„Bátor dolog nem beállni a sorba” – interjú Nagy Katicával

Bár a bizonytalanságot tartja a legrosszabb tulajdonságának, Nagy Katica mégsem fél a változástól, sőt, önként ugrik fejest az ismeretlenbe – például a szabadúszásba. A Shooting Star-, és Bujtor-díjas színésznő folyamatosan keresi a kihívásokat: nemcsak a filmvásznakon, a zenei videókban (ő látható például a Margaret Island Boldogságtól klipjében) és a színpadon, hanem a szinkronizálásban is. A Rossz versek, a Magdolna és az Így vagy tökéletes filmek szereplője olyan világsztároknak kölcsönzi a hangját, mint Daisy Edgar-Jones, Scarlett Johansson, vagy Cara Delevingne. A most 27 éves Nagy Katica kétségtelenül a feltörekvő színészgeneráció egyik legígéretesebb tehetsége, akit jelenleg a Budaörsi Latinovits Színház Rekviem egy álomért előadásában, az EXIT generáció társulat Feljegyzések az egérlyukból és Madártávlat darabjaiban, illetve a Forte Társulat: Az égő ház előadásban csíphetsz el a Szkéné Színházban. Nagy Katica januártól a Kurázsi és gyerekei bemutatójára próbál Zsótér Sándor rendezésében, de feltűnik majd a Memento Mori filmben is Reviczky Gábor, Trokán Nóra és Kamarás Iván oldalán. Ám addig is, kifaggattuk őt arról, mit tanult magáról a szerepei által, de beszélgettünk az önismeret fontosságáról és a bakancslistájáról is.

Októberben fejezted be Koltai Lajos Semmelweis című filmjének felvételeit, amelyben a Vecsei H. Miklós által alakított Semmelweis Ignác jobbkezét, egy osztrák ápolónőt játszol. Ezt egy soha vissza nem térő lehetőségnek nevezted egy interjúdban, olyan feladatnak, amire régóta vágytál. Miért számít ez mérföldkőnek a karrieredben, akár az életedben?

Minden magas, profi színvonalon zajlott ezen a forgatáson: a partnereim fantasztikusan jó színészek voltak, akikkel szívesen, óriási örömmel játszottam, a rendező pedig egy nagytudású ember, akitől sokat tudtam tanulni.

Többször is maximalistaként hivatkoztál magadra a múltban. Egy ilyen jelentőségteljes szakmai kihívás, mint Semmelweis forgatása felerősíti benned a perfekcionizmusodat, feszültséget okoz benned?

Furcsa módon nem. Sőt, azt veszem észre, hogy más munkákat illetően is egyre oldottabb vagyok, folyamatosan vetkőzöm le ezeket a görcsöket.

forrás: Illya Ovchar

Hiszel benne, hogy az általad alakított karakterek mindig tükröt tartanak eléd, melyeknek köszönhetően új szemszögből szemlélheted az életedet? Mire tanított meg téged az ápolónő szerepe?

Akármin dolgozom, utólag mindig elgondolkodom azon, hogy az adott szerep megformálásához a személyiségem mely aspektusát kellett használnom. Az ápolónő karakterén keresztül az emberi tisztaságot, őszinteséget és egyenességet tudtam megmutatni, ugyanakkor ez a szerep lehetőséget teremtett arra is, hogy a bennem rejlő nyersességet és egyszerűséget is használhassam. Továbbá a felszínre hozta bennem azt az érzést is, hogy minden esetben kifizetődő, ha önazonosak vagyunk.

Azt vallod, hogy a generációdnak kötelessége kiállni magáért, de közben fontosnak tartod azt is, hogy a magánéletedet megőrizhesd magadnak: a közösségi oldalad például nem nyilvános. Hogyan lehet megtalálni az arany középutat mindebben?

