Polgár Judit: „Az AI hajlamos kiszolgálni az ember egóját”

Kevés ember mondhatja el magáról, hogy teljesítményével örökre átírta egy sportág történetét, és közben annak addig ismert határait is kitágította. Polgár Judit számára a sakk sosem pusztán fekete és fehér mezőkről, győzelmekről és ranglistákról szólt. Olyan nyelvvé vált, amelyen keresztül generációkhoz és megmutathatja, milyen messzire vezethet a kíváncsiság és a bátorság.

„Tudatosabbak lennénk tudat alatt” – válaszolta arra a kérdésre, milyenek lennénk felnőttként egy olyan utópisztikus világban, amelyben már gyerekkorunkban mindannyian megtanultunk volna sakkozni. Ennek a gondolatnak ma már nagyon is kézzelfogható eredménye van: a Sakkpalota Programban minden negyedik magyar iskola jelen van, évente pedig mintegy 50 ezer gyerek vesz részt. Ugyanez a szemlélet kel életre immár tizenkettedik alkalommal a Polgár Judit Világsakkfesztiválon is, ahol a több mint ezeréves múltra visszatekintő játék korunk legizgalmasabb kérdéseivel találkozik. Ennek apropóján beszélgettünk minden idők legeredményesebb női sakkozójával karrierről, változásról, példaképekről és arról, hogyan őrizhetjük meg az önálló gondolkodás képességét egy olyan világban, amely egyre gyorsabban kínál kész válaszokat.

Az InStyle őszi lapszámának központi témája a személyes márkaépítés, így adja magát a kérdés: te mikor érezted először, hogy a Polgár Judit név már nem csupán a sakkozói teljesítményedet jelenti, hanem önálló branddé vált, amely köré egy egész univerzum épült?

Tinédzserkoromban sok rajongóm volt, akik szerették a játszmáimat és a játékstílusomat, később azonban a körülöttem kialakult érdeklődés valami mássá, valami nagyobbá formálódott. Akkor kezdtem igazán érezni, hogy mindez már túlmutat a sakktáblán, amikor visszavonultam a profi versenyzéstől, és egyre több olyan emberrel találkoztam, aki nem ebből a világból érkezett.

Van olyan stratégiai képesség vagy filozófiai szemlélet, amelyet a sakknak köszönhetsz, és ma az üzleti életben is hasznosítani tudsz?

Én azt hiszem, az egész életemet valamennyire meghatározza az a szemlélet, amelyet a sakktól kaptam. Gyerekkoromban sajátítottam el a logikus és a kritikus gondolkodást, valamint azt, hogy időről időre újraértékeljem önmagamat.

Azok a megnyitások, sablonok, középjátékok és különböző sémák, amelyeket addig használtam, egyszer csak elfáradtak, ezért a fejlődéshez nekem is változnom kellett. Ez többször megtörtént velem: új megnyitásokra volt szükségem, új emberekkel kellett dolgoznom, és újra ki kellett találnom, hogyan játsszak egy kicsit más stílusban, milyen gondolatok kerüljenek előtérbe a sakkomban.

Ha már a játékodról beszélünk, rád mindig is a támadó stílus volt jellemző. Felmerült bennem a kérdés, hogy mennyire tudod ma kiadni a kezedből a kontrollt?

Amikor profi sakkozóként játszottam, nagyon-nagyon erős volt bennem a kontrolligény. A jegyzeteimtől kezdve azon át, hogy mikor mit csinálok, és hogyan dolgozom a sakktáblánál, mindent szigorúan kézben tartottam. Később aztán egyre több dolog került előtérbe. A Világsakkfesztivál, a könyvírás, az előadások és az utazások. Emiatt alaposan át kellett gondolnom, hogyan dolgozom. Nálam az vált be, hogy minél jobban beletanultam egy adott területbe, és minél jobban megértettem, annál könnyebben tudtam elengedni, mert annál jobban tudtam átadni a feladatot. Ez mindig nagy kérdés annak, aki hozzászokott, hogy mindent maga csinál. Nem elég azt tudni, hogy át akarom adni a feladatot: azt is meg kell tanulni, hogyan tudja az ember hatékonyan átadni.

