„Dolgozom azon, hogy a kalapviselés ismét általános legyen a nők és férfiak körében is” - Pásztor Anita divattervező

Velence, Cannes, New York – csak néhány város, ahol már ismerik és elismerik couture kreációidat, amelyeket a legfinomabb, kézi megmunkálású textíliákból tervezel. A budai szalonodban neves művészek is megfordulnak: Miklósa Erika Kossuth-díjas operaénekestől Stork Natasa színésznőig, aki a nemzetközi kategóriában Oscar-jelölésre esélyes Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című film főszereplője. Lehetséges, hogy legközelebb Los Angelesben érünk utól?

Igen, remélem, ez a következő tervem.

Talán sokan nem tudják rólad, hogy sikeres nemzetközi jogász karriert hátrahagyva, alig öt éve mutattad be a legelső kollekciódat. És ma már kalapokat, különleges lábbeliket is tervezel. Kitől örökölted a divat és dizájn iránti érzékenységedet, illetve azt a példaértékű bátorságot, ami a karriered újratervezéséhez kellett?

A kreativitás mindig az életem része volt. Anyai nagymamám varrónő volt. Édesanyám fogorvosként három lányt és egy fiút nevelt. Mi lányok egy-egy év korkülönbséggel születtünk. Csak hét évvel később született meg az öcsénk, így sokáig édesanyámnak csak a három lánya volt. Nekünk, lányoknak édesanyám egyforma kis ruhákat varrt. Minden húsvétra varrt nekünk új ruhát, ezen kívül varrónőhöz jártunk, egyedi készítésű ruháink voltak. Emlékszem, amikor hárman ballagtunk a falu másik végében dolgozó varrónőhöz, ahol a ruhákat, kabátokat próbáltuk.

Egy idő után ennek a folyamatnak vége szakadt, megszületett az öcsénk, anyukámnak több dolga lett, mi lányok növekedtünk, önállóak lettünk, így én kezdtem el saját ruháimat varrni. Az maradt meg bennem, hogy ha szeretnék ruhaneműt magamnak, azt el tudom készíteni, ezt láttam otthon az édesanyámtól, aki a nagymamámtól tanult varrni.

forrás: Nerpel Nikoletta

Pásztor Anita divattervező

Sokáig csak álmodoztam arról, hogy divattervező leszek. Már gyakorló jogászként minden szombatonként a Fashion Channel adásait néztem a milánói, londoni, párizsi kifutókról, és azon gondolkodtam, hogyan lehetnék én is tervező, hogyan juthatnék el a kollekciómmal én is a külföldi kifutókra.

2017-ben már egy ideje a Londonban található KLC School of Interior Design hallgatója voltam, visszatértem eredeti álmom megvalósításához, ugyanis valamikor lakberendező akartam lenni, amikor szerettem volna kisbútorokat, lakberendezési kiegészítőket tervezni, ezeket eladni. A piacot megnézve, úgy gondoltam, ebbe mégse vágunk bele. Ekkor mondta a férjem, hogy tervezzek ruhákat. Vettem anyagokat, készítettem terveket, kerestünk egy varrodát, elkészültek az első ruhák, és ekkor a férjem, látva a készterméket, azt mondta, ezeket a ruhákat Monte Carlóban fogjuk bemutatni, ott lesz ennek piaca. Így is lett. Nagyon kevés időnk maradt a bemutatóig, márciusban kezdtem a tervezés gondolatával játszani, a Monte Carlo Fashion Week pedig június 3-án volt. Mégis részt vettünk az eseményen.

A férjem döntése volt, hogy külföldön mutatkozzunk be először. A külföldi divatheteken való részvételünk miatt kerestek meg aztán magazinok, fotósok. Így kerültünk be külföldi lapokba, a Good Style Magazinba, a Vogue Italia hasábjaira, a New York-i székhelyű Deux Magazinba, valamint a Monaco Madame, HELLO Monaco, Cote Magazine, Monte Carlo Society, L’Officiel Hommes, Guest Monaco, FGC (Fashion Glam Couture), COTE Bereg, Cote Collector jelentetett meg ruháimról képeket, és legutóbb Alberta Feretti egyik felsőjével az én szoknyámat fotózták a RUS MONACO Magazine-ban.

forrás: Anita Pasztor / pafashion.eu

Ami a karrierem újratervezését illeti, valójában arról van szó, hogy azokat a képességeket, amelyekkel rendelkezem, párhuzamosan, egyiket kicsit alábbhagyva, másikat előretolva, majd felváltva használom a képességeimet.

