"Hadd beszéljenek csak a trollok!" Interjú Radics Gigivel

Fotó: Zsólyomi Norbert, styling: Balogh Viktória, smink: Véger Fibi, haj: Kozma Norbert

AZ INTERJÚ ÉS A FOTÓK AZ INSTYLE MAGAZIN 2018 DECEMBERI SZÁMÁBAN MEGJELENT CIKKÜNK RÉSZLETEI!

Hogy látod, még mindig csak a tehetségkutatók jelentenek kitörési lehetőséget itthon?
Ma már nem csak. Volt egy időszak, amikor ez volt az út a sikerhez, de ma már a net jobban működik. Nem kell tévében szerzett ismertség, hogy valaki nézettséget generáljon a YouTube-on, sőt már nem is kell ehhez feltétlenül jónak lenni. Sajnos. Az a fontos, hogy a nagyközönségnek tetsszen, amit csinálsz.

Milyen a viszonyod a közösségi médiához? Valamit jól csinálsz, hiszen rengeteg követőd van Instán és Facebookon.
Á, még mindig amatőr vagyok ebben. Pedig tudom, hogy fontos. Próbálom az arany középutat megtalálni a kommunikációban, hogy ne tűnjek elérhetetlennek, ne legyenek „megcsináltak” a posztjaim, de túl egyszerűek sem, és legyenek meghúzva jól látszó határok. Pont az X-faktor-os mentor társaim jelezték, hogy túl kevés zenével kapcsolatos dolgot posztolok, mindig csak a divat meg a szelfik – és igazuk van, figyelnem kell erre is.

Miért nem bízod ezt egy profira?
Én kezelem az oldalaimat, korábban volt social media menedzserem, de rosszul éreztem magam attól, hogy nem én írom ki a szövegeket. Nem volt elég személyes, nem az én szóhasználatommal készültek a posztok, becsapásnak tűnt.

Mostanában gyakran beszélsz arról, hogy szeretnéd megtalálni a saját hangodat. Megy ez ennyire fiatalon? Hol tartasz most a keresésben?
Ha van egy példaképed, annyit nézed, hallgatod őt, hogy egy idő után tudat alatt átveszed a szokásait, ahogyan például használja a hangját stb. A mai napig mondják, hogy hú, de hasonlít a hangszíned Beyoncééhez, ami nekem bók, örülök neki, de különleges mégiscsak attól lesz valaki, ha megtalálja a saját hangját. Az én helyzetem azért is nehéz, mert még műfajban is azt szeretem, amiben Beyoncé a királynő: az R&B-t, a soult, a gospelt. Nem hallgatok rádiót, ami tudom, hogy rossz, mert kizárom a befogadhatóbb nótákat, egy világot, ami nagyon működik a nagyközönségnek. Meg kell találni, mi az, amit az emberek is szeretnek és én is jól érzem magam benne. Most még ez a legnehezebb.

Vagy majd te megszeretteted velük azt, amit te szeretsz...
Ebben reménykedtem hosszú évekig, de még mindig nem sikerült, úgy érzem. Hátha majd egyszer...

Azt is mondtad korábban, hogy nehezen konfrontálódsz...
Á, ma már sokkal jobban megy!

Csak ma már a családtagjaiddal kell konfrontálódni.
Igen, családi vállalkozásként működünk évek óta, mostanra kezdtünk egész jól belerázódni, rengeteg a közös siker, de voltak azért nehezebb időszakok. Apu a menedzser, anyu a stylistom, az öcsém a fotókat, videókat készíti, Zoli, a PR-osom pedig a legjobb barátom, aki a szomszédom volt, így ismerkedtünk össze 6 éve. Általában így, csapatban sokat beszélünk még mindig a munkáról, de volt idő, amikor nem találtuk az egyensúlyt – csak erről esett szó. Aki azt mondja, hogy egy családi vállalkozásban szét lehet választani a munkát és a magánéletet, az hazudik – főleg ha együtt is laktok. Így rajtam is sokkal több teher van, nincs olyan dolog, amiről ne tudnék, de pont ez volt a lényeg a menedzserváltáskor, hogy számomra ez fontos. Megterhelő, de jó is, hogy mindent tudok, a maximumot akarom adni, és így mindenre van ráhatásom.

Tényleg édesanyád vásárolja a ruháidat?
Igen, mert én nem szeretek shoppingolni. Amikor bemegyek egy boltba, meg sem látom a sok ruha között, melyik a jó nekem. Türelmetlen típus vagyok. Anyu szerencsére tudja, mi áll jól, 99%-ban eltalálja, olyat hoz, ami tetszik.

Van kedvenc márkád, van egy irányvonal, amit követsz?
Nagyon szeretem a luxusmárkákat, de nem a név miatt, vagy mert drágák, hanem mert szépek, igényesek. Nem azért viselek valamit, mert sokba kerül. Ha valami tetszik, és jól áll, legyen bármilyen márka, én felveszem. Szeretem a harsány mintás, színes cuccokat, régebben féltem őket hordani, mert kihozza jobban „a gyökereket”. De ma már nem érdekel. Fontos, hogy ha a színpadra kiállok, olyan ruha legyen rajtam, ami nem jön szembe az utcán. És jó minőségű, mert azokban a fényekben vagy a kivetítőn egy rossz varrás is látszik.

Apukáddal a háttérben, gondolom, neked sosem volt olyan negatív tapasztalatod, amelyek miatt a #Metoo mozgalom elindult.
Hála az Istennek nem, nem tudom, hogy kezeltem volna. Pont azért, mert erős családi háttérrel rendelkezem – apu mindig mögöttem volt a Megasztártól kezdve –, nem is volt senkinek erre alkalma. Őrült rajongóm viszont volt, aki megfenyegetett azzal, hogy, idézem: „meg fogsz dögleni”. Akkor azért kicsit megijedtem, szerencsére alaptalanul. A kérdésre visszatérve: tényleg a legfontosabb olyan emberekkel körülvenni magad, akikben 100%-ban bízol. Ez a védőháló. És – bár minden tiszteletem azoké, akik elő mertek állni – ha velem történt volna, én biztos nem tudtam volna feltépni a sebeket, kiteregetni a médiának. Legalábbis most így gondolom, de ha benne lennék, lehet, hogy más motivációm lenne.

Nyíltan beszélsz a roma származásodról, nem csinálsz ügyet belőle. Gyakran érnek emiatt támadások?
Nem különösebben. Persze gyűlölködő kommentek mindig vannak, de azokat manapság bárki megkaphatja a közösségi médiában, akinek nyilvános a profilja.

Olvasod a kommenteket?
Saját oldalaimon igen, de pletykalapokon nem, ott 99%-ban negatív beszólások vannak.

És letiltod a trollokat?
Még csak azt sem, hadd beszéljenek! Jobb ezt elengedni, meg sem tudnak hatni. Csak akkor törlök valamit, ha vállalhatatlan vagy vulgáris és rontja az összképet. Hogyha nézegeti esetleg a többi követőm a feedemet, ne rontsa el a napjukat.

Gigi a kedvenced? Szavazz rá az InStyle Style Awardon és nyerj értékes nyereményeket! Kattints!

Még több szuper fotó Gigiről a lenti galériában!