Rengeteg más platform létezik, ahol fel lehet szólalni azokban az ügyekben, amelyek közel állnak a szívünkhöz. Igenis meg tudjuk tartani a privát szféránkat. Annyit mutatunk meg magunkból, amennyit szeretnénk. Ha interjút készítenek velem, szívesen kifejtem a gondolataimat az állat-, környezetvédelemről, vagy arról, hogy miért jó, ha az ember kevesebb húst eszik – esetleg egyáltalán nem fogyaszt azt. Így is hatást gyakorolhatok másokra, lehet jót tenni, de nem erőszakolom rá a nézőpontomat senkire sem. Természetesen nem ítélem el azt sem, aki a közösségi oldalán beszél ezekről a kérdésekről. Döbrösi Laura például színészként és aktivistaként is pozitívan, nem öncélúan használja az Instagram oldalát, sokakat inspirál azzal, amit képvisel – beleértve engem is. Bátor dolog nem beállni a sorba. Ezért is mondom azt, hogy a színészek, a zenészek, a médiában dolgozó személyek igenis hatnak emberekre, ezért meg kell válogatni, mi az, ami mellett kiállnak, amiről nyilvánosan véleményt formálnak.

A legrosszabb tulajdonságodnak a bizonytalanságodat tartod, azt, hogy sosem tudsz megfelelni magadnak. A szabadúszói lét (ami aligha nevezhető stabilnak, állandónak) és a tény, hogy nem sikerülhet minden casting, segített szembenézni ezzel?

Úgy érzem, én alkatomtól fogva szabadúszó vagyok, jelenleg nehezen tudom elképzelni azt, hogy leszerződjek egy kőszínházhoz – de közben persze ez a fajta létezés rengeteg nehézséggel jár. Ezeket nyilván úgy küzdheti le az ember, ha maga keresi a kihívásokat, maga provokálja ki a változásokat, vállalva természetesen az azokkal járó bonyodalmakat is. Az én életemben ilyen pont volt, amikor eljöttem a Budaörsi Latinovits Színházból. Hatalmas dilemma volt ez nekem, óriási bátorságra volt szükségem hozzá, mert rengeteget tanultam ott, ugyanakkor vágytam a szabadúszásra, hogy még több mindent fedezhessek fel. Felszínre került egyébként a bizonytalanságom, miközben elhatároztam magam, de furcsa módon úgy volt kegyes hozzám az élet, hogy amikor eljöttem, akkor hirtelen sok munkát kaptam. Ha feltételezzük, hogy van sors, a szabad akarat szerint ez az – egyáltalán nem könnyű - döntés számomra jót hozott, előre vitt. Elképesztően izgalmas emberekkel találkoztam azóta, szóval egyáltalán nem bántam meg, hogy ezt anno megléptem. Persze mindig ott lóg a levegőben, hogy egyszer majd valami mást kell csinálnom, de évről évre egyre könnyebben élek ezzel a tudattal. Megszoktam ezt a helyzetet, bármennyire hullámzó, furcsamódon most már éppen ez ad biztonságot és adrenalinnal tölt el.

forrás: Illya Ovchar

Amikor felkerestél egy pszichológust, az első alkalommal azt mondta neked, hogy a munka nagy részét már elvégezted, mire te azt felelted, a hivatásod ezzel, pontosabban önismerettel jár. Mit tanulhatnánk tőletek, színészektől ezen a téren, mi, akik mással foglalkozunk?

A színészeknek megvan a lehetőségük arra, hogy egyfajta metsző őszinteséggel vizsgálhassák önmagukat, a játék akár teret is adhat a mélyebb önismeretnek, a mi szakmánk ebből a szempontból speciális. Érdemes feltárni és használni a személyiségünk azon részeit is, amelyek magunk vagy mások számára nem túl vonzóak, hiszen így sokkal árnyaltabban és rétegzettebben tudjuk megjeleníteni az adott figurát. Ezt a szembesítést tudja nyújtani a színészet. Nem véletlenül járok pszichológushoz én sem, szükségem van rá, számtalan felismerést hozott el számomra önmagamról, amelyeket a munkám során is tudok kamatoztatni. Folyamatosan dolgozom a lelki fejlődésemen, azon, hogy javítsak az életminőségemen. Szerintem mindenképpen sokat segíthet az embereknek a terápia, függetlenül attól, hogy színész vagy sem.

Köztudott, hogy nagyon szeretsz főzni, azt mondod, segít harmóniát teremteni benned, könnyen elmerülsz ebben a tevékenységben. Köze lehet ennek a szakmádból fakadó felfokozott érzelmi állapotokhoz? A főzésen keresztül találsz vissza önmagadhoz, a középpontodhoz?

