Forrás: Getty Images
10 felejthetetlen idézet a ma 110 éve született Ingrid Bergmantól - szavai mindenki számára motiválók lehetnek!
Ingrid Bergman 1915. augusztus 29-én született Stockholmban, egy svéd apa és egy német anya harmadik gyermekeként, ám sajnos két idősebb testvére még az ő születése előtt, csecsemőkorában elhunyt, így egykeként nevelkedett. Mindössze két és fél éves volt, amikor édesanyját is elvesztette, fotósként dolgozó édesapja pedig mindent megtett azért, hogy egyetlen gyermeke mindent megkapjon. Rajongott kislányáért és rengetek képet készített róla, idősebb korában a színésznő így emlékezett vissza erre az időszakra:
1929-ben azonban édesapját is elvesztette, így Ingrid végül apai nagybátyjánál talált otthonra. Gyerekkora óta tudta, hogy színésznő szeretne lenni és nagyon sokat gyakorolt is apja stúdiójában, és minden bizonnyal madarat lehetett volna fogatni vele, amikor ösztöndíjat kapott az államilag támogatott Királyi Drámaképző Akadémiára. Az első nyári szünetben a svéd Svensk Filmindustri alkalmazta őt, neki pedig annyira megtetszett a filmek világa, hogy otthagyta az iskolát, hogy teljes munkaidőben a forgatásoknak szentelje az életét. 1932-ben kapta meg első statisztaszerepét, 1938-ban pedig A Woman's Face című filmben kifejezetten rá írták a szerepet. Nem is kellett sokat várnia az első hollywoodi lehetőségre, David O. Selznick hollywoodi producer hívta meg őt, hogy a svéd Intermezzo című film romantikus-dráma angol nyelvű remake-jében szerepeljen, az alkotás pedig segített is beindítani karrierjét a tengerentúlon. Az 1942-es Michael Curtiz által rendezett Casablancával végleg be is írta a nevét a filmtörténetbe, ám meglepő módon nem ez volt kedvenc alakítása:
Sőt ami azt illeti nem is ezért a játékáért kapta meg első Oscar-jelölését hanem az 1943-as Akiért a harang szól című háborús filmjéért, ám nem ekkor, hanem a következő évben, a Gázlángért sikerült hazavinnie a Legjobb színésznőnek járó szobrot. Utána még négyszer szerepelt a neve ezen kategóriában, amiből 1956-os Anasztáziáért jutalmazták. Majd 1974-ben egy Legjobb női mellékszereplőnek járó Oscart is átvehetett az Gyilkosság az Orient expresszen című bűnügyi filmben nyújtott alakításáért. Emellett többek közt két Emmy-t és egy Tony-díjat is kapott pályafutása során.

A számos emlékezetes szerep mellette próbálta a magánéletét is jól menedzselni. Első férjéhez, Petter Aron Lindströmhöz még Svédországban ment hozzá, nászukból 1938-ban megszületett Friedel Pia Lindström. A család egy idő után az Egyesült Államokban építette tovább az életét, a férj itt szerezte meg orvosi diplomáját. Ingrid egy munka miatt Európába utazott, és beleszeretett az olasz filmrendezőbe Roberto Rossellinibe, a románcból pedig 1950. februárjában megszületett első gyermekük, Roberto, a színésznő pedig egy héttel később hivatalosan is elvált első férjétől. Ugyanezen év májusában hozzáment második gyemeke apjához, és 1952. júniusában ikerlányai születtek, Isotta Ingrid Rossellini és Isabella Rossellini. Kapcsolatuk 1957-ben válással végződött. Harmadik férje Lars Schmidt svéd színházi producer volt, akivel bár 1975-ben elváltak egymástól, a jó kapcsolat megmaradt és a férfi Ingrid mellett volt, amikor 1982. augusztus 29-én elhunyt rákban, 67 éves volt.

A gyönyörű svéd színésznőt első hollywoodi munkája után igyekeztek kissé a filmgyár ízléséhez igazítani. Ám végül rájöttek arra, hogy így tökéletes ahogy van és nem kell az imázsán csiszolni ahhoz, hogy igazi sztár váljon belőle. A filmgyártás aranykorának egy olyan csillaga volt ő, akinek tehetségéről generációk óta áradoznak, és akinek filmjei a mai napig mit sem vesztettek varázsukból.















