„Még mindig csak a nők 40 százaléka jár el az ingyenes szűrésre” - interjú a Mellrákinfó Egyesület alapítójával, Halom Borival

Halom Borit 2012 novemberében diagnosztizáltak rosszindulatú daganatot a bal mellében. A műtétek és a kezelések után elhatározta, blogot ír mindarról, amit átélt. Úgy érezte, a saját példáján keresztül erőt, reményt adhat azoknak a nőknek, akik szintén ezzel a betegséggel küzdenek és közben megmutatja, van élet az emlőrák után is. Mivel az évek során számtalan levelet és pozitív visszajelzést kapott a bejegyzéseire, 2015-ben megalapította a Mellrákinfó Egyesületet, hogy több fórumon is segíthessen másoknak és még szélesebb körben elérhesse a mellrákkal harcoló nőket. Borit az egyesület céljairól és az önvizsgálatot, illetve a mammográfiát övező tévhitekről kérdeztük.

forrás: Dombovári Tamás

Éveken át vezettél blogot a gyógyulásodról. Mit gondolsz, ma már kevésbé tabu a mellrákról beszélni? Miért fontos, hogy a nők, akár a férfiak (hiszen őket is érintheti a betegség) is megosszák egymással a történeteiket?

Szeretném azt hinni és gondolni, hogy kevésbé tabutéma a mellrák. Ehhez talán nekem is sikerült egy kicsit hozzájárulnom a blogommal azáltal, hogy a kezdetektől fogva vállaltam a kopasz fotóimat is. Azt látom, hogy azóta egyre többen tesznek így. Szerintem ez jó és így is kell lennie, mivel egyikünk sem kérte ezt a betegséget, tehát nem szabad, hogy stigma legyen. Magyarországon minden tizedik nő érintett a kérdésben, ami borzasztóan elrettentő szám: ennek ellenére tudni kell, hogy az időben felfedezett mellrák és az időben megkezdett kezelések eredményeképpen a 10 éves túlélési arány 95 százalék. Ez azt jelenti, hogy nem halálos betegség. Valóban beszélnünk kell arról is, hogy emlődaganat a férfiaknál is kialakulhat - bár nagyon ritkán fordul elő (az összes eset mindössze egy százalékában), viszont sokkal agresszívabb. Számos cégnél voltunk idén októberben felvilágosítást tartani, és bizony volt meglepődés, amikor szóba hoztam ezt a jelen lévő férfiaknak. Pedig ők is elvégezhetik az önvizsgálatot (sőt, ajánlott), a betegség náluk is mammográfiával szűrhető ki.

Hogyan írnád le a Mellrákinfó Egyesület fő tevékenységet? Milyen távlati céljaid voltak vele, amikor megalapítottak és milyen mérföldköveket sikerült máris elérned? Miért kell egyesületi szinten is foglalkoznunk az emlődaganatok prevenciójával?

Az egyik fő irány az érintettek támogatása. A Mellrák után is van élet-együtt könnyebb elnevezésű zárt Facebook csoportunkba az [email protected] e-mail címen bárki kérheti a felvételt. Emellett figyelemfelhívó kampányokat indítunk októberenként, sőt, igyekszünk egész évben aktívak lenni. Ha akárkinek segítségre lenne szüksége, vagy csak egy kis támogatásra vágyik, bátran kereshet minket a felületeinken. (Boriék elérhetőségeiért kattints IDE! A távlati célok között például az szerepelt, hogy a legaktívabb, legtöbb nőt elérő civil szervezetté válhassunk. Szerintem ezt már most elértük és nagyon büszke vagyok rá. Persze, ami ennél fontosabb lenne, hogy a nők valóban el is menjenek a szűrésre, amire 45-65 év között 2 évente kapnak behívót és sajnos a megjelenési arány nem akar javulni. A koronavírus-járvány kirobbanása is rontott a helyzeten, számtalanan akadtak olyanok, akik a pandémiától való félelem miatt nem éltek a lehetőségükkel. Ez érződik is most, mert sok a beteg. Még mindig csak a nők 40 százaléka jár el az ingyenes szűrésre. Azt szoktam mondani, hogy addig nem halhatok meg, amíg ez a szám nem haladja meg legalább a 70 százalékot! Fel van adva a lecke!

Hogyan látod, mennyire törődnek ma a magyar nők magukkal?

Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, még mindig bőven van teendő. Szerintem továbbra is azt gondolja a legtöbb nő, hogy akkor jó feleség, anya, ha mindent és mindenkit maga elé helyez, megpróbál megfelelni másoknak, a társadalmi konvencióknak, miközben ő valahol a sor legvégén kullog. Tudjuk, hogy ez nem vezet semmi jóra. Ha megpróbálom ezt finoman jelezni a nőknek, akikkel beszélek, önzőségnek élik meg és aggódnak amiatt, mit mondanak majd róluk. Én viszont azt vallom, hogy ha a nő, anya, feleség, testvér remekül érzi magát a bőrében, akkor a szerettei is rendben lesznek a környezetében.

Szerinted mennyire ismerik az önvizsgálat módját a nők?