Még sok mindennel szeretnék foglalkozni, nem tekintem egyiket vagy másikat karriernek, hanem egy területnek, amiben szeretnék kibontakozni. Szeretnék könyvet íni, készülök egy nagydoktori védésre, és még sok más tervem van.

Létezik Anita Pásztor nőtípus? Kinek tervezed ruháidat és kiegészítőidet?

Valójában a bennem lévő női ideálnak tervezek, a saját szememnek, a saját érzékeimnek. Kicsit olyan ez, mint a művészet, és nehezemre esne, ha arra kérnének, hogy az aktuális piaci igényeket elégítsem ki a terveimmel, vagy egy fajta nőtípusnak vagy nőideálnak tervezzek. Részletgazdagság, finomság, lágyság, harmónia, különlegesség, jó szabásvonalak, magas színvonalú kivitelezés jellemzi a ruháimat. Ugyan ezek igazak a kalapokra is. Akinek mindezek fontosak, megtalálhatja az Anita Pasztor ruhák, kalapok és hímzett papucsok között a neki tetszőt. Csak remélem, hogy a munkám találkozik sok nő ízlésével.

Meg tudod élni a divat iránti szeretetedet és a szenvedélyedet Magyarországon?

Sajnos nem. Még talán jó pár évet kell várnunk, hogy egyrészt a márka itthon is ismert legyen, és találkozzon azzal a réteggel, amelyből vásárlók kerülhetnek ki, valamint, hogy például a kalapviselés ismét általános legyen a nők és férfiak körében is. A márkát tudatosan pozícionáltuk, és így számítottunk arra, hogy Magyarországon talán kevesebb vevőnk lesz, bár én bízom a magyar nők és férfiak ízlésében.

Ugyanaz a tér. Budapest. De gondolatban utazzunk most egyet az időben! Melyik korba utaznál vissza szívesen, és nyitnál (kalap)szalont a város szívében?

Ami a kalapokat és a divatot illeti, úgy gondolom, hogy ma olyan kihívás előtt állnak a készítők, ami engem nagyon izgat, így nem szeretnék semelyik másik korban élni és alkotni. Most lehet igazán teret engedni a fantáziának, de egyszerre meg lehet, illetve meg is kell találni az egyensúlyt a különleges, kihívó, mégis elfogadható, hordható között. Ez a kettősség az, ami miatt nem élnék más korban, nem szeretném más kor kalapjait készíteni. Minden kornak voltak tradíciói, szociális elvárásai, olyan kötöttségek, amelyek miatt talán nem lehetett annyira kibontakozni. Most ezt nem érzem. Ezek a kötöttségek nem korlátoznak. Most nincs igazán divatirányzat, vissza lehet nyúlni korábbi korok vonalaihoz, újat lehet alkotni, e kettőt ötvözni lehet. Az individuum nagyobb teret, szabadságot kap. Kísérletezni bátrabban lehet. A ma kihívását abban látom, hogy olyat alkossak, ami egyedi, különleges, de hordható, nem a szekrénynek, egy múzeumnak, egy egyszeri divatbemutatóra készül.

Melyik az a három elemi ruhadarab és/vagy kiegészítő, amelyet minden nőnek birtokolnia kell?

A cipő, táska, kesztyű, és a kalap, egy mindig nagyon jó szabású és színű kabát, illetve ruha, a kis fekete többféle változatban: kabát, ruha, téli ruha, nyári ruha, egy fekete kalap és fekete cipő, fekete táska legyen minden nőnek a szekrényében. Ezeket lehet színekkel kombinálni, kesztyűvel befejezetté, egésszé tenni. Érdekes módon az ékszereket nem tartom fontosnak. Egy alig látszó gyémánt elég, egyébként egy nő természetessége teszi mindig fel a koronát az öltözetre, véleményem szerint.

Ha holnaptól nem tervezhetnél, mihez kezdenél?

A pandémia értelemszerűen a divatiparra is hatással volt, így a mi vállalkozásunkra is. Ettől függetlenül azért nem tudtam megállni, hogy egy újabb és kisebb, de különleges menyasszonyi kollekciót, egy kisebb pret-á-porter kollekciót és kalapokat ne tervezzek. Hamarosan fotózzuk az elkészült darabokat.

