Divattörténeti időutazás: Így változtak az estélyi ruhák több mint 100 év alatt
Már az ókori civilizációkban is léteztek alkalmi eseményekre szánt, különleges, finom textíliákból készült, díszes ruhák, ám az estélyi ruhák története a 15. század fényűző udvaraiban kezdődött, amikor a divat még a hatalom és a rang kifejezésének egyik formája volt. Az idő múlásával ezek a darabok folyamatosan tükrözték és hűen követték a különféle történelmi és társadalmi változásokat. És bár a világ fejlődött és átalakult, a rájuk oly jellemző fényűzésből sosem engedtek igazán, csak mindig más értékek és mértékek között mozogtak, és mozognak a mai napig.
A 15. században, III. (Jó) Fülöp uralkodása alatt a Burgundi Hercegség virágkorát élte. A lakomák, lovagi tornák és ünnepségek mellett a divat is egyre nagyobb jelentőséget kapott, hiszen Fülöp különösen rajongott a fényűző öltözködésért. Itt jelentek meg először az estélyi ruhák és váltak nagyon hamar népszerűvé. A gazdag nők, hogy mindenki számára egyértelművé tegyék társadalmi helyzetüket, selyemből és brokátból készült darabokat viseltek, melyeket gazdag szín- és mintavariációk, illetve prémszegélyek tettek még feltűnőbbé. A barokk elterjedése még nagyobb fényűzést hozott. A 17. században színre léptek a szatén-, a taft- és a bársonytextúrák, amit a hosszú uszályok, a szűk felsőrészek, a kidolgozott részletek, valamint a csipke tett még különlegesebbé. A 18. században, a francia forradalom után jelent meg az estélyi ruha kifejezés, ekkoriban a bálok szervezése már nem csak a királyi udvar és a nemesség kiváltsága volt. Az esti viseleteket a mélyebb kivágások, a rövid ujjak és a díszesebb, összetettebb anyagok határozták meg. A viktoriánus kort a fűzők és a bő szoknyák jellemezték, míg a magas nyakkivágások, a hosszú ujjak és a bonyolult csipkedíszítések a kor konzervatív értékeit tükrözték.







