Fedezd fel Szlavónia erdei kincseit a tányérodon: felejthetetlen horvát gasztroélmények várnak rád csupán néhány órára Budapesttől

Ha már a tengerpartot, vagyis Horvátország „kék” régióját emlegettük, ahol a gasztronómia főleg a tengeri ínyencségekre épít, érdemes megemlíteni, hogy Szlavónia merőben más terület, hiszen mesés erdők és hegységek tarkítják. Ennek megfelelően itt az étlapon gyakori ételek a különböző gombák, a borjú, a vaddisznó és a különböző bogyós gyümölcsök. De nem csupán az ételek miatt érdemes ellátogatni Szlavóniába, a lenyűgöző természeti kincsek éppen olyan nagy figyelmet érdemelnek, mint a gasztronómia. Erről bővebben ebben a cikkben olvashatsz!

Horvát borok, likőrök és a rakija

Mielőtt belemerülnénk az ételek sokaságába, a gombóchalmokba és a gombarengetegbe, mindenképp említést kell tennünk az italokról. A horvát borok és a rakija jóval híresebbek, mint a likőrök, pedig kétségkívül utóbbi nyerte el leginkább társaságunk tetszését. Olyan különlegességeket kóstoltunk, amikkel Magyarországon még nem találkoztunk. A legfinomabb egyértelműen a mogyorós likőr volt, de a borlikőr és a kamillás rakija is sokak kedvencévé vált. Mindegyik különleges volt, olyan, amit még korábban nem kóstoltunk, és jól passzoltak a melléjük felszolgált ételekhez is.

A bornak Horvátországban is nagy hagyománya van, utunk során gyönyörű szőlőültetvényeken át haladtunk, ahol pazar volt a kilátás, így természetesen muszáj volt félreállnunk néhány fotó erejéig. Ellátogattunk a Vina Belje borászatba, ahol kitűnő borokat kóstoltunk és hatalmas boroshordók között barangoltunk. De itt még nem ért véget boros kirándulásunk, ugyanis éppen utazásunkkor indult a Bormaraton Eszék-Baranya megyében. A háromnapos rendezvény különlegessége, hogy különböző csapatok indulnak, akiknek pecséteket kell gyűjteniük, és amelyik csapat a legtöbb – összesen 20 – pincészetet kóstolta végig, és értékelte a legrövidebb idő alatt, az lesz a győztes. A fesztivál borospincék gyűrűjében kap minden évben helyet, és a borkóstolás és gasztronómiai kalandok mellett betekintést nyerhetünk a helyi kultúrába is.

Ételkülönlegességek Szlavóniában

Hogy teljes gasztroélményt kapjunk, igen sokféle étterembe ellátogattunk szlavóniai utunk során. Jártunk a papuki erdőrezervátum helyi éttermében, fine dining étteremben a Dráva partján, hagyományos szlavóniai vendéglőben, de még a Geo Info Centarban is finom „falatokkal” vártak minket, szóval mindent leteszteltünk. A falatok idézőjelét az indokolja, hogy mindenhol hatalmas adagok fogadtak minket, egy tányér két főre is bőven elég lett volna. Idegenvezetőnk elmondása szerint ez helyi szokás, a szlavóniaiak szeretik a hasukat, és nem sajnálják a vendégektől sem az adagokat.

Csiptetős ponty, a kopácsi különlegesség

A kopácsi csiptetős ponty talán a leglátványosabb étel, amivel Szlavóniában találkozhatunk. Elkészítéséhez csak só, pirospaprika, vegeta és persze ponty szükséges, de különlegessége az elkészítési módban leledzik. A halat félbevágva nyársra szúrják, és szabad tűzön sütik. A csiptetős nevet arról kapta, hogy a behasított, lekérgezett fűzfaágat szúrják át a halon, és ezzel csíptetik, azaz rögzítik azt a nyárshoz.

Ha pedig már Kopácson járunk, kihagyhatatlan élmény a Kopácsi-rét meglátogatása, ahol Közép-Európa egyik legnagyobb vadrezervátuma található, több mint 300 madárfajjal.

Kulen

Aki szereti a kolbászt, a kulent is minden bizonnyal imádni fogja. Ha a térségben jársz, muszáj belőle haza is vinned, nem okoz majd csalódást! A kulen Horvátország legrangosabb és legdrágább kolbásza, szülőhazája pedig Szlavónia. Receptúrája egyszerű, de elkészítési módja és az összetevők minősége már jóval nagyobb odafigyelést igényel. A paprika és a disznó minősége kulcsfontosságú, a kész kulen formája pedig jellegzetes, semmivel sem összetéveszthető.

Paprika

És ha már paprika! Nemcsak Magyarországon van hatalmas rajongótábora, hanem Szlavóniában is. Lépten-nyomon lehet belőle vásárolni, és minden ételhez bőséggel használják, amit mi egyáltalán nem bántunk. A karancsi Baranjska Kuća nevű étteremben – ami múzeum is egyben, és mindenképp megér egy látogatást, ha a környéken járunk – harcsapaprikást kóstoltunk, sok más finomság mellett. Paprikát, kulent, ajvárt és sok más helyi különlegességet külön is lehetőségünk volt vásárolni. Igazi hagyományos csárda, ami egy kis kocsmából nőtte ki magát az évek során Karancs egyik leglátványosabb éttermévé. Különleges bája van, a felaggatott köcsögökkel, és az érlelésre üvegbe zárt diókkal és meggyel.

Gombóc gombóc hátán

Ahogyan a karancsi étteremben, úgy szinte kivétel nélkül az összes többiben is – még a Schampini fine dining bisztróban is) rendre szilvás (vagy egyéb gyümölccsel) töltött gombóc volt a desszert. Nagyon hajazott a magyar gombócokra, a prézli azonban kevésbé volt ropogós, és maga a gombóc is kicsit más ízű volt, ami miatt mi azért a magyar mellé tettük le a voksunkat.

Ami nálunk a csirke és a marha, Szlavóniában a bárány és a vaddisznó…

… Jó, kis túlzással állja meg a helyét a fenti állítás, de tényleg soha nem ettem ilyen rövid időn belül ennyi vaddisznót és bárányt. Előbbit még salátába is belecsempészték, ami igen meglepő volt, de kis gombával vegyítve igazán különleges fogásnak bizonyult.