Mi vagyunk a Jövő Menedzserei! – Jankó Dániel interjúja

A vezetés sok esetben egy magányos szakma, ugyanis számos olyan dilemma felmerül közben, amelyet érdemben senkivel nem tudunk megosztani és így egyedül kell megküzdeni velük. Ezeket a kérdéseket a kollégák szakmailag értenék ugyan, de sok esetben az érintettségük miatt nem lehet megosztani velük. A barátokkal vagy a családdal megoszthatóak lennének, de ők általában nem ismerik a kontextust, így nem tudnak valódi segítséget nyújtani. A program számomra pontosan ezen a vezetői magányon segített, ugyanis Fekete István személyében egy olyan szakmailag magasan képzett mentort kaptam, akivel őszintén megoszthattam a mindennapi vezetői dilemmáimat. A beszélgetéseink során érintettük az aktuális nehézségeket, a kulcsfontosságú tárgyalási szituációimat, valamint az évek óta húzódó stratégiai kihívásokat is. István feltáró kérdéseivel és személyes vezetői anekdotáival számos alkalommal rávezetett az egyes szituációk valódi mélységeire, amelyek alapján már könnyen meg tudtam hozni a megfelelő döntéseket. Az egész program számomra hatalmas megerősítést adott a vezetői karrieremmel és szemléletmódommal kapcsolatban.

Nagyjából 2014 óta kisebb megszakításokkal felsővezetői pozíciót töltök be valamilyen szervezetben. Ezen idő alatt végig éreztem, hogy nagyon sok olyan szituációval és szakmai dilemmával találkozok, amelyet már egészen biztosan többen megoldottak előttem. Az egyetemi tanulmányaim során számos alkalommal jött a felismerés, hogy az egyes órák keretében tanultakat én már átéltem a gyakorlatban. Több esetben itt tanultam meg, hogy mit csináltam rosszul és a mit kellene a jövőben az elméletek alapján másképpen csinálni. Mivel 2017-ben befejeztem az egyetemet, ezért azóta sajnos korlátozottan volt lehetőségem arra, hogy ilyen „aha” megértési élményeim legyenek, pedig az azóta eltelt négy évben megszámlálhatatlanul sok vezetői szituációval találkoztam. Végignéztem azt, ahogy egy 100 fős kezdeti szervezetből, hogyan lesz egy több országban működő több mint 1000 fős kis magyar multi. Láttam a vírus okozta kríziseket és hogy hogyan lehet egy ekkorra szervezetet zökkenőmentesen átállítani az online létre napokon belül. Ezen tapasztalataimat és dilemmáimat azonban csak nagyon kevés szakmailag értő külső és a szervezettől független emberrel tudtam megosztani (mint ahogy régen az egyetemen tettem). Pontosan ezt vártam a programtól, hogy segítsen rendszerezni a gyakorlatban felgyülemlett végtelen mennyiségű élményt és impulzust. Az elvárásom maximálisan teljesült, hiszen rengeteg dolog a helyére került, amely mindig is ott volt bennem, de István kérdései és történetei segítettek a megértésükben.

Azt gondolom, hogy a sikerhez vezető legeslegelső lépés az, hogy az ember elhiggye, hogy képes lehet elvégezni a kitűzött feladatot. Meglátásom szerint ez az a pont, ahol az emberek jelentős része elhasal. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy vakon kell mindenben hinni, de semmiképpen nem szabad kishitűnek lenni. Ahhoz, hogy ez a sikerhez nélkülözhetetlen hit megmaradjon, az embernek szükségesek a pozitív visszaigazolások. Számomra pedig a legnagyobb inspirációt és visszajelzést a mindennapokban az jelenti, amikor azok az emberek, akiknek a karrierjét nagyon tisztelem látom, hogy hasonlóan gondolkoznak és oldják meg a kihívásaikat. Nekem ebben adott hatalmas megerősítést a mentorom Fekete István. Egyrészről hatalmas élmény volt belelátni a szakmai életébe és megismerni a vezetői szemléletét, másrészről pedig motiváló volt látni, hogy bár léptékben és méretben eltérő, de sok esetben hasonló menedzsment kihívásokkal találkozok én is a munkám során. Összességében a program keretén belül a szakmai fejlődés mellett az a bizonyos sikerhez nélkülözhetetlen hit is erősödött, amelyek segítségével reményeim szerint lényegesen gyorsabban haladok majd tovább a céljaim felé. Mindenkinek őszintén ajánlom a programot, aki hosszabb távon is vezetői karrierben gondolkozik és azt szeretné, hogy a saját tudásához mérten a lehető legjobban csinálja.