Magyar zsidó származású építész ihlette A brutalista film főszereplőjét - így próbálták ellehetetleníteni a világhírű Breuer Marcellt!

Itthon január 23-án mutatták be a Brady Corbet által rendezett, Adrien Brody főszereplésével készült A brutalista című filmet, amely eddig a három Golden Globe-díjat gyűjtött be, és a 2025-ös Oscar-gálán 10 jelölést gyűjtött be - többek közt a Legjobb vágás kategóriában, ahol Jancsó Dávidért izgulhatunk.

A nagyrészt Budapesten forgatott dráma társproducere Petrányi Viktória volt, továbbá számos hazai filmes dolgozott a produkcióban. A történet középpontjában a holokauszttúlélő magyar építész, Tóth László és felesége, Erzsébet áll, akik 1947-ben az Egyesült Államokba emigráltak, hogy ott a legnagyobb nehézségek ellenére is, újra felépítsék addigi életüket. A filmben Adrien Brody mellett feltűnik Felicity Jones, Joe Alwyn és Guy Pearce is. A készítők szinte a kezdetektől fogva nyíltan kommunikáltak arról, hogy A brutalista sztorija fiktív, azonban ahogy azt az ilyen jellegű filmeknél már megszokhattuk, sokan mégis a valós szálakat kezdték el keresni a történetben. Ami a történelmi oldalát illeti a dolgoknak, a filmkészítők kutatásai alapján nagyon kevés európai-zsidó építész élte túl a holokausztot. Például csak Németország 1933-ban közel 500 zsidó építészt tiltott el a szakma gyakorlásától, és bár néhányuknak sikerült elmenekülni, sokukat koncentrációs táborokba deportálták és megölték. „Judy Becker, a látványtervezőnk, olyan rajzokat és meg nem valósult építési terveket nézett át, amelyek olyan építészek munkái voltak, akik nem élték túl a holokausztot. Szerettük volna valamiféleképpen tisztelegni előttük; hogy ha valakinek hasonló élményei lettek volna, mint a főszereplőnknek, akkor természetesen figyelmesen, érzékenyen ábrázolnánk azt. De nem találtunk senkit, aki Tóthhoz hasonló életutat járt volna be” - nyilatkozta egy interjúban Mona Fastvold, a film egyik írója.

Ki inspirálta Adrien Brody karakterét?

A brutalista főszereplőjét olyan befolyásos amerikai építészek alakjából gyúrták össze, mint Paul Rudolph és Louis Kahn, valamint Breuer Marcell, utóbbi is egy magyar zsidó építész volt, aki a brutalista stílusban alkotott. Azonban ellentétben Tóth László karakterével, Breuer 1937-ben, még a második világháború előtt New Yorkba költözött. „Volt egy könyv, a Marcel Breuer and a Committee of Twelve Plan a Church, és a narratíva szempontjából ez volt számunkra az egyik legnagyobb inspiráció. Ez egy meglehetősen száraz beszámoló Breuer küzdelmeiről, amiken keresztülment azért, hogy megvalósíthassa a minnesotai Szent János apátság terveit, és van néhány utalás az előítéletekre, amelyekkel szembenézett. De akárcsak a filmben, senki sem mondja ki hangosan a kimondhatatlan”- mesélte a rendező, Brady Corbet, majd hozzátette: „amikor nekiállsz írni, a történet elkezd önállóan életre kelni”, és a filmkészítők nagyrészt saját családjuk tapasztalataiból merítettek. „Monának sokszor eszébe jutott a nagypapája, aki Norvégiában középkorú tervező volt. Sokat beszéltünk az ő makacsságáról és arról, hogy képtelen volt szóban kommunikálni, de az érzékenysége és együttérzése mindig megmutatkozott a munkáiban” - folytatta. Úgy véli, azon korszakban általában elbátortalanították a férfiakat, hogy az értelmeikről beszéljenek vagy kifejezzék azokat, így Tóth esetében „azt éreztük, hogy ennek a projektnek az a szépsége, hogy egy olyan karaktert alkothatunk meg, aki igazán csak az épületei révén képes kifejezni önmagát”.

