Odüsszeia filmkritika: Nagy eséllyel ez a film hozza el a következő Oscar-díjat Christopher Nolannek

Az idei év egyik legjobban várt mozifilmje, kétségkívül Christopher Nolan Odüsszeiája. Az Oscar-díjas rendező ezúttal sem hazudtolta meg önmagát: grandiózus látványvilág, nagyszerűen összeválogatott színészi gárda és egy közel 3000 éves történet keveréke hozhatja el az 55 éves angol direktor következő arany szobrocskáját, mert amit végeredményként kaptunk, az már most díjakért kiált.

A Homérosz, görög költő által íródott Odüsszeia valószínűleg Kr. e. 8. században keletkezett, vagyis majdnem 2800 éve meséli Odüsszeusz kalandjait. Már az is érdekesség, hogy a mai napig nem tudjuk biztosan, hogy Homérosz valóban létezett-e, vagy több költő munkáját foglalja össze ez a név. Ezt a kérdést nevezik a tudományban homéroszi kérdésnek. Akik anno figyeltek az irodalomórákon, talán még emlékeznek, hogy az Odüsszeia tulajdonképpen az Iliász utóélete. A trójai háború véget ért, de Odüsszeusz számára csak ekkor kezdődik az igazi megpróbáltatás: a tíz évig tartó hazatérés. A trójai háború maga is tíz évig tartott, Odüsszeusz pedig újabb tíz év alatt jutott haza. Vagyis húsz év telt el, mire újra találkozhatott feleségével, Pénelopéval és fiával, Télemakhosszal.

Ami a filmeseknek némi könnyítés lehet, hogy az Odüsszeia modernnek ható szerkezetet használ. A történet közepén kapcsolódunk be, és Odüsszeusz később, visszaemlékezésekben meséli el korábbi kalandjait. Ez a narratív technika ma is gyakori a filmekben és a regényekben.

Odüsszeia történetét a filmtörténetben már jó párszor adaptálták. Talán az egyik legismertebb feldolgozás az 1954-ben bemutatott, Ulysses volt, Kirk Douglas főszereplésével. Ezt követően még az 1997-es, kétrészes tévéfilm volt az - Armand Assante címszereplésével -, amely említésre méltó az Odüsszeusz-filmek közül. Nem véletelen, hogy ennyien álltak neki filmet forgatni a sztoriról, mind a témája, annak feldolgozása, mind a benne rejlő mitológiai alakok nagyszerű lehetőségeket rejtenek a filmes kreativitások bemutatására. És most itt van Nolan adaptációja, aki nagyszerűen használta ki ezeket, és bár nem minden alakot emelt ki kellő részletességgel, a fontosabb karakterek így is részei lettek a filmjének.

Az Oppenheimer sikerei után, 2024-ben Nolan egy gyermekkori álmát kezdte megvalósítani azzal, hogy elkezdte írni a saját Odüsszeusz filmjének forgatókönyvét. A rendező elmondása szerint, számára ez nem egy történet, hanem „A” történet. Mint az ezt megelőző, nagysikerű alkotásai - például Interstellar vagy az Oppenheimer - úgy a látvány mögött most is az emberi történet áll a középpontban.

És akkor jöjjenek a részletek...

Az Odüsszeia több szempontból is korszakalkotónak tekinthető. Mindamellett, hogy a 250 millió dolláros büdzséből készült alkotás Nolan eddigi legdrágább produkciója, számos más érdekességet is magában rejt. A legnagyobb újdonság, hogy ez az első mozifilm, amelyet teljes egészében IMAX kamerákkal forgattak. A direktor régi álma volt, hogy egy egész játékfilmet IMAX-ra forgasson. Így az Odüsszeia lett az első ilyen példa, ehhez pedig új kameratechnológiát kellett kifejleszteni. Ami megnehezítette a forgatást, hogy egy IMAX kamera egyszerre csupán körülbelül három percnyi filmanyagot tud rögzíteni, ezért a hosszabb jeleneteket időnként meg kellett szakítani, hogy „újratöltsék”, a színészek pedig csak ezután folytathatták a munkát. Ehhez kapcsolódik, hogy a forgatáson közel 640 km IMAX-filmanyagot használtak fel. Így ez lett minden idők egyik legnagyobb analóg filmes produkciója.

És a semmihez sem fogható szereplőgárda!