Azt tapasztalom, hogy talán picit már többen hallottak az önvizsgálatról és arról, miért életbevágó elvégezni havonta, de ezt sem lehet elégszer elmondani. Tizennyolc éves kortól javasolt minden hónapban, ugyanakkor kell megcsinálni, méghozzá a menzeszt követő ötödik napon. Ha pedig nincsen menzesz, akkor ki kell jelölni egy adott dátumot minden hónapban. Ez azért is lényeges, hogy egyáltalán megismerjük a saját mellünk szerkezetét - mivel ekkor fogjuk a legnagyobb valószínűséggel észrevenni az esetleges eltéréseket. Az önvizsgálat nem arról szól, hogy bármit keressünk, hanem a saját testünk felfedezéséről.

Mik a legnagyobb tévhitek az önvizsgálatot, a mammográfiát illetően?

A nők általában azt gondolják, hogy az önvizsgálat során keresni kell valamit, pedig csak meg kell ismernünk a saját testünket. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy sem ez, sem az ultrahang nem minősül szűrésnek. Csak és kizárólag a mammográfia az egyetlen olyan módszer, ami erre szolgál. Mindenképpen kiemelném azt is, hogy a mammográfia nem okoz mellrákot. Gyakran hallom ezt a tévhitet. Elenyésző a sugárdózis, amit kapunk ilyenkor, viszont a korai diagnózis életet menthet. A Mellrákinfó Egyesület oldalán képekkel is illusztráltuk az önvizsgálatot, illetve a weboldalon megjelennek a mellrák külső jelei is, amelyekről sokan nem tudnak.

Mik azok az akár apró életmódbeli változások, amelyeket mind megtehetnénk azért, hogy csökkentsük a mellrák kialakulásának kockázatát?

Nagyon fontos, hogy a mellrákot nem lehet megelőzni! A kialakulás kockázatát csökkenthetjük (de garancia semmire nincsen) életmódbeli apró változtatásokkal, bár ez igazából minden betegségre ugyanúgy elmondható. Mozogjunk rendszeresen, ne dohányozzunk és fogyasszunk minimális mennyiségű alkoholt!

A Rózsaszín október nevű kampány a mellrák elleni küzdelem jegyében arra hívja fel a figyelmet, hogy a szűrések és a betegség korai felismerése életeket menthet. Milyen eredményeket ért el a kezdeményezés szerinted 1985 óta? Sikeresnek tartod a mozgalmat magyarországi viszonylatban? Mit tehetünk mindannyian a Rózsaszín október sikere érdekében?

Mindannyian akkor tehetünk a legtöbbet, ha tudatosan figyelünk magunkra és a testünkre, illetve annak jelzéseire. Törődjünk magunkkal! Ha pedig még ezen felül a mi munkánkat is segíteni szeretné valaki, akkor minden egyes megosztást köszönünk a közösségi médiában, mert így minél több emberhez eljuthatnak az üzeneteink. A cégek ügyeljenek a munkavállalóik egészségére, szervezzenek nekik szűrést, felvilágosítást!

Hogyan tudnátok elérni még több nőt?

Médián keresztül, ami idén októberben tényleg intenzív jelenlétet igényelt, de ez az első számú csatornánk. Ezen kívül természetesen örvendetes, hogy egyre több cég ismeri fel, milyen fontos törődni a munkavállalók egészség megőrzésével. Bízom benne, hogy ez a szám évről-évre emelkedni fog, ahogyan az elmúlt évek tendenciája is ezt mutatja. Hatalmas segítség, ha egy-egy ismert nő (színész, blogger, vlogger) mellénk áll és azonosulni tud az általunk képviselt fiatalos, lendületes vonallal, a saját közösségi média felületein is megosztással segíti a küldetésünket. Én személy szerint örülnék, ha jövő októberben pár női magazin is támogatná a törekvéseinket, és az is fantasztikus lenne, ha nagy fehérnemű márkák is beleállnának ebbe az életbevágó ügybe, hiszen Magyarországon minden tizedik nő érintett lesz élete során. Viszont mindig ki kell hangsúlyozni, hogy amennyiben időben diagnosztizálják, és elkezdik a kezeléseket, akkor a 10 éves túlélési arány 95 százalék!

Milyen lehetőségeitek vannak arra, hogy támogassátok a mellrákon átesett nőket „visszanavigálni” az életbe?

Sajnos ez gyerekcipőben jár hazánkban, mert nincsen kifejezett komplex rehabilitációs program, amit ajánlani tudnánk az érintetteknek. Tényleg csodás lenne és szoktam is álmodozni egy szépséges rehabilitációs intézményről, ahol minden fizikális és mentális segítséget megkaphatnának a nők a betegséget követően: itt nem azon kéne idegeskedniük, hogy ha nem térnek vissza a munkába azonnal, akkor esetleg elbocsátják őket, hanem lenne idejük mentálisan felépülni. Azért valljuk be, nagyon hosszú és nehéz út, amit végigjárnak. Amíg ez nem valósulhat meg, addig marad a mi támogatásunk, amit a zárt és titkos Mellrák után is van élet-együtt könnyebb Facebook csoportunkban tudunk nyújtani, továbbá az évente megrendezésre kerülő országos találkozón/konferencián.

És ezt láttad már?