A készítők több helyen is megemlítették a magyar származású Breuer Marcell nevét, ezért utánajárunk az ő történetének!

Breuer Marcell Lajos - vagy ahogy világszerte ismerték Marcel Breuer - 1902. május 21-én született Pécsett egy zsidó család harmadik, legkisebb gyermekeként. Családjában fontos szerepet töltött be nemcsak a műveltség, de a sport szeretete is. A szülők mindent megtettek azért, hogy tágítsák gyermekeik látókörét és nagy hangsúlyt helyeztek az oktatásukra is. Marcell - akit családja leginkább Lajkóként becézett - az érettségi után, 18 évesen ösztöndíjjal került be a bécsi Képzőművészeti Akadémiára, ahol szobrászatot kezdett tanulni, ám mindezt unalmasnak gondolta, ezért fél évvel később otthagyta az intézményt, hogy barátja hívására ő is csatlakozzon Weimarban Walter Gropius tanítványai közé. A mesternek rögtön szemet szúrt a tehetséges fiatal, és rövidesen a Bauhaus-iskola asztalosműhelyének élére állította őt. Miután az iskola 1925-ben Weimarból Dessau-ba költözött, Breuer Párizsban tett inspirációs útja után már tanítóként kezdett el tevékenykedni az újonnan létrehozott építészeti tanszéken. Számos bútortervet készített, 1925-ben megalkotta első a kerékpárkormány által inspirált csővázas székét, amely végül Wassily szék néven vált ismertté. 1928-ban saját irodát nyitott Berlinben, ahol a belsőépítészetre és bútortervezésre összpontosított. 1932-ben építette meg első házát, a Harnischmacher-házat Wiesbadenben.

1934-ben hazaköltözött Budapestre, a Mérnöki Kamara azonban zsidó származása miatt, illetve azért, mert nem ismerte el Bauhaus-végzettségét, nem vette fel a tagjai közé, annak ellenére sem, hogy röviddel előtte Fischer Józseffel és Molnár Farkassal közösen megnyerte a Budapesti Nemzetközi Vásár, Várnai Mariannal pedig a szegedi Országos Társadalombiztosító Intézet tervpályázatát. Ugyanezen évben, 8 év házasság után elvált első feleségétől, Marta Erpstől. Mivel az itthoni helyzet nem tette lehetővé azt, hogy munkába álljon, így Gropius javaslatára 1935-ben Londonba költözött, és az Isokon vállalatnál kezdett el dolgozni, itt tervezte meg híres Long Chair-jét, illetve itt készítette el a később világszerte ismertté vált rétegelt lemez bútorait, továbbá a brit fővárosban való tartózkodása alatt F. R. S. Yorke-kal közösen több házat is tervezett. 1937-ben Gropius elfogadta a Harvard Egyetem Graduate School of Design tanszékvezetői kinevezését, és Breuer Marcell ide is követte mentorát. Bár kezdetben nagyon jól tudtak együtt dolgozni és tervezni, 1941-ben végül egy kisebb vita miatt elváltak útjaik. Breuer feleségül vette titkárnőjüket, Constance Crocker Leightont, 1944-ben megkapta az amerikai állampolgárságot, 1946-ban pedit New Yorkba költözött, ahol sorban kapta a különféle megrendeléseket. 1965-ben irodát alapított New Yorkban, 1968-ban pedig megkapta az Amerikai Építészeti Intézet Aranyérmét, itthon pedig ugyanezen évben a Műegyetemen díszdoktorrá avatták. 1973-ban szívinfarktust kapott, ezt egy hosszúra nyúló lábadozás követte, míg aztán 1975 márciusában hivatalosan is bejelentette visszavonulását, irodája innentől kezdve nélküle működött. 1981. július 1-én hunyt el New Yorkban.

Végezetül pedig kattints tovább, és nézd meg Breuer Marcell világhírű munkáit!