Forrás: GettyImages
Sokan nem tudják, de Audrey Hepburn utolsó filmjét Steven Spielberg rendezte és szinte mindenki megfeledkezett róla
A legendás színésznő néhány rövid jelenet erejéig tűnik fel az 1989-es Örökké című romantikus drámában, mégis ritkán kerül szóba, amikor a rendező legemlékezetesebb alkotásait soroljuk. Pedig a film olyan nagy témákat érint, mint a szerelem, a barátság és a veszteség feldolgozása, mindezt Spielbergre jellemző látványvilággal kísérve. Mégsem állnak össze ezek az elemek igazán emlékezetes egésszé – és talán éppen ezért merült feledésbe Audrey Hepburn utolsó filmes alakítása is.
A színésznő angyalként jelenik meg a történetben: egy felsőbb, nyugodt, már-már földöntúli figura, aki irányt mutat a főhősnek, miután az tragikus módon életét veszti. Bár ez a szerep igen szimbolikus jelentőséggel is bírhatna, a filmben mindössze néhány percig láthatjuk a színésznőt. Audrey Hepburn jelenléte inkább kuriózumnak hat, mint valódi drámai csúcspontnak. Ezek a pillanatok sajnos nem válnak olyan súlyossá és emlékezetessé, mint amilyennek az alkotók nyilvánvalóan szánták őket. Az Örökké egy letűnt filmes korszak lenyomata: abból az időből származik, amikor a romantikus fantáziák még uralták a mozikat – elég csak a Ghostra, a Három kívánságra vagy a Valahol, valamikorra gondolni. A film akkoriban anyagilag sikeres volt, világszerte több mint 74 millió dollárt hozott, miközben a költségvetése nagyjából 31 millió dollár volt. Az a fajta érzelgős, szirupos hangvétel azonban, amely akkoriban működött, ma már inkább túlzónak, sőt helyenként kínosnak hat.

Érzelgős szerelmi dráma Spielberg szemüvegén keresztül
Az Örökké egyik legkorábbi árulkodó jele annak, hogy egy másik filmes korszak terméke, a hosszan elnyújtott expozíció. Steven Spielberg igyekszik a lehető legtöbb feszültséget és kalandérzetet kihozni Richard Dreyfuss főhőséből, Pete Sandichből, aki légi tűzoltóként kiváló a szakmájában, ám talán egy kicsit jobban szereti a munkáját, mint a párját. Dorinda Durston (Holly Hunter), aki pilótaként és légiirányítóként pontosan tisztában van a hivatás veszélyeivel, azt is jól látja, hogy Pete gyakran túlságosan vakmerő.
A történet csak hosszú idő után indul be: Pete-et riasztják egy hatalmas tűzhöz, ahol legjobb barátja, Al (John Goodman) életét mentve meghal. Ezt követően szellemként tér vissza a földre, hogy őrangyalként vigyázzon egy fiatal, feltörekvő pilótára, Tedre – aki idővel Dorinda új szerelme lesz, miközben a nő próbál továbblépni a veszteségből. Bár ez egy jól bevált romantikus alaphelyzet, amit rengeteg filmben előhoznak, az Örökké sajnos nem tud vele igazán izgalmasan élni és mit kezdeni.
Nem véletlen, hogy az Örökké feledésbe merült
Bár Spielberg a tőle megszokott módon igyekszik minden filmes eszközt bevetni – a légi jelenetek valóban látványosak –, ez nem ellensúlyozza a film gyengeségeit. A karakterek gyakran túljátszottak, az érzelmi kitörések sokszor mesterkéltnek hatnak, a drámai pillanatok pedig ritkán válnak igazán hitelessé. Bár a színészi játék összességében nem katasztrofális, messze elmarad az emlékezetes, díjra érdemes alakításoktól.
Talán éppen ez az oka annak, hogy Audrey Hepburn utolsó filmszerepe mára szinte teljesen kikopott a köztudatból. Az Örökké nem tudta azt az érzelmi súlyt és maradandó hatást hozni, amely méltó lett volna egy ilyen ikonikus pályazáráshoz, így Audrey angyali alakítása inkább szimbolikus jelentést nyert. A színésznőre olyan felejthetetlen szerepekben emlékezhetünk, mint a Római vakáció, az Álom luxuskivitelben, a Sabrina vagy a My Fair Lady. Ezekben a filmekben megmutatta azt az időtlen eleganciát, természetes érzékenységet és kifinomult színészi tehetséget, amely generációkon átívelően tette őt a filmtörténet egyik legnagyobb alakjává – de nem az Örökkében.






