Horror a javából, avagy ezeken a történeteken alapultak a Disney-klasszikusok

A mesékben a jó mindig győzedelmeskedik, a gonosz pedig elnyeri méltó büntetését, a gyerekkort meghatározó, szívet melengető kedves történetektől pedig nem is várhatunk mást. Ennek így kell lennie, így volt mindig és így lesz a jövőben is, de érdemes tudni, hogy a bájos külső mögött néha rémséges belső lakozik, akár Hófehérke gonosz mostohája esetében. Sokakban felvetődött már a kérdés az egyértelmű hasonlóságokat látva, hogy honnan inspirálódhattak a Disney-klasszikusok, de néhány esetben jobb nem is tudni róla, úgyhogy ha nem akarod, hogy egy világ dőljön össze benned, ne is olvass tovább.

Hófehérke és a hét törpe

Néhány meséhez sokkal jobban passzolna a horror műfaj, tekintve például a már említett Hófehérke történetét. Margaretha von Waldeck neve talán nem mond sokat a többségnek, de érdemes róla tudni, hogy a 15. századi Bad Wildungen városának híresen szép lánya volt. Mostohaanyja szigorú neveltetésben részesítette, és annyira nem szívlelte Margarethát, hogy egészen a brüsszeli udvarig száműzte, ráadásul a nő neve felmerült egy mérgezéses gyilkossággal kapcsolatban is. Emellett Margaretha apjának rézbányáiban gyerekeket dolgoztattak, akik nagyobb csoportokban éltek a bánya mellett felépített viskókban. Néhány történész rávilágított, hogy vélhetően ez ihlette a hét törpe motívumát is. Eckhard Sander Schneewittchen, aki kifejezetten a folklór tanulmányozásával foglalkozott, kategorikusan kijelentette, a Grimm testvérek 1854-ben publikált meséjét Margaretha története inspirálta. Valljuk be, tényleg vannak hasonlóságok.

A hercegnő és a béka

A hercegnő és a béka a sztereotípiákkal összepiszkolt társadalom metaforája, amit a Disney egy közepes, mégis szerethető alkotásként álmodott vászonra. A történetet A békakirály című népmese ihlette, ami - ahogy lenni szokott a műfaj keretein belül -, számtalan feldolgozást kapott. Az eredeti népmese felütése hasonlóan indul a jól ismert történethez, tehát a hercegnő a folyóba ejti az aranygolyóját, amit a csúf varangy felszínre hoz, miután a lány ígéretet tett neki, hogy cserébe a golyóért megosztja vele fekhelyét, ételét és italát. A hercegnő végül inkább elszalad, az elátkozott királyfi hoppon marad, ezért a későbbiekben felkeresi a lányt, hogy engedje be őt a kastélyba. Az elutasító hölgyre apja ráparancsol, hogy az ígéretet mindig be kell tartani, így kénytelen-kelletlen szobájába invitálja a varangyot. Némi felindultságból elkövetett kínzási procedúra után a hercegnő dühében falhoz csapja a békát, aki ekkor megszabadul az átoktól, királyfivá változik, és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Szó sem volt az átkot elűző csókról, ezt az elemet csupán a későbbi feldolgozások adták hozzá a történethez.

Hamupipőke

A történet alapja Charles Perrault francia meseírótól származik, aki 1697-ben publikálta művét, és ennek az átiratát készítették el a Grimm testvérek. Perrault verziójában még a gonosz mostohanővérek is jól jártak, akik Hamupipőke lakodalmán szintén párt találtak maguknak, viszont a Grimm testvérek jóval morbidabbra vették a figurát. Az ő feldolgozásukban a herceg legendás cipő-felpróbálós műsora előtt Hamupipőke mostohaanyja kést ad irigy lányai kezébe azzal a kijelentéssel, hogy vágják le a "felesleges" részt a lábukról, hogy az beleférjen az üvegcipellőbe. Miután a hölgyek öncsonkításuk után sem érik el céljukat, a mese vidám fordulatot vesz, és Hamupipőkére rátalál a szerelem. Mindezek után Hamupipőke vállára száll két kedves galamb barátja, akik annak rendje és módja szerint büntetésből kivájják a mostohanővérek szemeit. A Disney feldolgozásából ezeket az elemeket valamiért kihagyták.