„Fontos, hogy az ember megtalálja, miként tud kikapcsolni” - interjú Olasz Renátóval

Március 30-án különleges magyar film debütált a mozikban, mivel a Műanyag égbolt című posztapokaliptikus sci-fi az úgynevezett rotoszkóp technikával készült, tehát a jeleneteket ugyan először színészekkel rögzítették egy fotóstúdióban, később átrajzolták őket, így a nézők már animációs szereplőkként láthatják mindegyiküket a vásznon. A karakterek egyikét például az Aranyélet és A Király sorozatokból jól ismert Olasz Renátóról mintázták, akivel a Magyar Mozgókép Díjra is jelölt Műanyag égbolt kapcsán beszélgettünk szakmája kulisszatitkairól, Zámbó Jimmy megformálásáról és a jövőbeli terveiről kérdeztünk.

forrás: RTL

Egy rólad készült cikkben az találtam, azért jelentkeztél a debreceni Ady Endre Gimnázium dráma tagozatára, mert úgy hallottad, ott lazábban veszik a tanulást...

Ez csak félig igaz. A fő motivációm az volt, hogy ott volt drámatagozat. Azt éreztem, hogy ez jobban vonz, mint egy klasszikus iskola, ahol mondjuk a biológia vagy a fizika van előtérben. Emlékszem, hogy később, mikor az egyetemi jelentkezéseket kellett leadni, volt az a nagyon vastag könyv, amiben felsorolták a szakokat… Eddigre már biztos voltam benne, hogy más szakmát nem tudnék magamnak elképzelni, éreztem, hogy a rendezés és a színészet érdekel, szóval nem volt más opció.

Egyébként éppen egy olyan szakmát választottál, ahol nem veheted lazán, félvállról a munkádat, a szerepeidet. Ha jól sejtem, egy karakter megformálása előtt alapos kutatómunkát kell végezned, hogy minél pontosabban ábrázolhasd azt.

Nem tudom, hogy van-e erre egyfajta univerzális módszer, nálam személy szerint nincs egy ilyen kulcs. Foglalkozni kell azzal az emberrel, akit játszom. A Műanyag égboltban például csak egy apró szerepet kaptam, mégis izgalmasnak tartottam, mert korábban még soha nem csináltam ilyet, mint ebben a filmben. Új élmény volt, hogy a karaktereinket később megrajzolták.

A Műanyag égbolt című film készítésekor ráadásul nehezített pályán játszottatok, mert díszletek és tárgyak nélkül forgattatok egy fotóstúdióban, volt, hogy az alkotók, Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta csak elmesélték a szereplőknek, éppen milyen helyszínen, környezetben járnak, mi veszi körül őket. Színészként szabadságot jelent, ha bátran elengedhetitek a képzeleteteket vagy éppen nehézséget okoz az, hogy mindannyian tulajdonképpen a saját fejetek után mentek?

Tiborék borzasztóan felkészültek voltak, amikor először megmutatták nekünk a látványterveket és a forgatókönyvet, sokat meséltek az általuk kitalált világról, így könnyen el lehetett képzelni azt. Magyarországon ez nem bevett szokás, hogy egy színész úgy játsszon, nincs körülötte díszlet, mint mondjuk egy külföldi szuperhősfilmben, ahol zöld háttér előtt forgatnak.

forrás: A király

Ez a posztapokaliptikus estés sci-fi az úgynevezett rotoszkóp technikával készült, tehát gyakorlatilag megrajzoltatok titeket a felvett jelenetek alapján. Laikusként kérdem, színészként miben más feladat számotokra ez, hogy tulajdonképpen modellt álltok egy filmhez? Az arc rezdülései kiemelt szerepet kapnak?

Szerintem hasonló a feladat, nem kellett máshogy játszanunk. Ez a film inkább az alkotók (Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta – a szerk.) részéről igényelt nagyobb felkészülést és pontosságot, tudniuk kellett, mit akarnak látni a vásznon. Volt, hogy egy gesztust kértek, ami majd fontos lesz nekik a filmben és azt jól meg kellett csinálni, hogy ne a rajzolás közben döbbenjenek rá arra, valamit mégsem így képzeltek.

Úgy tudom, ebben az esetben az utószinkronnak kiemelkedő szerepe volt, lehetett vele alakítani egy kicsit az atmoszférán, a hangulaton.

Igen, ahogy a film vágója, Czakó Judit is mondta, az alkotók nem a forgatókönyv megírása és a leforgatása után látják, mi működik egy filmben és mi nem, hanem amikor már összeállt az egész. Sokat segít az, hogy utólag is bele lehet nyúlni akár a hangba annak függvényében például, hogy a karaktereket miként akarják mélyíteni, fejleszteni, a történetet merre szeretnék alakítani.

Azt mesélted egy interjúdban, hogy többször is megállítottak már téged azzal, hogy Keresztes Tamásra hasonítasz, a Műanyag égboltban pedig éppen vele volt közös jeleneted…

A film kapcsán ismertem meg Tamást és azt gondolom, csodálatos ember, jó volt vele dolgozni, még ha csak egy ilyen kis időre is.

Mi az, amiben szakmailag felnézel rá?

Erre nagyon könnyű válaszolni. Zseniális színész. Még gimnazista voltam, amikor először láttam őt játszani színpadon és már akkor lenyűgözött. Nem kell ezt ragozni.

A Műanyag égbolt a klímakatasztrófa kérdéseivel foglalkozik és ugyan a történet száz évet ugrik előre az időben, aligha lehetne aktuálisabb. Te is küszdesz klímaszorongással a mindennapokban?