Pontosan, a belső harmóniát, a saját nyugalmamat keresem benne. Úgy éreztem, hogy szükségem van egy olyan hobbira, hétköznapi cselekvésre, amely segít visszabillenni a szakmámmal járó felfokozott idegállapotból és érzelmi hullámzásból. Régebben egyébként egyáltalán nem vonzott a főzés, a vírushelyzetnek köszönhetően éreztem rá az ízére és jöttem rá, mennyire kikapcsol és leköt. Örülök, ha ízlik a családomnak és a barátaimnak a főztöm, amit szeretettel készítettem nekik.

Apropó, ételek! Egy 2018-ban készült interjúban azt mondtad, mindennap veszel magadnak egy szerencsesütit egy közeli kínai gyorsbüfében a benne található üzenet miatt. Ezt a szokásodat azóta is megőrizted?

Nem igazán, mert időközben elköltöztem és most nincs a közelben ilyen étterem. De régen az is a szokásommá vált, hogy olyan Topjoy üdítőket vásároltam, amelyeknek a kupakjában üzenet volt. Azt is imádtam! (nevet) Babonás vagyok, továbbá azt gondolom, mindenkinek megvan a maga kis rituáléja – amelyek időről időre változhatnak. Most próbálok rendszert kialakítani az életemben az edzést illetően, amit szakmailag is fontosnak tartok, hiszen a testünkkel dolgozunk, ez a munkaeszközünk, a hangszer, amin játszunk. Nem engedhetjük el magunkat. Ráadásul ebben a rohanó világban a rendszeres mozgás a meditáció egy formája lehet, ami segít befelé, önmaga felé fordítani az embert. Tisztelem azokat, akik időt és energiát fordítanak erre. Bevallom őszintén, én sokszor vagyok hanyag és lusta, ami kicsit bosszant. Ez egy állandó belső küzdelem, így különösen büszke vagyok, ha eljutok edzeni.

Sokszor hasonlítanak téged Kristen Stewarthoz, te pedig nem titkolod, szívesen kölcsönöznéd neki a hangodat. Laikusként kérdezem, mitől válik valaki izgalmas kihívássá számodra szinkronszínészként?

Még várok erre a pillanatra, egyelőre nem jött el. Nagyon jó színésznőnek tartom őt, ezt kicsit ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor azt mondja valaki, hogy izgalmasnak tartja, ha tőle teljesen eltérő, esetleg rá borzasztóan hasonlító karaktert szeretne eljátszani. Erre a változatosságra vágyik az ember, hiszen mindenből tanulunk, amit csinálunk. Ebben nem különbözik egymástól a szinkronizálás a színészettől. De attól függetlenül, hogy Kristennek még nem kölcsönözhettem a hangomat, fantasztikus munkáim vannak, nem panaszkodhatok. Én lettem például a Netflixes Te (You) sorozat női főszereplőjének a magyar hangja a negyedik évadban, amiben Dezsőffy Rajz Katival dolgozom. Ez az egyik kedvenc szériám, régóta vágytam arra, hogy a részese lehessek, mert a kezdetektől fogva követtem a történetet.

Három év múlva betöltöd a harmadik x-et. Mi az, amit szeretnél még kipipálni a bakancslistádon addig?

Most utazni szeretnék, minél többfelé, jókat enni, főzni, szórakozni, élvezni az életet, együtt lenni a családommal és a barátaimmal. Nem azt mondom, hogy carpe diem, de a közvetlen közelünkben zajló háború hatására úgy érzem, szeretnék minden lehetőséget megragadni arra, hogy jól érezzem magam, igyekszem a pozitív dolgokra koncentrálni és nem idegeskedni feleslegesen. A kirándulások feltöltenek, imádok túrázni és idegen kultúrákat megismerni, s megmártózni azokban egy kicsit. Egyre fogékonyabb vagyok ezekre, már csak a különböző nemzetek gasztronómiája miatt is, amiket főzés közben felfedezek. Jelenleg az indiai, az arab és izraeli konyha vonz a leginkább. Gyerekkoromban pedig még az volt a tervem, hogy világ minden tavában megfürdök. (nevet)