A 12. Világsakkfesztivál két hívószava a kritikus gondolkodás és a mesterséges intelligencia. Mire szeretnéd ezzel a témaválasztással felhívni a figyelmet?

Szerintem ez már azzal kezdődik, hogy tudjuk: figyelnünk kell rá. Akár tetszik, akár nem, a mesterséges intelligencia velünk van. Rengeteg veszély rejlik benne, különösen abban, ahogyan hajlamos kiszolgálni az ember egóját. Mindig megdicsér, és azt mondja, nagyon szuper, amit csinálunk, így jó, úgy jó. Az ember egyébként is hajlamos ezt elhinni, pedig nem szabad. Hiszem, hogy kifejezetten kritikusan kell használni ezeket az eszközöket.

Emlékszel, mikor találkoztál először a mesterséges intelligenciával, és mire kezdted használni?

Én az AI érkezését már több mint húsz évvel ezelőtt megéltem a sakkvilágban, amikor megjelentek az elemzőprogramok. Szinte ránk akarták erőltetni magukat azzal, hogy „én jobban tudom, mint te”. Sok mindent valóban jobban is tudtak, de attól még az én bőröm ment vásárra. Én játszottam, és nekem kellett vállalnom a felelősséget. A mesterséges intelligencia különböző formái már jóval korábban megérkeztek az életünkbe, de ez akkor még nem tudatosult bennünk ilyen szinten. Nem volt egy olyan, folyamatosan elérhető digitális jobbkezünk, amelyhez a nap huszonnégy órájában bármilyen kérdéssel fordulhattunk volna, ahogyan ma a chatbotokhoz.

Mire használod most?

Napi szinten használom a mesterséges intelligenciát, teljesen különböző dolgokra. Az előadásaimtól kezdve a leveleimen át a szervezésig. Leginkább brainstormingra. Megvannak a saját gondolataim, de tovább akarom vinni őket, ötleteket szeretnék szerezni. Utána pingponglabdaszerűen mennek oda-vissza a koncepciók: azt mondom, hogy ez jó, ezt tartsuk meg, de tegyünk még bele valamit, vagy váltsunk stílust. Nagyon sokféleképpen lehet használni, de a legeslegfontosabb számomra az, hogy közben én is megmaradjak, és ne higgyek el automatikusan semmit. Szerintem mindenki, aki használja, belefut abba, hogy az AI hallucinál. Meg kell tanulni használni, ez pedig nagyon-nagyon nehéz, főleg akkor, ha nincs meg az a háttértudásunk, amellyel ellenőrizni tudjuk.

Itt jön a képbe a már említett kritikus gondolkodás...

Igazán fontos, hogy ne úgy tekintsünk rá, mintha az általa adott azonnali válasz biztosan helyes lenne. Amit kapunk, az csupán alapanyag: továbbra is rajtunk múlik, mit főzünk belőle.

Nemrég olvastam egy tanulmányt, amely szerint minden harmadik felnőtt úgy érzi, gyermekkorában nem volt olyan példaképe, aki utat mutathatott volna neki, és ez különösen sok lányt érint. Te ma rengeteg gyerek számára jelentesz inspirációt, amit a Világsakkfesztivál sikere is jól mutat. Érzed ennek a felelősségét? Mit szeretnél átadni a következő generációknak?

Régóta érzem, hogy sokan példaképként tekintenek rám, ez azonban korábban elsősorban a sakkozói pályafutásomnak szólt. Ma már egyre többen mondják, hogy nemcsak a teljesítményem, hanem a személyiségem is inspirálja őket. Ez nagyon büszkévé tesz, és természetesen örülök is neki.

Tegyenek azért, hogy olyan dolgokkal foglalkozhassanak, amelyek valóban fontosak számukra, amelyekben kiteljesedhetnek, és amelyek segítségével belső harmóniára találhatnak.