
A magyar, akit tizenhétszer jelöltek Oscar-díjra! Rózsa Miklós életének különleges története
Rózsa Miklós 1907. április 18-án született Budapesten, édesapja Rózsa Gyula, egy jómódú cipőgyári tulajdonos és Berkovits Regina zongoraművész első gyermekeként. Szülei ismertették és szeretették meg vele a klasszikus- és a népzenét. Egyetlen testvére, Edith hét évvel utána született.
Ötévesen kapta első hangszerét anyai nagybátyjától, Berkovits Lajostól, aki a budapesti Operaház hegedűse volt. Alig múlt nyolc éves, amikor már nyilvánosan lépett fel és komponált. 1925-ben iratkozott be a lipcsei egyetemre, ahol vegyészmérnökként kezdett el tanulni azért, hogy aggodalmaskodó édesapját egy kicsit megnyugtassa, de emellett párhuzamosan a zenei képzését sem hagyta abba, sőt mi több, elhatározta, hogy zeneszerző lesz és jelentkezett a lipcsei konzervatóriumba. 1931-ben Párizsba költözött, komponált és egyik híres műve is itt íródott, a Magyar szerenád op.25-t Budapesten Dohnányi Ernő mutatta be hatalmas sikerrel. Rózsa Miklóst egy barátja, a svájci zeneszerző, Arthur Honegger vezette be a filmzene rejtelmeibe, a magyar tehetségét pedig azonnal elvarázsolta a dolog, ám a francia fővárosban nem sok lehetősége akadt ezen a téren. Első ilyen jellegű felkérését már Londonba költözése után kapta. Egyik barátja, a belga filmrendező, Jacques Feyder kérte fel őt a Marlene Dietrich és Robert Donat főszereplésével készülő, Korda Sándor produceri munkáját dicsérő filmjének, az 1937-ben bemutatott Páncél nélküli lovagnak a filmzenéjére. Az együttműködés olyan jól sikerült, hogy 1940-ben már a Bagdadi tolvaj következett, aminek filmzenéjét Oscarra is jelölték, de sajnos nem kapta meg a díjat.