Egy megállíthatatlan magyar nő, aki utat nyitott a férfiak uralta hazai filmgyártásban: Kornai Margit története

Kornai Margit, Kronemer Mária néven látta meg a napvilágot 1883. február 28-án Munkácson. Kezdetben operaénekesnőnek készült, és többek közt egy olasz mesternél is lehetősége volt tanulni, majd Jászai Marinál végezte el a dráma szakot, ezután rövidesen Szabadkára, majd Miskolcra, végül pedig Szatmárra szerződött szubrett-primadonnának.

1906-ban ment hozzá a táncosként és komikusként is dolgozó Papír Sándorhoz, akit 1911-ben kineveztek az újpesti Népszínház igazgatójának, és meg is kezdte a társulat felvirágoztatását, ám sajnos pár hónappal később váratlanul meghalt, így feleségére maradt a két gyermek nevelése mellett az intézmény vezetése, annak minden ügyes-bajos dolgával együtt. 1914-ben a budapesti Tisztviselőtelepen mozit nyitott, 1915 szeptemberében pedig hozzáment színészkollégájához, Balogh Bélához. Margit érezte, hogy a filmekbe megéri fektetni és meggyőzte férjét arról, hogy filmgyártó és kölcsönző vállalatot alapítsanak, így amíg a férfi külföldön, Illés Jenő rendező mellett rendezőasszisztensként csiszolta tudását, addig neje itthon fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy közös álmaik még nagyobb formát öltsenek. Kitartó munkájának köszönhetően 1917 nyarára sikerült részvénytársasággá emelni kis magánvállalkozásukat. Így jött létre az Astra Filmgyár és Filmkölcsönző Részvénytársaság, amely hamarosan az ország harmadik legnagyobb alaptőkéjű filmgyárává vált, nem sokkal később egy saját üvegműteremmel kiegészítve.

A filmgyár rövid idő alatt nagyon népszerű lett és Balogh Béla első filmjei, a Vengerkák, Az obsitos és A Pál utcai fiúk hatalmas sikert arattak a közönség körében. Balogh Béláné nagyon jó érzékkel talált rá a filmötletekre, például A császár katonáit Kertész Mihály elől happolta el, végül Balogh Béla rendezésében készült el az alkotás, állítólag ez nagyon mélyen érintette a később a Casablancával világhírűvé váló direktort. Az Astra filmjeiben mindig nagy hangsúlyt kapott a társadalmi felelősségvállalás, de sokszor beszéltek a nők alárendelt helyzetéről és a gyerekek sorsáról is. 1918-ban hirtelen minden megváltozott. A filmgyár tőkés tulajdonosa, Oláh Gyárfás Mihály, ugyanis a filmekből befolyt hasznot tartotta fontosnak, mintsem a művészi értékeket. Miután két színésznőnek is alacsonyabb fizetést adott, a producerként dolgozó Margitot pedig elbocsátotta, még nagyobb visszhangot kapott az eset, és bár rövidesen megemelték a színésznők fizetését, Margit pedig visszakapta pozícióját, nem szívesen maradtak Baloghék az Astránál, és átszerződtek az akkoriban Magyarország legjelentősebb filmstúdiójának számító Starhoz.

A Tanácsköztársaság bukása, azaz 1919 augusztusa után azonban lassan minden megváltozott, nemcsak egyre több külföldi film jelent meg a piacon, de a hazai szakemberek közül is rengetegen külföldre emigráltak. Baloghné és férje a '20-as évek végén, illetve a '30-as évek elején Berlinben éltek, és ezen időszakban merültek el a spiritualitás rejtelmeiben, Margit két könyvet is ír a témában, a Testi betegségek lelki okai és Veszteglés az ismeretlenben. 1935-ben tértek haza és csöppenek bele ismét a magyar filmgyártásba. Ekkor már gyermekeik is kivették a részüket a családi vállalkozásból. Papír Magda (később Szepes Mária néven vált országszerte ismertté, legsikeresebb művei A Vörös Oroszlán és a Pöttyös Panni-sorozat) Orsi Mária álnéven forgatókönyvíróként, míg Papír Viktor (később Galántai Viktor) pedig zeneszerzőként tevékenykedett. 1941-ben Balogh Film néven saját céget alapítottak, többek közt Karády Katalin két ikonikus filmje, a Ne kérdezd, ki voltam és az Ópiumkeringő is itt készül. A zsidótörtények hatására - bár csak férje neve szerepelhetett a filmek főcímén - ő továbbra is aktívan dolgozott és kereste a jobbnál jobb ötleteket. A háborút sikerült átvészelniük, ám sajnos 1945-ben Balogh Béla elhunyt. Felesége még ezután sem vonult vissza, ugyanúgy aktívan vitte tovább a vállalkozást és Svájcban, illetve Skandináviában próbált forgalmazót találni hangosfilmjeiknek, majd 1950-ben a Magyar Filmgyártó Nemzeti Vállalat adminisztrátora lett, és egészen 1953. november 23-án bekövetkezett halálig itt is dolgozott. A magyar filmtörténet egyik legikonikusabb alakja, aki határozottan és hihetetlen erővel vett minden akadályt. Bátran állt ki a nők és az elesettek jogaiért egy olyan korban, amikor mindez még tényleg csak gyerekcipőben járt.

Most pedig következzen a 15 legjobb magyar film a közönség véleménye szerint!