Exkluzív élménybeszámoló a párizsi haute couture divathétről

"Nyár végén lesz három éve, hogy írom, szerkesztem és vezetem a saját blogom, ami elsősorban divatorientált virtuális napló. Nem csak a divatról jegyzem le a gondolataim, véleményem és használok fel sok-sok naprakész friss információt, hanem más témákat is bemutatok egyre gyakrabban. Ilyen például a szépségápolás, a gasztronómia, a művészetek, vagy az utazás. Mindenről írok, amit kedvelek, megfelelőnek és minőséginek tartok mind az olvasóim, mind a magam számára. Mióta elkezdtem az online írást, de leginkább egy-másfél éve szerettem volna kijutni Párizsba, az haute couture hétre. Idén januárban sikerült. Ezzel valóra vált az egyik, bloggal kapcsolatos álmom, a másik még várat magára, de annyit elárulhatok, hogy gőzerővel dolgozunk rajta.
Mindig is úgy gondoltam, hogy a sikerért kőkeményen meg kell dolgozni. 1-1 alkalommal mindenkinek lehet szerencséje, de mindenért tenni kell. Apró, jelentéktelennek tűnő dolgokért is néha bizony meg kell szenvedni. A divatszakma nagyon zárt, éppen ezért nagyon nehéz bekerülni. Nem elég ismerkedni és szépen mosolyogni, csevegni. Az ember nem viszi semmire, ha nincs tehetsége, stílusa, vagy nem talpraesett, kitartó és hiteles.
Én az első perctől fogva komolyan veszem a blog írását. Sok időt és pénzt áldoztam a blogomra, hogy ma az lehessen, ami. Nagyon sok energiát és munkát fektettem a Fashion Victimbe. Volt sok jó és persze negatív tapasztalatom is, amik szükségszerűek a sikerhez, vagy éppen a sikertelenséghez, ami végeredményben szintén előrevisz és ösztönöz. A mindig minden jó egyszerűen nem létezik. Egyébként is túl tökéletes és egy idő után unalmas lenne minden.

Vissztérve a cikk fő mondanivalójához: az haute couture hétre, mint az eddigi összes divathétre, kivétel nélkül meghívást kaptam. Összesen 7 darab meghívó érkezett a párizsi hotelbe, ahol megszálltunk. Külön öröm, hogy a barátom és egyben fotósom, Zoli is kapott névreszóló meghívást. Sőt! Volt egy olyan bemutató is, ahová engem nem is invitáltak, csak őt.
Emlékszem, hogy amikor betoppantunk a hotelbe, az első az volt, hogy érdeklődtünk a meghívók felől. Már a repülőn is alig bírtam magammal, olyan kíváncsi voltam.
Berlinben a divathét közben tudtam meg, hogy megyek az haute couture-re. Két meghívóról tudtam, így 100%-ig biztos voltam abban, hogy kettő divatbemutatót nézünk meg. A hotelben derült ki, hogy jóval több invitáció érkezett. Mondanom sem kell, hogy aznap szerintem én voltam a legboldogabb nő Párizsban. Az haute couture minden újságíró, főszerkesztő, blogger, fotós, modell, sminkes és fodrász álma, ami tényleg csak nagyon kevés embernek adatik meg a divatszakmában.

Na de mi is az az haute couture? Nemrég az ELTE-n az egyik történelmi szemináriumon tartottam egy előadást, amelynek témája a 19. századi magyar divat és öltözködés volt. Amikor készültem az órára, sok szakirodalmat böngésztem. Az egyikből tudtam meg, hogy kinek is köszönhető az haute couture, ami szó szerint magas szabászatot jelent.
Jöjjön egy kis történelem és művészettörténet! III. Napóleon francia császár szép és művelt felesége Eugénia császárné a kor divatdiktátora volt. Az előkelő hölgyek mind az ő stílusát követték. Amit viselt, az azonnal divatba jött. Ilyen darab volt például az abroncsos szoknya, más néven krinolin, vagy kámvás rokolya. A spanyol császárné azért viselt ilyen hatalmas szoknyát, hogy palástolja terhességét.

Az haute couture megalapítója Eugénia angol származású szabója, Charles Worth.

Az haute couture drága és a legnemesebb anyagokból, bonyolult és időigényes technikákkal, kézzel készített ruhák összessége. Franciaországban szigorú követelményeknek kell megfeleni, hogy valaki elnyerje e fogalom büszke használatát.

Az első haute couture bemutatón, amin részt vettünk, Tony Ward mutatta be az új kollekcióját. Különösebben nem mutatnám be a tervezőt és munkásságát, de annyit fontos megemlítenem, hogy a libanoni designer olyan sztárokat öltöztet, mint például Mariah Carey, Pink, Whitney Houston, Carmen Electra, Nicole Scherzinger, Kelly Osbourne, Carrie Underwood vagy Paula Abdul.
A showt a csodás Salomon de Rotschild hotelben rendezték, ahol rajtam kívül volt még egy magyar lány: Jablonczky Mónika modell (Visage) vonult szebbnél szebb ruhakölteményekben.

A bemutatón a legszebb ruhámat viseltem, egy csodaszép díszes brokát Balmain darabot (lásd a fenti fotón). Amikor megkaptam ezt a ruhát, olyan boldog voltam, hogy ezt a pillanatot azóta sem nagyon lehet felülmúlni. Habár sosem mutattam meg ezt a ruhát, de már ideje volt felvenni. Mindenképpen egy olyan nemzetközi eseményre tartogattam, ami a divatvilág legpazarabb rendezvénye. Ha csak egy márkát lehetne választanom a divatvilágból, én a Balmain-t választanám, számomra ez az a márka, ami a legszebb ruhákat és kiegészítőket készíti.
Az egyszerű-rockos nadrágoktól a gazdagon díszített ruhákig minden megtalálható a francia couture háznál. A ruhám a 2010-es őszi/téli kollekció darabja, amit még Christophe Decarnin tervezett. Ugyanilyen ruhája van az énekesnőnek, Ciaranak, illetve Demy Moore-nak egy nagyon hasonló.
Párizsban, a divathéten minden megtörténhet. A bemutató után interjút adtam, de fogalmam sincs kiknek, így ezt sajnos nem tudom nektek megmutatni. Ezután egy idősebb hölgy is megállított, hogy lerajzolhassa a ruhám. Ennél még jóval nagyobb dolgok is történtek velem, de erről még nem szeretnék beszámolni, mindent a maga idejében...