Egy boldogtalan gyermekkor története: Ezért nem látta Fülöp herceg kisfiúként a szüleit
A néhai Fülöp herceget bár sokan úgy ismerték mint Edinburgh hercegét és II. Erzsébet királynő férjét, aki élete nagy részében nyugalomban és jómódban élt, azért az ő életútjában is voltak olyan meglepő szálak, melyekről a királyi család körüli keringő történetekben kimondottan kevés szó esik.
Fülöp, András görög királyi herceg és Battenbergi Aliz, ötödik és egyben egyetlen fiúgyermekeként, Görögország és Dánia hercegeként látta meg a napvilágot 1921. június 10-én, Korfun. Fülöp herceg mindössze 18 hónapos volt, amikor a kialakult görög-török forradalom miatt nagybátyja, I. Konstantin görög király kénytelen volt lemondani a trónról, miközben édesapját, Andrást egy megtagadott felettesi parancs miatt először halálra ítélték, majd enyhítve a helyzetet végül "csak" száműzték az országból. Ebben a helyzetben a családnak nem volt más esélye, mint menekülőre fogni. A brit Királyi Haditengerészet hadihajóján sikerült végül elhagyniuk Korfu szigetét, az útra pedig a kis Fülöpöt egy narancsos ládába rejtették.
A száműzetés első éveiben édesapja, András az alkoholba és a szerencsejátékba menekült, és idővel elhidegült feleségétől. A pár mivel képtelen volt békében együtt élni, így jobbnak látták ha a Fülöpöt kihagyják ebből a kapcsolati hullámvasútból. A kisfiút ezért hosszabb-rövidebb időre rokonokhoz küldték, aki emiatt úgy nőtt fel, hogy szinte alig találkozott vérszerinti szüleivel.
Persze joggal merül fel a kérdés, hogyha apja szenvedélyei miatt nem tudott eleget tenni szülői kötelezettségeinek, akkor a kisfiú egész egyszerűen miért nem marad az édesanyjánál?! Nos, sajnos Aliz hercegnő súlyos mentális problémákkal küzdött, nemcsak hangokat hallott, hanem úgy gondolta, hogy fizikai kapcsolatban áll Jézussal és más szentekkel is. Fülöp mindössze 9 éves volt, amikor édesanyjánál skizofréniát diagnosztizáltak és szanatóriumba vitték, ahonnan saját közbenjárása miatt végül 2.5 évvel később kiengedték, sajnos későn, ugyanis családja ekkora már teljesen szétesett.
Fülöp mindössze 23 éves volt, amikor édesapja meghalt, így nem sok lehetősége volt arra, hogy jobban megismerje őt. Édesanyja, Aliz hercegnő a szanatóriumi időszak után viszont mindent megtett azért, hogy méltó módon pótolhassa fiával a kimaradt éveket - lányai ekkor már felnőtt, önálló nőként boldogultak a mindennapokban - , mindemellett pedig élete hátralévő részét a jótékonykodásnak szentelte.