Ilyen még nem volt: Skype-interjú űrben állomásozó badass nőkkel

Ez az interjú eredetileg az InStyle novemberi lapszámában jelent meg.

Az űrben állomásozó NASA-asztronautákkal készülő Skype-interjú valahogy így kezdődik:
NASA: InStyle magazin, ez itt Houston. Kérlek, jelentkezz be!
InStyle: Houston, hangellenőrzés – ez itt az InStyle magazin. Hallasz engem?
Anne McClain: Remekül hallunk. Üdv az űrállomáson.

Videóchatünk idején, idén áprilisban McClain és fedélzeti mérnök társa, Christina Koch épp egy négyhónapos küldetés félidejénél tartanak a Nemzetközi Űrállomáson. A küldetésük célja a mikrogravitáció hatásának tanulmányozása az emberi szervezetre és az űrben termesztett növényekre. Nekik ez a munkájuk, nekünk – akik intergalaktikus kalandokról szóló filmeken nőttünk fel – maga a csoda. McClain és Koch is osztják a lelkesedésünket. A két badass csaj 2013 óta ápol szoros barátságot – ekkor választották ki ugyanis őket az űrhajósképzőbe –, ám útjuk a csillagok közé igencsak különbözik. McClain a West Point Katonai Akadémián végzett, veterán harci pilóta, aki repüléstechnikai mérnöknek is tanult; Koch viszont elektrotechnikai mérnökként dolgozott a NASA Goddard Űrközpontjában, emellett a nagy energiájú asztrofizika a szakterülete.
Idén március 29-én minden figyelem erre a két nőre szegeződött. Végre megtörténhetett volna az első női páros űrséta, de McClain (aki egy héttel korábban már járt az űrben Nick Hague űrhajóssal) biztonságtechnikai okok miatt végül nem vett részt a projektben – egész egyszerűen nem volt a méretében elérhető űrruha.
A Földön ez egy igazi WTF?! pillanat volt, ám ők nem izgatták magukat emiatt különösebben. Az interjú elkészülte óta McClain már vissza is jött az űrből, míg Koch ott-tartózkodását 2020 februárjáig meghosszabbították. Ezzel nagy eséllyel megdöntheti a leghosszabb ideig az űrben utazó női pilóta rekordját (288 nap, ami Peggy Whitson NASA-űrhajós nevéhez kötődik).

InStyle: Milyen érzés együtt lenni a bázison?
Anne McClain: Ismeretségünk első napjától kezdve folyamatosan arról beszéltünk, milyen lesz az űrben. A mindenit! Elrepült néhány év, és azon kapom magam, hogy a légzsilipeket nyitogatom a többi űrhajós előtt. Elképesztően jó érzés megosztani egymással ezeket az élményeket.
IS: Mit tanultatok egymástól?
Christina Koch: Anne megmutatta nekem, mekkora érték a jó vezető. Én tudományos háttérből jövök, ott teljesen mást jelent a hierarchia, mint a hadseregnél. Az űrállomás amerikai részlegének most Anne a vezetője, és ez nagyon testhezálló feladat számára.
AM: Christina folyamatos fejlődésre ösztönöz. Ő technikai zseni. MacGyvernek hívom, mert bármit meg tud szerelni bármilyen szerszámmal, amit a kezébe adsz.
IS: Hogyan telnek a mindennapjaitok?
CK: Állagmegőrzést végzünk az állomáson és kísérleteket folytatunk, mint bármilyen földi laboratóriumban. Nagy örömömre én vagyok a hivatalos kertész az egyik kísérletünkben, amiben azt figyeljük, hogyan tudunk ennivalót termeszteni űrbéli körülmények között. Sikerült életben tartanom a növényeket, amíg termőre fordultak, azt be is takarítottuk és elfogyasztottuk egy ünnepélyes közös vacsora keretében. Nyilván az űrsétákra való felkészülés a legizgalmasabb. Ebben a programban az a legszuperebb, hogy – mivel ilyen kevés űrhajós van csak kint, jelenleg hat – egyszerűen muszáj, hogy mindenki értsen mindenhez.
IS: Mit csináltok szabadidőtökben?
AM: Abból nem sok van, napi 12 órát dolgozunk heti 5 napon. De vannak filmnézős estéink. Amúgy messze a legkedvesebb tevékenységünk a Föld bámulása. Még mindig nehéz felfogni, hogy ebből a perspektívából látod a bolygót, ráadásul a saját szemeddel.
IS: Hogyan tartjátok a kapcsolatot az otthonnal?
AM: A földi csapat mindig felküldi a legfrissebb híreket. És a kedvenc sorozatainkat, filmjeinket, sőt még a sportközvetítéseket is. Van internetünk, tudunk e-mailezni. Heti egyszer videóchatelünk a családdal. Egyáltalán nem érezzük magunkat elvágva a világtól.
IS: Végül nem sikerült a közös űrsétátok, de külön-külön mindketten jártatok már az űrben. Leírnátok az érzést?

