Forrás: Ismeretlen - Wikipedia/Torma Zsófia
A szakma gúnyolódásai ellenére is szenvedélyesen rajongott a munkájáért: Torma Zsófia, az első magyar régésznő története
Torma Zsófia 1832. szeptember 27-én született Csicsókeresztúron. Családjától nem állt messze a régmúlt idők szeretete, édesapja Torma József ugyanis történész és régész volt, bátyja, Torma Károly pedig az országgyűlési képviselő hivatása mellett régészként is ismertséget szerzett magának. Tudása jelentős részét otthon sajátította el és talán nem meglepő, hogy a történelmet édesapja tanította neki. A régészet tudományát autodidakta módon tanulta, több nyelven is beszélt, így nemcsak a hazai-, de a külföldi szakirodalom kapcsán is tökéletesen tájékozott volt.
Tudományosan elismert személyekkel folytatott levelezést: Heinrich Schliemann-nal - ő volt az, aki sikerrel tárta fel Mükénét -, Francis Lenormant francia régésszel, John Lubbock angol tudóssal és Archibald Sayce angol nyelvésszel. Szülei halála után nővéréhez költözött Hunyad vármegyébe, és segítette a gyermekeivel egyedül maradt nőt a mindennapokban. Ezekben az években kezdte el a Tordos és Nándorválya környékén lévő csigatelepeket tanulmányozni. Az 1860-as évek végén Szászvárosban telepedett le és itt kezdte el komolyabban is összegyűjteni az elmúlt évek során talált leleteket. A jótékonykodások mellett ezen tevékenységek finanszírozására fordította minden vagyonát. 1876-os budapesti ősembertani kongresszus után Rómer Flóris bencés szerzetes, régész ösztönzése adott erőt neki abban, hogy Tordos őstelepét feltárja. Munkáját azonban nemcsak a környék lakói nehezítették - ők ugyanis tartottak attól, hogy Torma Zsófia ásatásai valamilyen természeti csapással járnak majd -, de a férfi régészek is, akik szakmailag abszolút nem fogadták el azt, hogy egy nő, mindenféle képzettség nélkül, amatőrként próbál ezen a területen érvényesülni és nemcsak kinevették őt, de sokszor gúnyolódtak is rajta.
Az általa talált cserpétöredékeken felfedezett képírásos jelek Európa legrégebbi írásos emlékei lehetnek, amik kapcsolatban állnak az asszír-babilóniai és sumér írásbeliséggel. Azt állította, hogy a turáni nyelvű sumérok jelen voltak a Kárpát-medencében, sőt népeinek emlékei hasonlítanak Mezopotámia korai kultúráira. Illetve az ősi székely-magyar rovásírás jegyeit kutatva arra a feltételezésre jutott, hogy a magyarok már jóval korábban a Kárpát-medencében élhettek, mint ahogy azt addig gondolták. Természetesen nem nagyon hittek neki, elképzelni se tudták, hogy a leletei ne a római korból, hanem az őskorból származtak volna. Leleteinek tanulmányozására egy-egy szakmabelit kért fel, így jelent meg 1879-ben a Hunyadvármegye neolith-kőkorszakbeli telepek című első könyve, amiből több alkalommal is felolvasásokat tartott. Számos tudományos és jótékonysági szervezetnek is tagja volt, ennek ellenére a negatív hangok továbbra is üldözték. Végül halála előtt fél évvel, 1899-ben királyi engedéllyel kapta meg a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem bölcsészdoktori oklevelét és az egyetem tiszteletbeli doktorrá választotta. 1899. november 14-én hirtelen szívmegállás következtében hunyt el, 68 éves volt. Az általa talált edénytöredékeken látható jelek még ma is vita tárgyát képezik, egyesek írásjeleknek vélik, amik hasonlítanak bizonyos ékírásos leletekre, mások viszont csak díszítő motívumokat látnak benne. Ma már tudjuk, hogy felfedezéseivel ellentétben Tordos lakói nem voltak se trákok, se sumérek, ettől eltekintve Torma Zsófia munkája más területen jóval megelőzte a szakmát. Kár, hogy ezen értékes munkáját akkoriban még semmibe vették és csak halála után nyert értelmet és elismerést.
