Gryllus Dorka a BBC One sorozatának egyik főszerepében - Interjú

Hogyan jöttetek ki a covid időszakból és hogyan telik a nyaratok?

A COVID-időszak kezdete egybeesett a terhességem kezdetével, így az egész egy világon kívüli utazás volt egy másik univerzumba, a befelé fordulás időszaka. Kornél néha dolgozott az otthoni hangstúdióban, de mást azon kívül nem. Szinte mindig otthon voltunk, és a nagyobbik fiunk, Soma nem járt iskolába. Egy egészen más típusú élet volt, mint amit előtte éltünk. Persze néha nehéz volt ez a bizonytalanság, mégis nagyon hálás vagyok, hogy ezt az időszakot így együtt élhettük meg. Csodálatos volt, hogy Áronka életének első hat hónapjában Kornél és Somi is ott tudott lenni velünk.

forrás: Rafaela Pröll

Miközben óriási édeni hangulatban nyaralsz a Balatonon, otthon vagy, gyerekezel, terhes voltál, szültél, közben itt alakult egy nagyon fontos dolog, ugye ez a BBC sorozat. Erről mesélj kicsit.

Ez egy nagyon izgalmas történet. A Baptiste című sorozat második évada Tchéky Karyóval a főszerepben, aminek az első évadát is a BBC-n vetítették. Az Hollandiában játszódott, a második pedig Budapesten, ahol eltűnik az angol nagykövet asszony családja, a gyerekei. A nagykövetet a fantasztikus Fiona Shaw játszotta, hatalmas élmény volt két ilyen csodálatos színésszel együtt dolgozni. Baptiste Budapestre utazik, és úgy dönt, utánajár a dolgoknak.

És te hogy kerülsz képbe?

Én egy török származású magyar rendőrnőt játszom, aki a magyar rendőrségen dolgozik, és nyomoz az ügyben. Baptise-ttal és a nagykövet asszonnyal együtt próbál a hírek, álhírek, politikai és pénzügyi érdekek útvesztőjében megtalálni egy igazságot. Én még nem láttam a végeredményt, de biztos vagyok benne, hogy izgalmas lesz.

Te alapvetően szereted a fiúsabb ruhadarabokat. Ennek kapcsán az jut eszembe, hogy nem rég idehoztuk az InStyle-al a Mark Bryan nevezetű "fura" úriembert, aki szoknyában szokott járni. Még mindig milyen érdekes téma, hogy az elmúlt száz években milyen aszimmetrikusan változott a női és a férfi szerepek kapcsolata. A nők nagyon nagyot jöttek a huszadik század eleje óta, az összes egyenjogúsítási mozgalommal. Ez a ruházatukban, stílusukban is abszolút megjelenik, elég, ha csak a nadrágra gondolunk. Valahogy a férfiak az ő szerepükben sokkal kevesebbet változtak és még mindig sokkal konzervatívabb és merevebb az ő szerepüknek a lágyulása, változása, mint a nőknél.

Igen, Zsófia figurája is ilyen fiús lány. Nagyon élveztem a felkészülés alatt, amikor például lőni tanultunk. Bár ő egy sokkal magányosabb, keményebb nő, mint én, nagy öröm ilyen karaktereket játszani. Szívesen látnék a magyar filmekben is több saját lábán álló nőt, és remélem, hamarosan gyakrabban megjelennek a Zsófiához hasonló tudatos karakterek. Nagyon tetszett, hogy a sorozatban sok ilyen határozott női karakter van, mint a nagykövet asszony, a magyar politikusnő, akit Hámori Gabi, vagy a főnököm, a magyar rendőrfőnök, akit Magyar Éva alakít. Nálunk sajnos még ritkábban jut a forgatókönyvírók eszébe, hogy egy politikus vagy egy diplomata nő legyen egy filmben. Lassan mozdulnak ezek a szerepek. A gyereknevelés kapcsán is látom, hogy ez a fele-fele történet mennyire nincs még benne az emberekben, még a nőkben sem. Sokszor kérdezik, hogy a férjed segít? Ekkor mondom, hogy ő nem segít, hanem ketten neveljük a közös gyerekeinket. Én is dolgozom és ő is nevel gyereket.

Fura egy pár vagytok ti - mondhatják mások ilyenkor.

Igen! (nevet) Sajnos gyakran a nők maguk mondják, hogy „ezt egy férfi nem érti és nem tudja…” Holott pontosan ugyanúgy tudja. Meg tudja csinálni az ebédet, és ki tud teregetni. Valahogy mi magunk sem engedjük meg a férfiaknak, hogy "felnőjenek" arra a szintre, hogy kiteregessenek egy mosást. Az én gyerekeim látják, hogy a Papa tereget. Nyilván, ők nem csapnak majd az asztalra, ha hazajönnek délben, mikor a feleségük „nem teszi eléjük a meleg ételt”. Persze vannak olyan dolgok, amiket most még nem látok. Ma már tök okosan meg tudom mondani, hogy a nagymamám és a nagypapám kapcsolatában vagy a szüleimnél hol voltak ezeket az egyenlőtlenségek, elcsúszások. A gyerekem meg majd azt fogja mondani, hogy Mama, akkor a Papa miért így és miért úgy csinálta? De ezeket már csak ők fogják látni.

