Azt hiszed, hogy A szolgálólány meséje fikció? Valós események ihlették Margaret Atwoodot az írására - ezek a legdurvább részletek!

A szolgálólány meséjét nézve sokunk hátán futkosott a hideg: hogy lehet egy hatalom ennyire elnyomó, kegyetlen és embertelen? Talán elsőre az jutott eszünkbe, milyen jó, hogy mindez a borzalmakkal teli történet csak a képernyőkön elevenedik meg – pedig a Margaret Atwood regénye alapján készült sikersorozat dugig van olyan valós eseményekkel, amelyek már egyszer valamilyen formában megtörténtek.

A szolgálólány meséjének története szerint a környezeti katasztrófák következtében a lakosság nagy része meddővé vált. A termékeny nőket elfogják, és a társadalom legmagasabb rangú családjainál „szolgálólánynak” rendelik alá, egyetlen céllal: hogy gyermeket szüljenek a meddő párok számára. Ha nem hajlandók alávetni magukat a disztópikus, vallási fanatizmus által irányított rendszernek, száműzik őket a „Kolóniákba”, ahol mérgező, radioaktív hulladék eltakarítása vár rájuk – ami gyakorlatilag egyenlő a biztos halállal.

A sorozat légkörének talán legmegrázóbb aspektusa, hogy minden eleme valós eseményeken alapul. Margaret Atwood korábban elmondta, tudatos célja volt, hogy a regénybe ne kerüljön olyan történés, ami még nem fordult elő valamilyen formában a világban. „Nem használtam olyan technológiát, ami nem létezett, nincsenek képzeletbeli szerkentyűk, kitalált törvények vagy soha nem látott atrocitások. Azt mondják, Isten a részletekben rejlik. De az ördög is” – nyilatkozta. A nőket érő elnyomás, a vallási szigor és a kegyetlenség mind-mind olyan elemek, amelyek valós történelmi vagy jelenlegi rendszerekben is megtörténtek. Maga az alapkoncepció – hogy a termékeny nőket arra használják, hogy a társadalmi elitnek szüljenek – egészen az ókorig nyúlik vissza, a Bibliához. A Teremtés könyve 30. fejezetében Ráhel, Jákob egyik felesége, mivel nem tud gyermeket szülni, saját maga parancsolja meg férjének, hogy háljon a szolgálójával, Bilhával, hogy általa gyermekhez juthasson, és megfelelhessen a kor társadalmi elvárásainak.

De Atwood azonban nem állt meg itt: a történelem szinte kimeríthetetlen forrásként szolgált számára. Az egyik legmegdöbbentőbb párhuzam a nácik Lebensborn-programja, amelyet 1935-ben indítottak. A születések számának drasztikus visszaesése miatt Hitler jobbkeze, Himmler egyfajta „tenyésztési” rendszert dolgozott ki, amelyben az SS-tagokat kiválasztott német nőkkel párosították, és rengeteg kék szemű, szőke hajú gyermeket is elraboltak, hogy benépesítsék a náci Harmadik Birodalmat.

A szolgálólány története sok nő számára nem csak fikció

A The Times-nak nemrégiben nyilatkozott egy szaúdi-amerikai költőnő, Majda Gama, aki elképedve figyelte a fiktív Gilead Köztársaságban játszódó eseményeket, és szomorúan konstatálta, hogy az ottani történések a mai szaúdi nőknek nem egy elképzelt, távoli jövőt vagy fiktív borzalmat testesítenek meg, hanem a mindennapjaik része. A legtöbb szaúdi nő számára ugyanis napjainkban is tiltott a szavazás, a vezetés vagy az önálló utazás, az anyagi függetlenség hiányáról nem is beszélve. „A sorozat olyan gondolatokat hozott elő belőlem, amiket soha nem osztok meg a fehér barátaimmal. Mert amit Fredé, a szolgálólány megél, mint egy rémisztő, fiktív figyelmeztető történet, az nekem valóság volt. Ami az egyik nőnek disztópia, az a másiknak a mindennapi élet” – mondta Majda Gama.

Bár a szolgálólányok sorsa valóban keserves és megrázó, talán épp ez a sok borzalom és a valóságos történelmi események teszik A szolgálólány meséjét ennyire félelmetessé és hitelessé. Mi nézők pedig pont emiatt nem tudunk elszakadni a képernyőtől.

Kiváncsi vagy miben tért el A szolgálólány meséje sorozat Margaret Atwood könyvétől? Mutatjuk!