Mi vagyunk a Jövő Menedzserei! - Burian Fendall interjúja

A Menedzserszövetség Mentor programjáról először egy másik, magyar vállalatokat összekötő szervezettől hallottam két nappal a jelentkezési határidő letelte előtt. Horváth János ajánlása sokat jelentett nekem, úgy gondolom, a hasonló célért dolgozó szervezetek és a rajtuk átívelő kapcsolatok jelentősen erősítik a hazai vezetői hálózatot. A tapasztalatcsere, a különböző nézőpontok megismerése leírhatatlanul sokat tud adni az egyén szakmai fejlődéséhez.
Ha hosszabb ideig vagyunk egy vállalatnál, előbb vagy utóbb eljutunk a karrierünkben arra a pontra, amikor fejlődni szeretnénk, de folyamatosan falakba ütközünk. Olyan ez, mint amikor egy dobozból keressük a kiutat, de mivel benne vagyunk, egy külsős szem szükséges ahhoz, hogy rávilágítson a megoldáshoz vezető szempontokra, amiket belülről egyszerűen nem veszünk észre.
Ennek a külsős szemnek ad teret a Jövő Menedzsere mentor program, amely teljesen felülmúlta a várakozásaimat. Mentorom, Ratatics Péter úgy osztotta meg velem az elmúlt tíz évének vezetői tapasztalatát, hogy közben egyéni igényeimet és jövőképemet is figyelembe vette. Találkozóink ezeken az inspiráló, kétoldalú eszmecseréken alapultak. A mentoromnak köszönhetően ma már hiszem, hogy egy felsővezetővel is beszélgethetünk kötetlenül, akár ellenvetésinket is megoszthatjuk vele. Megtapasztaltam, hogy a magas pozíció ellenére egy vezető pontosan tudja honnan jött és hová tart, megvan benne az alázat, ami által a tapasztalatok átadása, az utánpótlás nevelése hivatássá válik.

Evés közben jön meg az étvágy alapon megadatott a lehetőség, hogy belevágjak a programba, és közben egy olyan mentorral kerültem össze, akinek a víziójával és értékrendjével teljes mértékben azonosulni tudtam. Ennek következtében a legnagyobb impulzust az az érzés adta, amit egy-egy találkozó után éreztem. Az a hatalmas lendület és inspiráció, hogy minden egyes alkalom után úgy álltam fel az asztaltól, mint aki falakat tudna megmozgatni céljai elérése érdekében. Olyan gondolatokat jártunk körbe vezetéssel, stratégiával, emberek fejlesztésével, digitalizációval kapcsolatban, ami egy év távlatából is nagyon sokszor visszaköszön a munkám során, és számos alkalommal segített, hogy egy-egy holtponton túllépjek és előre haladjak.
A program egyik legfontosabb üzenetét a mentorom hozzáállása adta. Ez megerősített abban a hitben, hogy csak akkor lehetsz sikeres hosszú távon, ha meg tudsz maradni olyan alázatos embernek, amilyen akkor voltál, amikor gyakornokként kezdtél az első munkahelyeden. Ha felsővezetőként ugyanúgy meg tudod szólítani a belépő szinten lévő kollégákat, mint a legfontosabb befektetőidet, akkor nyert ügyed van. Azon leszek, hogy Péter példáját követve ezt képviseljem én is.

Nem mondhatni, hogy egy szokványos tankönyvi mentor-mentee kapcsolatot alakítottunk ki. Nagyon szabadon, mégis a szakmaiságra fókuszálva folytak a beszélgetések. A program elején egy olyan egyedi helyzetben találtuk magunkat, amiben eddig egyikünknek sem volt tapasztalata. Egy világjárvány közepén, addig teljesen ismeretlen terepviszonyokhoz kellett alkalmazkodnunk és utat mutatni a csapatunknak. A kríziskezeléssel kapcsolatban rendszeresen megosztottuk egymással megoldási kísérleteinket, benyomásainkat, amelyek mindkettőnknek segítettek előre haladni. Az egyik ilyen például az volt, hogy virtuális tárgyalások során hogyan tarthatjuk fenn a figyelmet és érjük el azt, hogy valóban produktív legyen a találkozó. Bár mentorommal más területen dolgozunk, mégis számos közös pontot találtunk, így remélem, hogy ezek a beszélgetések Péter számára is hordoztak új üzenetet.