Milly Alcock egészen másféle Supergirlként hódít az új DC-filmben: „Rendetlen, sérült és nagyon emberi”

Milly Alcock most először mutatkozik be Kara Zor-El, vagyis Supergirl szerepében, és amit a DC új filmje kínál, az messze van a klasszikus szuperhős-képtől. A karakter alkoholba menekül, szétesett, menekül a traumái elől, és egyetlen állandó társa a szuperképességekkel rendelkező Krypto. Az alkotók szerint éppen ez a nyers, zabolátlan megközelítés teszi igazán érdekessé a figurát – még akkor is, ha maga a film nem mindig tud felnőni ehhez az ötlethez. Közben a színésznő és a forgatókönyvíró, Ana Nogueira is arról beszéltek, miért volt fontos számukra, hogy Supergirl ne a megszokott mintát kövesse. A cél nem egy újabb makulátlan ikon volt, hanem egy sebezhető, furcsa és kifejezetten mai női hős megrajzolása.

Szokatlan szuperhős, szokatlan kiindulópont

A legtöbb szuperhősfilmben Kara Zor-El inkább Superman női megfelelőjeként jelenik meg: erős, magabiztos, erkölcsileg tiszta figura, aki tudja, mit kell tennie. A mostani Supergirl viszont teljesen más irányból közelít. Kara itt egy feldolgozatlan traumákkal küzdő fiatal nő, aki túl korán veszítette el a családját, idegen bolygóra került, és sokáig inkább sodródik, mintsem irányít. Milly Alcock szerint éppen ez a tökéletlenség szólította meg őt igazán. A színésznő egy sajtóbeszélgetésen úgy fogalmazott: az tette igazán izgalmassá a karaktert, hogy nem tökéletes, és ettől sokkal emberibb, mint egy átlagos szuperhős.

A DC univerzumban is új hangot hozhat Kara Zor-El

Ana Nogueira, a film írója szerint a karakter kialakításában nagy szerepe volt Tom King képregényes történetének, amely már korábban is egy sötétebb, karakterközpontúbb Supergirl-képet rajzolt fel. Nogueira azt mondta, számára logikus volt, hogy Kara ne a Földre érkezve azonnal találja meg az egyensúlyát, hanem inkább bizonytalanul, kissé szétesve élje meg az új világot. A forgatókönyvíró szerint az sem véletlen, hogy Supergirl és Superman karaktere itt tudatosan élesen elválik egymástól. Míg Clark Kent a DC-univerzum „mintapolgára”, Kara sokkal nehezebben illeszkedik be, és ez a kontraszt adja a figura erejét. Ez a megközelítés a női szuperhősök sorában is különleges lehet. Nogueira szerint a cél az volt, hogy Kara ne csupán inspiráló legyen, hanem olyan karakter, akiben a fiatal nézők magukra ismerhetnek. Nem tökéletes példakép, hanem egy furcsa, küzdelmes, mégis vonzó figura, aki pont a hibáival együtt működik.

Milly Alcock viszi a hátán a filmet

Bár a film egésze nem minden pillanatában képes kihasználni a főszereplőben rejlő lehetőségeket, Alcock alakítása így is komoly erőssége a produkciónak. A kritikai visszhangok szerint a színésznő egyszerre tudja hozni a szétesett, dühös fiatal nőt és azt a hőst, aki még a káosszal együtt is képes nagyot emelni a történeten. Ez különösen fontos egy olyan filmes univerzumban, ahol az utóbbi években a DC többször is kereste az új hangot, az új irányt. Egy ennyire másfajta Supergirl akár frissítheti is a márkát – feltéve, hogy a folytatásban a történet is jobban ráépül erre az erős karakteralapra.

Van ok az izgalomra, még ha nem is tökéletes a film

A Supergirl legnagyobb erénye most egyértelműen az, hogy mer eltérni a megszokottól. Nem steril, nem hibátlan, és nem akar mindenáron példás lenni. Ez a fajta karakter sokkal közelebb állhat azokhoz a nézőkhöz, akik eddig kevesebb ilyen női hőst láttak a vásznon. A film tehát nem feltétlenül a tökéletes szuperhősblockbuster, de Milly Alcock alakítása miatt mégis érdemes figyelni rá. Ha a DC valóban hosszú távon építeni akar erre a karakterre, akkor Supergirl most jó alapot kapott – még ha a történet egyelőre nem is használta ki teljesen azt a potenciált, ami Kara Zor-El figurájában rejlik.