Smink nélkül mentem az esküvőmre: életem legjobb döntése volt!

„Nagyjából 11 éves lehettem, amikor elkezdem a kisebb gyerekekre vigyázni a szomszédságban, én lettem a bébiszitter. Emlékszem, sok családnál jártam akkoriban és feltűnt, az esküvői fotókon az apukák mind „normálisak”, vagyis teljesen hétköznapiak, míg az anyukák felismerhetetlenek. Sokat tűnődtem már akkor és később is, vajon mi ennek az oka? Felnőttként azt gondolom, az esküvőipar tehet erről, azt sugallják, a nők nem fotogének, ha nincsenek erősen kisminkelve, ha nincs a hajuk, festve, göndörítve, besütve a nagy napon. Sok családnál azt is észrevettem, hogy az anyukáról csak ez az 1-2 esküvői kép volt kitéve, semmi más. Olykor még mondogatták is nekem, nem elég szépek a fotókhoz, vagy azt, biztos nehezen hiszem el, hogy régen csinosak voltak. Én azonban akkor is szépnek láttam őket és szomorú voltam, amiért ők nem érzik így!

Smink nélkül álltam az oltárhoz az esküvőmön és imádtam!

Jó pár évvel később, fiatal felnőttként épp a barátaimmal együtt festettük a konyhámat, miközben egy esküvői műsor ment. Az egyik barátom egyszer csak felröhögött és azt mondta: »Teljesen kiakadnék, ha az a nő, akit eljegyeztem, az esküvőn teljesen másképp nézne ki, mint amúgy, ha más ember lenne!« Ez elindított bennem valamit, aminek az lett a vége, hogy smink nélkül mentem férjhez!

A környezetemben nagyon népszerűek voltak a különféle szépészeti beavatkozások, arcplasztikák, de én kellemetlenül éreztem magam ezt látva. Arra gondoltam, ezek az emberek elgyászolták vajon azt, akik egykor voltak? Vajon lehetnének-e még újra önmaguk? Persze közben napi szinten sminkeltem magam, szőrtelenítettem, divatos volt a hajam, a körmöm, pont, ahogy a társadalom ma megköveteli egy nőtől. Ahogy idősebb lettem, egyre többször gondoltam arra, minek szedem a szemöldököm, ha fáj, hisz nincs vele baj, csak nő és kész. Miért aggódom a súlyom miatt? Miért nem elég nőies nekem a női test csak úgy, önmagában? Elhatároztam, hogy megbékélek magammal és megszeretem a nőt, akinek születtem. Mire megismertem a férjemet, teljesen felhagytam a hajfestéssel és a szőrtelenítéssel. Fura volt, mégis természetes. Egy ismerősöm barátja volt, az első randi előtt elhatároztam, önmagam leszek és kész, nincs mit veszítenem. Ez egyszerre volt megnyugtató és ijesztő érzés. Egymásba szerettünk. Az esküvőre készülve úgy fogtuk fel, hogy a nagy nap nem valaminek a vége, hanem a sok kezdete. Nem akartam hercegnő lenni, boldog voltam, hogy feleség leszek, talán majd anya. Olyan fotóst választottam, aki realisztikus, kedves fotókat készít, nem agyonretusált, beállított képeket. Ami pedig a legfontosabb: nem viseltem sminket ezen a napon sem. Száz százalékig önmagam voltam. Így akartam szerepelni az összes képen. Mivel az örömünk magabiztos volt és igazi, a képek szépek és szerethetők lettek, amikre büszkék vagyunk. Sosem fogom bánni, hogy így döntöttem!”

Most pedig kattints galériánkra és nézd meg minden idők legszebb menyasszonyi ruháit!