Emellett egy nagy vágyamat sikerült teljesítenem, a férjemet rá tudtam venni arra, hogy az Őrségben egy igen lepusztultnak kinéző parasztházat megvegyünk. Józan ésszel kevesen hoznának ilyen döntést, én viszont ezt a feltételt, hogy tudniillik a ház elég romos állapotban van, kifejezetten azért tartottam jónak, mert a ház felújítását így mi kontrolláljuk, olyan anyagokkal újítjuk fel, amelyek egyrészt a vályogházak felújításához kizárólag valók, másrészt természetesek.

Ahol különleges szakértelem kell, ott konzultálunk, egyébként mindannyian rengeteget tanulunk, lefoglaljuk magunkat a kétkezi munkával, a tanulással. Cserépkályhát tervezek hagyományos motívumokkal, a konyhában helyreállítjuk és kibővítjük a hagyományos őrségi paraszti tűzhelyet.

A tervünk az, hogy a házat júniustól magánszálláshelyként megosztjuk másokkal is. A háziasszony természetesen én leszek, házi lekvárokkal, finom falatokkal, házi kenyérrel várjuk az ott szállást foglalókat. A lakberendező vénámat sem hagyja nyugodni a ház. Már minden tervem elkészült a berendezésre vonatkozóan, gyűjtöttem számos olyan tárgyat, amelyeket a belső terek kialakításánál használni fogok. A gyűjtőmunka csak kiegészítette, kibővítette az ismereteimet a paraszti kultúráról, ami fiatal korom óta foglalkoztatott. E mellett szakácskönyvet készülök írni kultúrtörténeti érdekességekkel, amelyben a mi életünkről, a divattervezésről, a kalapkészítésről és még számos elfoglaltságunkról fogok írni az általam leggyakrabban használt, már tradícióvá vált receptek mellett.

A kalapkészítő tudásomat is a járvány első hónapjaiban az ausztrál Hat Academy-n kibővítettem, számos tanfolyamot elvégeztem. Ezen felül pedig van egy tervem, amelynek megvalósításán rengeteget gondolkodom, ez pedig egy olyan rendszer kidolgozása, amely az állami gondozott gyermekek örökbefogadását segíti elő, illetve gyorsítja fel. Ezen is dolgozom. Nagyon érdekel az amerikai politika, annak is a jogi vonatkozásai legfőképpen, amellyel nagyon sok időt foglalkozom, a nagydoktori értekezésemet ezen a területen szeretném megírni.

Milyen egy modern kori stílusikon? Ki a te ikonod?

A modern kor kifejezés gyakran ma a legújabb kor szinonimájaként használatos, a posztmodern kor vagy a jelenkor értelmében használják. Ha ebben az értelemben beszélünk róla, akkor nincs modern kori stílusikon számomra. Az ikon kép, hasonmás, akivel szívesen azonosítjuk magunkat. Ma úgy érzem, mivel szabadabban lehet bármilyen stílust kialakítani, az értékek veszendőben vannak, felhígulnak, átalakulnak, kevés ikon lelhető fel. Ha a modern korról a 18-19. század fordulójával kezdődő és a 60-as évekig, egyes felfogások szerint egészen máig tartó történelmi, kultúrtörténeti korszakról beszélünk, akkor, ami a divattörténetet illeti, a klasszikusokat, Diort, Chanelt, Balenciagat említeném. Mert örök érvényűek. Stílusukkal a mai napig nagyon sokan azonosítani tudják, és akarják magukat.

Mit tapasztalsz, milyen hatással van a nők testképére a közösségi médiában keringő manipulált fotók látványa?

Ez engem sohasem érdekelt. Sohasem érintett meg semmilyen formában. Abban a környezetben, ahol én felnőttem, és amelyet magamnak, magunknak kialakítottam, kialakítottunk, általában a közmédia semmilyen szerepet sem játszik. Ami az Anita Pasztor márka imázsát, megjelenítési, megjelenési formáját illeti, arra törekszem, hogy a természetes szépség kerüljön előtérbe, sohasem a manipulált. Mivel a természetben fellelhető szépség állandó jelenség, ezzel az imázzsal természetesen, könnyen és tartósan lehet azonosulni.