AM: Szürreális behatolni egy olyan környezetbe, ahol az embernek semmi keresnivalója, úgy, hogy egy elképesztően kifinomult felszerelés tart életben. Mielőtt kiléptem volna, lepillantottam, de semmi mást nem láttam, mint a sisakom üvegét és a Földet. Semmit nem láttam az űrállomásból. Nem láttam a létra kapaszkodóit. Csak a Földet, ahogy halad alattunk. Akkor tényleg csak a kiképzésen tanultakra tudtam hagyatkozni: „Oké, ha azt mondták, itt a korlát, akkor valóban itt is kell lennie.”
CK: Az űrséta egyesítése mindannak, amit addig tanultál, technikailag és mentálisan egyaránt. Az a nagy pillanatod: a tiéd, a földi csapaté, illetve azoké, akik tanítottak – mind számítanak rád.
IS: Mi a legfrusztrálóbb a gravitáció nélküli létben?
AM: Szerintem nagyon menő. Minden jobb, ha lebeg az ember. Még a legegyszerűbb feladat is izgi lesz tőle. A legmeglepőbb, hogy milyen gyorsan meg lehet szokni. Hihetetlen, milyen hamar alkalmazkodik a tested. A legfrusztrálóbb, hogy könnyen elveszted a dolgaidat. Néha napokig nem találunk valamit.
IS: Mi a legnehezebb ma az űrhajós létben?
CK: Úgy érzem, a legnehezebb részén már túlvagyunk. A kiképzésünk utolsó 5 évében teljes átalakuláson mentünk át. Megtanultuk a nagy sebességű légi járművek vezetését. Megtanultunk az űrben járni, robotkart irányítani, megtanultunk oroszul (hogy kommunikálni tudjunk az orosz kollégákkal a bázison). Mindez hatalmas meló volt, most viszont már csak használni kell a sok év során megszerzett tudást.
IS: Mindennap ezt az egyenruhát viselitek?
AM: Itt az űrben nem túl változatos a ruhatárunk. Praktikus és egyben professzionális az öltözékünk. Tépőzárak vannak a cargo nadrágunkon, így szállítjuk a dolgainkat, mert a kezünkre szükségünk van a közlekedésnél. Épp ezért gyakran ragadunk hozzá tárgyakhoz.
IS: Gondolkodtatok már azon, mi lesz a küldetés után?
CK: Szeretnék még hosszú évekig az amerikai Űrhajózási Hivatalnál maradni. Illetve szeretnék elindítani egy saját nonprofit vállalkozást is.
AM: Most nagyon jó űrhajósnak lenni. Két új kereskedelmi űrhajó is elindul a közeljövőben. A NASA most jelentette be, hogy 5 éven belül újabb holdra szállást terveznek. És igen, én is szeretnék jótékony munkát végezni. Lehet, hogy pont Christina nonprofit szervezetében.
IS: Mit tanácsolnátok azoknak a fiatal nőknek, akik hasonló pályáról álmodnak?
CK: Ne a mások által előírt szabálylista alapján éld az életedet. Azt csináld, amit a legjobban szeretnél, és ami – épp ezért – a legjobban megrémít. És támogass másokat. Ha a társaink felemeléséért is teszünk, sokkal jobb lesz a végeredmény, mint ha csak magunkra figyelünk.