Ahogyan a legtöbb rendező esetében, úgy Nolan is több olyan színészt kért fel az Odüsszeiához, akikkel már korábban együtt dolgozott. Matt Damonnal, - aki Odüsszeuszt alakítja -, már az Interstellarban és az Oppenheimerben is forgatott közösen. Míg Anne Hathaway színésznővel, a Sötét lovag - Felemelkedés című filmben volt közös munkájuk. Robert Pattinson - aki a produkció egyik negatív karakterét, Antinoust játssza - például ragaszkodott ahhoz, hogy csak a teljes forgatókönyv elolvasása után vállalja el a felkérést. A felsorolt színészeken kívül még olyan kiválóságok kaptak kisebb-nagyobb szerepeket, mint Tom Holland Télemakhoszként, ahol végre egy komolyabb, drámaibb szerepben is megmutathatta tehetségét. Zendaya (Athéné), Eliott Page (Sinon), Lupita Nyong'o (Szép Heléna) vagy épp Charlize Theron (Kalüpszó) bár „csak” mellékszereplői a történetnek, de alakításuk szintén hozzátett a film sikeréhez. És ott van még John Leguizamo, Eumaioszként, aki karrierje egyik legemlékezetesebb alakítását nyújtva ismét bizonyította, hogy háttérszereplőként is kiemelt szereplője lehet valaki egy ilyen produkciónak.

Az Odüsszeia másik kuriózuma, hogy valódi helyszíneken játszódik. Nem LED Volume stúdióban vagy CGI-háttér előtt forgatták a jelenetek többségét, hanem Görögországban, Olaszországban, Marokkóban, Skóciában, Izlandon és az Egyesült Államokban. Ettől a mozinak egészen különleges, valóságos hangulata lett.

Nem meglepő tehát, hogy az alkotás egyik legnagyobb ereje a látványvilágában keresendő, amelyet a zenei betétek (- mind Ludwig Göransson munkáját dicsérik), a hanghatások még magasabb szintre emelnek. A produkcióhoz 5300-nál is több jelmez készült, amelyeken több száz jelmezkészítő dolgozott világszerte. Ez jól mutatja, milyen részletességgel építették fel az ókori világot. A közel háromórás mozi leglátványosabb csatajelenete kétségkívül a trójai ostrom volt, mely valóban monumentális méretűre sikerült. Itt a csatajelenetekhez közel 2000 statisztát alkalmaztak, körülbelül 10,5 méter magas falovakat építettek, valamint egy másik jelenethez egy 95 láb magas Küklopsz-barlangot is felhúztak díszletként.

Az alkotás minden képkockáján érződik, hogy Nolan gigantikus méretekben gondolkodott. A tenger, a hegyek, a sziklák és az ókori városok nem háttérként szolgálnak, hanem szinte önálló szereplőkké válnak. Sok jelenet inkább természetfilmes szépségű, mintsem hollywoodi fantasy. Hoyte van Hoytema operatőr ismét elképesztő munkát végzett. Rengeteg beállítás olyan, mintha reneszánsz festményt vagy klasszikus történelmi illusztrációt néznénk. A széles kompozíciókban gyakran apró emberalakok állnak a végtelen táj előtt, ami jól érzékelteti Odüsszeusz jelentéktelenségét az istenek és a természet erejével szemben.

A színek folyamatosan mesélnek. Míg a mozi elején aranyló napfény, meleg, mediterrán színek láthatók, később már inkább a hideg kékek, szürkék, köd, vihar, és sötétebb tónusok uralkodnak. Majd ezt követően Ithaka felé ismét egyre melegebb lesz a színvilág. Ez szinte észrevétlenül követi Odüsszeusz lelki útját.

A grandiózus képek nem azért vannak, hogy „jól nézzenek ki”, hanem hogy érzékeltessék, milyen hosszú az út, milyen jelentéktelen az ember, és mekkora áldozattal jár hazajutni. A mai blockbusterek sokszor másodpercenként vágnak, ezzel szemben Nolan sokszor hosszú másodpercekig hagyja érvényesülni a tájat, ezért érezhetjük úgy, hogy a filmnek van lélegzete.

Ami nagy „segítség” lehet a mai elkényelmesedett moziközönségnek, hogy a rendező nem próbálta rekonstruálni az ókori görög nyelvet, és nem használ Shakespeare-szerű, nehézkes dialógusokat sem. A szereplők a ma használatos angol nyelven beszélnek, de a mondatok ritmusa és szóhasználata emelkedettebb, mint egy átlagos kalandfilmben. Ettől a produkció egyszerre marad közérthető és ünnepélyes.

Régi történet, valami teljesen új megközelítéssel

Amit érdemes továbbá kiemelni, hogy Christopher Nolan 2026-os Odüsszeia című mozija több szempontból is eltér a korábbi feldolgozásoktól, de fontos hozzátenni, hogy nem írja át radikálisan Homérosz történetét. Inkább a hangsúlyokat helyezi át, és modern filmes szemlélettel meséli el az eposzt.

