Forrás: Fortepan / Kotnyek Antal
A magyar díva, aki meghódította a Broadwayt, és egy jövőbeli amerikai elnökkel is játszott: Darvas Lili története
Darvas Lili1902. április 10-én született Budapesten. Szülei erős ellenkezése ellenére 18 évesen Góth Sándor növendéke lett, nem sokkal később pedig már Shakespeare drámájában, Júlia szerepében varázsolta el a közönséget a Budai Színkörben. Le is szerződtette őt a Magyar Színház, ahol rövid időn belül már ünnepelt színésznőnek számított.
1924-ben már a Vígszínház társulatát erősítette, 1925-től Max Reinhardt meghívására a bécsi Josefstädter Theaterben játszott, emellett Berlinben és Hamburgban is vállalt munkát, természetesen német nyelven. Az itt töltött idő alatt sikerült levetkőznie önbizalomhiányát, és egészen más emberként tért vissza Budapestre. A nála 24 évvel idősebb Molnár Ferenccel az író Égi és földi szerelem című darabjának vígszínházi próbái során ismerkedett meg. Az akkor már sikeres író azonnal beleszeretett a fiatal szépségbe, és Lili is örömmel fogadta a férfi közeledését. Ahhoz azonban, hogy szerelmüket hivatalos szintre emelhessék, Molnárnak előbb el kellett válnia a vele hosszú ideje viharos kapcsolatban élő Fedák Sári színésznőtől, aki harmincezer dollár fájdalomdíj fejében szinte rögtön le is mondott uráról. Az író állítólag még darabot is írt erről a helyzetről: az 1924-ben bemutatott, Vajda László rendezésében színpadra állított Az üvegcipőben elevenedik meg ennek a szerelmi háromszögnek a története. A rendezett helyzet után már semmi sem állt az útjukba, Darvas Lili és Molnár Ferenc 1926. június 9-én össze is házasodtak Budapesten. A pár soha nem élt egy fedél alatt, évente mindössze két-három hetet töltöttek együtt, és ilyenkor általában utazgattak. Így a színésznőnek is könnyebb volt elviselnie férje dorbézoló, más hölgyek kegyeit kereső énjét. Lili nemcsak férje darabjaiban remekelt, hanem a drámai szerepekben is. Ahogy Kosztolányi Dezső írta róla a Pest Hírlapban: „Játéka a szó legszebb értelmében nemes. Sehol egy hamis hangsúly, egy eltúlzott mozdulat. Hiába, a tehetség egyetlen ékessége az egyszerűség.”

A náci Németország terjeszkedése azonban komolyan aggasztani kezdte Lilit, aki végül az Egyesült Államokba emigrált, és ott telepedett le. Férje három évvel később követte őt titkárnője és szeretője, Bartha Vanda társaságában. Miközben a színésznő a Broadwayn játszott, Molnár Ferenc élvezte a Plaza Hotel nyújtotta kényelmet és fiatal partnere szeretetét. Meglepő módon gyakran csináltak programot hármasban, és sok esetben a tőlük nem messze lakó Greta Garbo is csatlakozott hozzájuk. A nyitott házasság nyújtotta szabadságról Lili sem mondott le, és ebben az időszakban a bécsi színész, Hans Járay élettársa volt. Harmonikus működésük 1947-ben, Bartha Vanda öngyilkosságával ért véget. Az író képtelen volt túltenni magát a tragédián, bűntudat gyötörte, depressziós lett, és öt évvel később, 74 éves korában gyomorrákban hunyt el New Yorkban. Lili pedig úgy döntött, hogy férjét Bartha Vanda mellé temetteti.

A színésznő ugyan megkapta az amerikai állampolgárságot, mégsem szerette volna teljesen elengedni Magyarországot: a második világháború után többször is hazalátogatott, és itthon is játszott színházi darabokban. Filmszerepeinek száma elenyésző volt, de pályafutása során a tengerentúlon olyan ismert színészek oldalán is feltűnt, mint Walter Matthau, Charlton Heston, valamint a későbbi amerikai elnök, Ronald Reagan. Legismertebb televíziós alakítását 1961-ben nyújtotta az Alkonyzóna Long Distance Call című epizódjában (2. évad, 22. rész), amelyben egy nagymamát alakított. Legemlékezetesebb filmje kétségtelenül az 1971-ben, Makk Károly rendezésében, Déry Tibor két novellájából készült Szerelem volt, amelyben Törőcsik Marival és Darvas Ivánnal játszott együtt. Az alkotás hatalmas sikert aratott: többek között elnyerte az 1971-es cannes-i filmfesztivál Zsűri díját, a két női főszereplő pedig a zsűri külön dicséretében részesült. Lili elismerései itt sem értek véget, hiszen 1971-ben Tony-díjra jelölték a Les Blancs című darabban nyújtott alakításáért. A Magyar Televízióban 1972-ben tűnt fel utoljára, az Egy óra – három arc című háromrészes tévéjátékban, amelyet Molnár Ferenc unokája, Horváth Ádám rendezett. Csendben viselt, mások előtt titokban tartott hosszú betegség után 1974. július 23-án hunyt el New Yorkban, 72 éves korában.








