lujza Színházban nagy sikerrel játszották 1924-ben a Mátkaság című népszínművét. Visszatérve a sporthoz! Néhány hónappal az 1924-s párizsi olimpia előtt kezdte el a felkészülést a felkészülést Italo Santelli segítségével, ám mivel nem talált a számára megfelelő női ellenfeleket, így nagyrészt férfiakkal edzett. A korabeli lapok hírt adtak arról, hogy milyen elszántan készül a nagy megmérettetésre és sajnos a kritikus hangokkal is meg kellett küzdenie, hiszen nemcsak nő volt, de bizony már majdnem 40 éves, amikor úgy döntött, hogy részt vesz az ötkarikás játékokon.

Elszánt volt! Személyes vagyonából sok mindent pénzzé tett, hogy összegyűjthesse az utazáshoz szükséges összeget és saját költségén ott lehessen Párizsban. Végül az elődöntős csoportjában 3. lett, ám a végső körben elfáradt és az olimpiai játékok tőrvívás egyéni számában 6. helyezést ért el, ezzel viszont Tary Gizella lett az első magyar női pontszerző olimpikon. Őt ez kicsit sem keserítette el, hiszen boldoggá tette azon tény, hogy a döntőbe jutott és pontot tudott szerezni Magyarországnak. A vívással ezután sem hagyott fel, 1925-ben, 1926-ban és 1929-ben felvidéki bajnok lett, 1930-ban pedig megnyerte a tátrai bajnokságot. 1928-ban az amszterdami olimpián is szerepelt, de sajnos az elődöntőben kiesett.

1931-ben az Állami Vívómestervizsgáló Bizottság előtt - a kultuszminiszter külön engedélyével, mivel a szervezeti szabályzat nem tért ki a nőkre - segédmestervizsgát tett. 1936-bn pedig már ő segítette az olimpiára készülő sportolókat, akik között ott volt Elek Ilona is, aki egykoron Tary Gizella hatására kezdett el tőrvívást tanulni, és mestere legnagyobb büszkeségére arannyal is tért haza a ötkarikás játékokról. 75 éves korában bekövetkezett haláláig, azaz egészen 1960. február 8-áig edzőként tevékenykedett.

Még több olimpiával kapcsolatos érdekességről olvasnál? Íme 10 meglepő sztori az olimpiák történetéből!