Mi vagyunk a Jövő Menedzserei! – Alberti Petra interjúja

Az első találkozónkon a mentorom, Pánczél Andrea – akire mind szakmailag, mind magánemberként nagyon felnézek, újságíróként számomra lenyűgöző a karrierút, amit bejárt, televíziós újságíróként a tévéképernyőtől egészen a saját cégig, amelyben azzal a témával foglalkozhat, ami a legközelebb áll az érdeklődéséhez – őszinte érdeklődéssel és elismeréssel hallgatta a karrierutam beszámolóját. Elmeséltem neki, hogy tizenegy éve, gyakornokként kerültem a mostani munkahelyemre, ahol már főszerkesztő vagyok, és meséltem a kedvenc kreatív projektjeimről is, többek között az általam alapított #vegyélhazait mozgalomról és csoportról, amelynek mint kiderült, Andrea is figyelemmel kísérte a növekedését. Mikor befejeztem a bemutatkozást, megkért, hogy csináljunk egy közös képet, a poszthoz pedig ezt írta: „Már az első találkozónkon felborult a hagyományos mentor-mentorált viszony. Petra találta ki például a #vegyélhazait kezdeményezést! Én biztosan sokat fogok tőle tanulni!”. Ez a kedves visszajelzés azóta is megmaradt bennem és szeretettel gondolok minden találkozásunkra, nagyon jó érzés mentoráltként a szakmai példaképedtől ilyen visszajelzést hallani, motivációt tud adni a nehezebb, stresszesebb napokon.

A mentorommal rögtön megtaláltuk a közös hangot, és a találkozóink olyan kellemesek voltak, mint egy baráti beszélgetés. A női vezetői szerep elvárásainak való megfelelés a tárgyalóasztalnál és a főnöki székben, vezető-beosztott kapcsolatok optimális kialakítása, a döntéshelyzetek kezelése mellett a család-karrier egyensúly megtartásának témakörére is kitértünk. Kicsit olyan is egy-egy ilyen találkozó, mintha az ember pszichológushoz vagy karrier coach-hoz járna, ki lehet beszélni magából olyan témákat és kérdésköröket, amelyekre talán eddig nem volt alkalma máshol. Andrea a karrierjében és a magánéletben is inspiráló, öröm volt hallgatni a megosztott tapasztalatait. Nem csak a sikereket, a kihívásokat is őszintén elmesélte, ami szerintem nagyban hozzájárul ahhoz, hogy tudjam, még a legsikeresebb karrierutak is rögösek olykor. A beszélgetések során ő is mindig érdeklődve, kíváncsian hallgatta a saját gondolataimat és tapasztalataimat, nagyon jó érzés volt, hogy nem „oktató” beszélgetések voltak, hanem egyenlő partnerként kezelt végig. A Mentor Programban kialakult jó ismeretségünk, támogató kapcsolatunk a program lejárta után is folytatódik, hiszen azóta is figyelemmel kísérjük egymás szakmai útját és mérföldköveit, és segítjük egymást, ha tudjuk, szakmai kérdésekben is bátran keressük egymást, volt már olyan projekt, amiben kikértük egymás tanácsát.

Úgy gondolom, hogy az egyik legértékesebb tudás, amit kaphatunk, a tapasztalat. Emberileg és szakmailag is sok lehetőség van a fejlődésre a Mentor Program során, sok megszívlelendő vagy éppen kerülendő történetet hallgathat meg a mentorált, karrierutakról, döntéshelyzetekről, karrierváltásról, vállalkozásalapításról, sőt tárgyalófelekkel, beosztottakkal való tapasztalatokról is. Rengeteg visszajelzést kap az ember mentee-ként, egy olyan független külső szemtől, aki őszintén tud javasolni és irányt mutatni, rávilágítani az erősségekre és a fejlesztendő területekre is. A program végén kialakul az a kép, hogy mit érdemes priorizálni, átértékelni, illetve már maga az egy kihagyhatatlan élmény, hogy egy szakmai kiválóság közvetlenül osztja meg a tapasztalatait, tanácsait, és dedikált időt szentel a szakmai és személyes épülésünkre. Hiába lett vége a programnak és a találkozóknak, úgy érzem a mentoromra egy életen át tekinthetek a mentoromként, és fordulhatok hozzá tanácsként. A Mentor Program eseményei pedig lehetővé teszik a többi mentorral, illetve mentee-vel való megismerkedést és kapcsolatépítést is, így remek networking lehetőségek alakulhatnak ki mindenki számára, egy változatos, inspiráló és motiváló közegben.