Először is nem fantasyként, hanem emberi drámaként kezeli a történetet. A legtöbb korábbi adaptáció (különösen az 1954-es és az 1997-es tévéfilm) a szörnyekre, a mitológiai kalandokra és a látványra helyezte a hangsúlyt. A direktor ezzel szemben a cselekményt elsősorban Odüsszeusz lelki utazásaként mutatja be. A Küklopsz, Kirké vagy a szirének fontosak, de nem önmagukért, hanem azért, mert mindegyik egy-egy próbatételt jelent a főhős számára.

Az Odüsszeia egyszerre mondható monumentálisnak és személyesnek. Bár hatalmas csatajelenetek és mitológiai szörnyek szerepelnek benne, Nolan szerint valójában egy középkorú férfi története a szerelemről, a veszteségről és a hazatalálásról. Ez az érzelmi megközelítés különbözteti meg sok korábbi görög mítoszfilmtől.

Míg a korábbi feldolgozások inkább kalandfilmek voltak, addig a rendező számára az Odüsszeia egy elbeszélés a szeretetről, a veszteségről és az idő múlásáról, amelyet középkorú emberként egészen másként olvasott, mint gyerekként.

Az eredeti eposzban Athéné, Poszeidón, Zeusz és a többi isten folyamatosan beavatkozik, azonban ebben a változatban ugyan jelen vannak, de a hangsúly inkább azon van, hogyan éli meg Odüsszeusz ezeket a próbatételeket emberként, nem pedig azon, hogy az istenek miként mozgatják a szálakat. Sokan arra számítottak, hogy Nolan teljesen újraértelmezi majd az Odüsszeiát, ahogy például a Batman- vagy a Csillagok között esetében is sajátos nézőpontot vitt a történetbe. Ehelyett inkább tisztelettel nyúl Homérosz művéhez. Nem akarja lecserélni az eposzt, hanem mai filmes eszközökkel teszi átélhetővé. A legnagyobb újítása ezért nem a cselekmény átírása, hanem az, hogy a monumentális mítosz mögött végig egy nagyon emberi történetet tart a középpontban - egy férfiét, aki minden akadály ellenére haza akar jutni a családjához.

Bár megjelennek a görög mitológia alakjai, a rendező törekedett arra, hogy a világ „földközelinek” hasson. Kevésbé meseszerű, inkább olyan érzés, mintha valóban létezett volna ez az ókori világ. Ennek része a valódi helyszíneken történő forgatás és a gyakorlati díszletek használata.

Homérosz eposzában Pénelopé hosszú ideig várakozik, de a cselekmény fő fókusza mégis Odüsszeusz kalandjain van. Nolan filmjében azonban Pénelopé nem csupán a „várakozó feleség”, hanem önállóbb, összetettebb karakter. Anne Hathaway szerint a direktor tudatosan mélyítette a kapcsolatukat, hogy a történet érzelmi súlya még erősebb legyen.

Az ókori mítoszok tele vannak fontos üzenettel, mondanivalóval, mely ez esetben is igaz. Christopher Nolan olvasatában az Odüsszeia többek között olyan kérdéseket boncolgat, mint például az, hogy a kitartás fontosabb, mint a tökéletesség. Odüsszeusz nem hibátlan hős. Téved, veszít, hibázik, mégis mindig feláll. A film szerint a hőst nem az különbözteti meg másoktól, hogy soha nem bukik el, hanem hogy minden bukás után továbbmegy.

További fontos gondolat, hogy az ember a saját döntéseinek következményeivel él. Odüsszeusz rendkívül okos, de gyakran éppen a büszkesége és a túlzott önbizalma sodorja veszélybe. Például amikor a Küklopsznak elárulja a nevét, dacból cselekszik, és ezzel magára haragítja Poszeidónt.

A produkció egyik legfontosabb üzenete, hogy az otthon nem csupán egy hely. A történet során Ithaka nemcsak egy sziget, hanem egy jelkép. Az otthon a családot, a szeretetet, az identitást és a békét jelenti. Ezért a film egyik legfontosabb kérdése, hogy mit ér minden dicsőség, ha nincs kivel megosztani?

Összességében Christopher Nolan ismét bebizonyította, hogy a látvány és a tartalom nem zárják ki egymást. Az Odüsszeia egyszerre monumentális történelmi eposz, lenyűgöző technikai bravúr és mélyen emberi dráma, amely több mint 2800 év után is ugyanazokat a kérdéseket teszi fel a nézőnek: mit jelent az otthon, mekkora árat vagyunk hajlandóak fizetni a szeretteinkért, és hogyan formálnak bennünket a saját döntéseink. Bár a produkció közel háromórás játékideje néhol próbára teheti a türelmet, minden perce azt szolgálja, hogy Odüsszeusz hosszú útját ne csupán végignézzük, hanem át is érezzük. Ha a rendező célja az volt, hogy Homérosz halhatatlan eposzát egy új generáció számára is felejthetetlen mozis élménnyé tegye, akkor ezt maradéktalanul sikerült elérnie.