Székely Kriszta: „Komolyabban vesznek egy férfit, mint egy nőt akármilyen szinten” - #Képesvagyok S4E7

Az InStyle Magazin címlapsztárja, Székely Kriszta, nemcsak a címlapfotózáson mesélt nekünk, hanem most a #Képesvagyok podcast legújabb adásában is. Főszerkesztőnkkel, Alberti Petra Biankával hosszan beszélgettek többek között arról, hogy miért hagyta maga mögött a balett világát, hogyan élte meg a pályaváltást, mit jelent számára a szabadság, a vezetés, a női szerepek változása és az alkotói identitás, valamint a Katona József Színház jövőjéről, a kulturális élet helyzetéről, a halálhoz és az elmúláshoz való viszonyáról és arról is, miért tartja fontosnak a csendet egy folyamatosan zajos világban.

Idén februártól tölti be a Katona József Színház igazgatói posztját. Kriszta a klasszikus balett fegyelmezett világából indult, majd 19 évesen úgy döntött, hogy a tütü helyett más irányba indul, és mára pedig a kortárs magyar színházi élet egyik meghatározó alkotójává vált. És bár új karrierútra lépett, sokat segített neki és személetének is meghatározó része a sportmúlt: a kitartás és a fegyelem, amit ott tanult, rengeteg erőt adott ahhoz, hogy végigmenjen azon az úton, amit kijelölt magának célként. Számára a balett nem csupán egy gyerekkori elfoglaltság volt, hanem egy zárt, szigorú rendszer, amely már egészen fiatalon teljes elköteleződést kívánt. Ahogy ő fogalmaz, ez a világ inkább hasonlított élsporthoz. A döntése mögött nem technikai hiányosság vagy kudarc állt, hanem egy mélyebb felismerés: a klasszikus balett által megkövetelt női ideál és az ő személyisége nem találkozott.

Ez a döntés azonban nem egy új, egyenes pályát nyitott meg előtte, hanem egy hosszú, intenzív önkeresést. Külföldre költözött, éveken át Ázsiában élt, ahol teljesen kiszakadt a korábbi környezetéből. A keleti filozófiák, különösen a buddhizmus és a hinduizmus, mély hatással voltak rá, de az igazi áttörést az hozta, amikor a gondolati keresés konkrét tapasztalássá vált. Egyedül utazott, motorral járta Délkelet-Ázsiát, mindenféle kapaszkodó nélkül. Saját megfogalmazása szerint ez volt az élete egyik legintenzívebb és legszabadabb időszaka, amikor valóban megélte az elengedés gondolatát.

Már táncosként is az foglalkoztatta, hogyan lehet másokat "mozgatni", hogyan működik egy jelenet térben, ritmusban, struktúrában. A színházhoz való kötődése korán kialakult, különösen a Katona József Színház előadásai révén, ahol először érezte azt, hogy ez az a közeg, ahol dolga van. Amikor végül megszületett benne a döntés, az ugyanolyan radikális volt, mint korábbi választásai: hazatér, és tudatosan elkezdi felépíteni azt az életet, amelyet addig csak belül érzett sajátjának. Rendezőként a színházban találta meg azt, amit keresett.

Új, vezetői szerepe mellett ugyanaz a szabad, bátor, őszinte alkotó tervez maradni, mint amilyennek rendezőként megismertük, szakmaiságát az önazonosság és a tudatosság határozza meg. Fontos számára, hogy olyan közeget teremtsen, ahol az alkotók biztonságban dolgozhatnak, még akkor is, ha a színház természete eleve kiszolgáltatott helyzeteket teremt.

Bár jelenleg egy Katona József Színház élén áll, hosszú távon nem a pozíciók motiválják. A jövőről gondolkodva egy sokkal szabadabb, kötöttségektől mentes életet képzel el, ahol az alkotás, az utazás és az egyszerű létezés kerül előtérbe. Számára a szabadság nem egy későbbi cél, hanem végig jelen lévő alapállapot.

Hallgasd meg Székely Krisztával készült #Képesvagyok podcast legújabb adását itt!