Most állandóan arról beszélnek, hogy a gyerekek nevelésével, gondozásával és mindenféle hasonló dolgokkal kapcsolatban csak a szülők rendelkeznek jogokkal. Te erről hogy gondolkodsz mint édesanya?

Ha most azt gondolnám, hogy márpedig a szülő döntse el, hogy miről beszéljenek a gyerekével, akkor kitölteném a kérdőívet szeptemberben az iskolában, hogy akarom-e, hogy a gyerekemmel a homoszexualitásról beszéljenek, vagy sem. Mint ahogy rengeteg dologról én döntök az iskolában. Például, hogy szeretném-e, hogy a gyerekem teniszre vagy hittanra járjon, vagy nem szeretném. Én döntöm el, mert én vagyok az anyukája. Ez rendben is van. De ahogy arról sem kérdeznek meg, vagy nyitunk szülői vitát, hogy legyen-e szó az ízeltlábúakról, a különböző domborzati formákról vagy a fontos történelmi eseményekről, szerintem az sem kérdés, hogy beszéljünk-e a homoszexualitásról, ami ugyanúgy a világ része. Persze, hogy beszélni kell. De itt sajnos egészen másról van szó, kirekesztésről, megbélyegzésről, politikai érdekekről, emberek egymás ellen uszításáról hatalomvágyból.

forrás: Rafaela Pröll

Ez a fura nekem, hogy itt a szexualitást és a szeretetet nagyon szándékolt módon összekeverik. Amikor pici gyerekeknek arról beszélünk, hogy két ember hogyan szereti egymást, az mindenképpen építő lehet. Természetesen egy csomó szexuális dolog van, amiről nem szabad egy bizonyos kor alatt beszélni a gyerekekkel.

Egyáltalán a szex, mint olyan a gyereknek még nem felfogható. Most jön majd el az az időszak, amikor nekünk is el kell kezdenünk beszélni róla. Mert a másik hiba az az, amikor egyáltalán nem beszélsz róla.

Igen, és a szőnyeg alá söpröd…

Akkor ez tabu téma marad a családban. Ez sem jó.

Nagyon fontos, hogy egy gyerek tudjon hova fordulni, ha valami bántja, ha kérdése van, ha nem érzi jól magát.

Meg hogy találja meg az saját útját, ahol szabad tud lenni, és én támogathatom. Ezek mind nagyon fontos dolgok. Ha egy gyerek azt érzi, hogy a szülei nem támogatják, azzal egy életre tönkre tehetik, megsemmisítik. Ez mindenre vonatkozik. Szegény apukám nekem egyetlen egyszer mondta, hogy hamisan énekelek, és a mai napig gyomorgörcsöm van, ha énekelnem kell, pedig már rengeteget énekeltem életemben, körbeturnéztam Európát, és mégis ott maradt valahogy, nem tudom kiszedni az agyamból.

Ez azért érdekes, amit mondasz, mert annak a gyereknek, akit érint, hogy hamisan énekel, annak nagyon rossz.

De nyilván tényleg hamisan énekeltem. Mindannyian mondunk ilyesmit a gyerekünknek. Biztos, hogy én is okozok sérüléseket a sajátjaimnak, akaratlanul is.

Van olyan téma, amit semmiképpen nem beszélhetnél meg a gyerekeiddel vagy nem beszélhetnél róla?

Persze, vannak olyan dolgok, amiket nem szabad idő elött elmondani egy gyereknek. Vagy csak finoman. Sokszor még nekünk, felnőtteknek is nehéz azt a sok-sok szörnyűséget feldolgozni, ami a világban történik. De a gyerekek sokkal többet értenek, látnak, érzékelnek, mint amit a felnőttek képzelnek. És sokszor azt is nehéz nekik feldolgozni, amit gyerektartalomnak gondolunk. Engem például gyerekkoromban nagyon megviselt Móra Ferenc A cinege cipője
című verse. Ha ma hallgatjuk a Kalákától, Somika fiam is mindig kéri, hogy ugorjuk át.

Mondjuk, A cinege cipője pont arról szól, hogy szegény kis madár nem kap szeretetet. Hanem elutasítják és kiközösítik mindenhonnan. A szeretet árthat a gyerekeknek? Bármilyen formában is.

Az biztos, hogy nem. Sehogy, soha, semmiképpen.

Beszéljünk kicsit a színházi tervekről is, Trojkáról is, hiszen készítjük össze az új évadot.

Jövőre tovább játszom majd a Kugler Art Szalonban az Anna Kareninát, de idén én még nem próbálok új darabot. Tavaly rendeztem életemben először, Soós Attilával csinánáltuk Eke Angéla monodrámájának egy részét, Závada Péter Én, Iphigénia című írását. Ezt nagyon élveztem. A trojkásokkal azt tervezzük, hogy legközelebb majd rendezzek. Még nem tudom pontosan, hogy ez mikor lesz, majd amikor Áronkával úgy érezzük, hogy készen állunk egy
ilyen kalandra is.