Van, amit sosem akarnak újra látni: a nézők szerint ez Susan Sarandon legrosszabb és legjobb filmje
Susan Sarandon (születési nevén Susan Abigail Tomalin) 1964 és 1968 között a washingtoni Katolikus Egyetemre járt, ahol dráma szakon szerzett Bachelor of Arts fokozatot. Főiskolai évei alatt – és kicsivel utána is – alkalmi munkákból tartotta fenn magát: dolgozott kórházban, hajat vágott, házakat takarított, és telefonkezelőként is tevékenykedett.
1968-ban a színésznő akkori férje, Chris Sarandon oldalán lépett először színpadra a Wayside Theatre falai között a virginiai Middletownban. Susan Sarandon rövidesen megkapta első filmes szerepét, az 1970-ben bemutatott Joe című filmben. 1970 és 1971 között a A World Apart című szappanoperában játszott, karrierje pedig 1974-ben új lendületet vett, amikor főszerepet kapott a F. Scott Fitzgerald and 'The Last of the Belles' című tévéfilmben, valamint Billy Wilder Szenzáció! című bűnügyi vígjátékában. 1975-ben feltűnt a Rocky Horror Picture Show-ban, és A nagy Waldo Pepper-ben Robert Redford oldalán. Első Oscar-jelölését az 1980-as Atlantic City-ért kapta. Ezt követően olyan alkotásokban szerepelt, mint az 1983-as, leszbikus erotikus jelenete miatt megosztó Az éhség, az 1987-es Az eastwicki boszorkányok és a Baseball bikák. A '90-es években négy Oscar-jelölést is kapott: a Thelma és Louise, a Lorenzo olaja, Az ügyfél és a Ments meg, Uram! című filmekért, végül az utóbbiért vihette haza a legjobb színésznőnek járó szobrot 1996-ban. A színésznő azóta is jobbnál jobb filmekben szerepel, tovább növelve népszerűségét. Születésnapja alkalmából utánajártunk, mely filmjei váltak a közönség szerint felejthetetlenné, és melyek – nos, mondjuk úgy – inkább felejthetővé.