Számtalan okunk van ma a szorongásra, elég, ha csak a koronavírusra, illetve a háborúra gondolunk. Minden olyan bizonytalan körülöttünk, az a fura, hogy az utópia sem tűnik annyira utópiának. Szerintem ez sokak fejében megfordul.

Azt olvastam, hogy gyakran meditálsz…

Igen, szerintem fontos, hogy az ember megtalálja, miként tud kikapcsolni.

És ha már a valóságon alapuló történeteknél tartunk: Hogyan készültél a Zámbó Jimmy életét feldolgozó A Király című sorozat forgatására? Egyszer azt nyilatkoztad, a volt osztályfőnököd, Máté Gábor arra tanított meg téged a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, hogyha eléd kerül egy szerep, akkor fel tudd tenni a kérdéseket, amivel közelebb kerülhetsz a szerephez. Ebben az esetben milyen válaszokat kellett megtalálnod?

Azt tanultam, hogy nem szabad elítélni senkinek a tetteit sem, hanem meg kell keresnünk a motivációit. Az ember saját igazát. Ez a legfontosabb. Objektíven, kívülről kell szemlélni az adott embert, meg kell próbálni megérteni őt. Ehhez kapcsolódtak a kérdések, azt meg majd a néző eldönti, hogy mit gondol róla. Az én magánvéleményem nem lehet benne a játékomban. Egyszerűen úgy álltam ehhez hozzá, hogy bár egy létező emberről készült a sorozat, maga a szerep meg volt írva és én ezzel a karakterrel akartam foglalkozni, nem azzal, aki inspirálta. Nem volt célom, hogy leutánozzak valakit, szabadon szerettem volna kezelni a karaktert, akit megírtak.

Zámbó Jimmy magánéletéről a múltban és most is sokat olvashat(t)unk, míg te véded a privát szférádat, a közösségi médiában sem találhatunk meg. Tudatosan húztad meg a határaidat?

Nekem nem esne jól az ellenkezőjét csinálni, ezért is nem teszem. Nem vagyok ilyen.

Az viszont köztudott, hogy 2022 őszén te nyerted meg a negyedik alkalommal megrendezett Hypewriter nemzetközi pályázatának fődíját a Pásztor Zolika felemelkedése és bukása című sorozatötleteddel.

A fődíjat az egyébként hat részesre tervezett széria első epizódjának, a pilotnak az elkészítésére kaptuk, amin Dávid Attilával, Szurdi Pannival és Szilágyi Fanni együtt dolgozom. Ez le is lesz forgatva idén nyáron és ha megnézték, akkor derül ki, hogy berendelik-e a többi részt is. Nekünk persze nyilvánvalóan már ebben a fejlesztési időszakban meg kellett tudnunk határozni a későbbi epizódok tartalmát is, pont azért, mert már a pilotban szerepelnie kell azoknak a kérdéseknek, amelyeket a sorozat majd megválaszol. Látnunk kell, hova akarunk eljutni. Tehát itt tartunk most, hogy ennek a hat résznek megvan a sztorija (ezt úgy hívják, outline) és a pilotnak is megírtuk az első draftját, azaz verzióját.

forrás: RTL

A forgatókönyv igaz történet alapján készült, ugye?

Igen, egy vidéki fiúról szól, aki többszáz millió forintot nyert a lottón, amit pár év alatt el is tapsolt. Az alapötlet valóságtartalma ellenére nem dokumentumszériát, hanem fikciós sorozatot szeretnénk csinálni, nem másoljuk le egy az egyben a srác történetét.

Mi fogott meg a sztorijában? Én éppen nemrég jött szembe velem egy kutatás arról, hogy egy bizonyos összeg felett a pénz nem tesz boldoggá.

Azt olvastam, hogy Magyarországon a nagy összeget nyert lottónyertesek közel 90 százaléka elveszti a pénzét. Az a része fogott meg a történetnek, hogy az emberben van az a fura vágy, miszerint többnek gondolja magát, aztán egy váratlan helyzet deformálja őt, azt hiszi, felemelkedik belőle, aztán elbukik. Ebben a történetben a lehetőség éppen egy lottónyeremény, de számomra ez átfordítható bármire. Érdekel, hogy mit kezdünk egy lehetőséggel, ami az ölünkbe hull, képesek vagyunk a kezünkbe venni a sorsunk, vagy csak sodródunk az életben... A lottónyertesek helyzete nagyon emberi. Kívülről azt gondoljuk, jól kezelnénk egy ilyen szituációt, de valahogy ez mégsem így működik. És ahogy mondtam, ez mindenféle lehetőségre igaz, amit az élettől kapunk: Képesek vagyunk-e megérezni a változás szelét vagy elbújunk előle, bezárunk?

Érdekes, hogy akárhány ilyen esetről olvasunk az interneten, a kommentek között mindig sokan írják azt, velük ilyesmi nem fordulhatna elő, ők okosabban fektetnék be a pénzüket.

Nekem nagyon tetszik ez a gondolat, hogy bárkivel beszélek, mindenki azt mondja, ügyesebben csinálná, miközben a statisztikák mégis azt mutatják, hogy az emberek 90 százaléka ugyanígy elbukna. Szóval azért ez érdekes.

Elárulhatod már, kikkel találkozhatunk majd a pilotban?

Fejben már abszolút elkezdődött a casting, tudom, kit szeretnék látni a három fő szerepben. Az írótársakkal mind a négyen ismerjük ezeket a személyeket és fantasztikus színészeknek is tartjuk mindegyiküket, örülnénk, ha velük dolgozhatnánk, már fel is kerestük őket.

Mondhatjuk, hogy egy kicsit rájuk írtátok a forgatókönyvet?

Sőt!

Most pedig nézd meg galériánkban, hogy az IMDb közönségszavazása szerint melyek minden idők legjobb magyar filmjei!