8 dolog, amit a nők 100 éve még nem tehettek meg - a vásárlástól egészen a válásig

A világ sokáig úgy gondolt a nőkre , mint akik bizonyos tevékenységeket nem tudnak megfelelően elvégezni, mint akiket bizonyos jogkörök nem illetnek meg, és mint akik nem egyenlőek a másik nemmel. A történelem során számos bátor nő mert kilépni a megszokott keretek közül, hogy bebizonyítsa, ez nincs így. Nekik köszönhetően hatalmas előrelépések történtek az egyenlőségért folytatott küzdelemben, ami mindenképpen megér egy visszatekintést, és ami miatt elismeréssel tartozunk nekik. Az elmúlt 100 évben hatalmasat változott a nők helyzete a világban, így ma már nehéz elképzelni, hogy olyan bagatellnek tűnő dolgot sem tehetett meg a gyengébbik nem, mint a nadrágviselés . Ha kíváncsi vagy, mi minden volt tiltva a nők számára 100 évvel ezelőtt, kattints a galériára! 8 dolog, amit a nők 100 éve még nem tehettek meg Vásárlás kísérő nélkül Ma már nehéz elképzelni, de a 20. században a nőktől gyakran elvárták, hogy nyilvános helyeken férfi kísérővel jelenjenek meg – még felnőttként is. Egy nő egyedüli megjelenését sokszor illetlenségnek tartották. A helyzet a nagyáruházak megjelenésével kezdett változni az 1800-as évek végén. Az első ilyen üzleteket kifejezetten női vásárlók számára alakították ki: biztonságos és társadalmilag elfogadott helyet kínáltak számukra a találkozásra, beszélgetésre és természetesen a vásárlásra is. Nem sokkal később más vállalkozások is felismerték ebben a lehetőséget, ezért számos színház és étterem először nyitotta meg kapuit kísérő nélkül érkező nők előtt. Ezeket az új szabadságokat azonban kezdetben főként a tehetősebb családokból származó nők élvezhették. Csak az 1920-as évektől kezdve kezdtek az üzletláncok minden társadalmi réteget és pénztárcát célzó szolgáltatásokat kínálni. Válás Az Egyesült Államok történetének korai időszakában a válás rendkívül bonyolult és kiszámíthatatlan folyamat volt – különösen a nők számára. Az egyes államok saját szabályokat alkalmaztak, és a bírók nagy mozgástérrel dönthették el, hogy engedélyezik-e a házasság felbontását. Például államonként eltért, hogy egy férj hány alkalommal bánthatta fizikailag a feleségét, mielőtt az jogszerűen válást kezdeményezhetett volna. Voltak olyan államok is, ahol a válás egyáltalán nem volt megengedett. Meglepő módon Dél-Karolina csak 1949-ben tette törvényessé a válást. Európában az egyes országok szintén eltérően rendelkeztek a válásról, míg Magyarországon például 1894-ben teremtették meg a házassági törvényt, addig Olaszországban csak 1970 óta lehet elválni. A lánykori név kérdése Napjainkban sok nő dönt úgy, hogy házasságkötés után is megtartja a lánykori nevét. Régebben azonban ennek komoly következményei lehettek. Ha egy nő nem vette fel a férje vezetéknevét, azt nemcsak a társadalom ítélte el, hanem gyakorlati hátrányokkal is szembesülhetett: előfordult, hogy a munkáltatók nem voltak hajlandók a saját nevén fizetést kiadni számára. Az Egyesült Államokban végül Hawaii lett az utolsó állam, amely 1976-ban hivatalosan is eltörölte azt az előírást, hogy a feleség köteles felvenni a férje családnevét. Fogamzásgátlás Mi sem természetesebb, minthogy a nők szabadon döntenek a fogamzásgátlásról: ha akarják, használják, ha akarják, elutasítják. De ez sem volt mindig így. Volt, amikor a fogamzásgátlóhoz való hozzáférés, de még az erről szóló információk beszerzése is tiltottnak számított. A legelső ilyen tablettát 1960-ban engedélyezték az Egyesült Államokban, előtte az óvszer volt a legelterjedtebb védekezési eszköz, ám azt nagyrészt a férfiak ellenőrizték és terjesztették. Margaret Sanger 1916-ban megnyitotta az első fogamzásgátló klinikáját az USA-ban, ám 9 nappal később letartóztatták. Ez nem állította meg, később tovább folytatta munkáját, és kulcsszerepet játszott abban, hogy a nők nagyobb kontrollt kapjanak a saját testükkel kapcsolatos döntéseik felett. Nadrágviselés Ma már szinte elképzelhetetlennek tűnik, de volt idő, amikor a nők számára a nadrágviselés tiltott vagy társadalmilag elfogadhatatlan volt. Ennek oka az volt, hogy a nadrágot kizárólag férfiviseletnek tartották, ezért sokan úgy gondolták, hogy nem illik nőkhöz. A 20. században, sőt még a 21. század elején is több amerikai államban olyan törvények voltak érvényben, amelyek megtiltották a nőknek, hogy &bdquo;férfiként” öltözködjenek – vagyis nadrágot viseljenek. Bár ezeket a szabályokat nem mindig alkalmazták szigorúan, a nadrágot hordó nőket gyakran rosszallás övezte. A társadalmi szemlélet változásában nagy szerepet játszott a divatvilág. Az 1910-es évektől kezdve olyan tervezők, mint Coco Chanel, egyre gyakrabban jelentették meg a nadrágot női kollekcióikban, míg filmsztárok, például Marlene Dietrich, elegánsan és magabiztosan viselték azt. Napjainkban a női ruhatár természetes részei a nadrágkosztümök, a farmerek vagy akár a leggingsek is. Katonai szolgálat vállalása Nem is olyan régen a nők számára még nem volt lehetőség arra, hogy hivatalosan katonai szolgálatot teljesítsenek. Bár a hadsereghez régóta kapcsolódtak olyan területeken, mint például az ápolás, sok esetben nem számítottak teljes jogú katonának, és munkájukért gyakran nem is kaptak fizetést. A helyzet a második világháború idején kezdett megváltozni. 1942-ben az amerikai hadsereg akkora létszámhiánnyal küzdött, hogy engedélyezte a nők számára a csatlakozást kisegítő, nem harci feladatkörökben. Később a nők hivatalosan is beléphettek a tartalékos állományba a Women’s Army Corps (WAC) 1948-as létrehozásával. Ettől kezdve rangot szerezhettek, jogosulttá váltak különféle juttatásokra, és akár külföldön is szolgálhattak. Részvétel az Olimpián Ma már természetesnek tűnhet, hogy a nők is teljes jogú résztvevői az olimpiai játékoknak. Pedig volt idő, amikor ez egyáltalán nem volt így: a nők csak 1900-ban vehettek először részt az Olimpián, a párizsi játékokon pedig az indulók kevesebb mint 3%-át tették ki. Ez főként annak volt köszönhető, hogy akkoriban mindössze öt sportág volt számukra elérhető. Idővel egyre több olimpiai sportág nyílt meg a nők előtt, és ma már a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (International Olympic Committee) is aktívan törekszik arra, hogy a nők nagyobb szerepet kapjanak nemcsak versenyzőként, hanem vezetői pozíciókban is. Szóval ha nőként olimpiai álmokat dédelgetsz, ma már minden lehetőség adott, hogy valóra váltsd őket. Szavazati jog Ma már természetes, hogy választáskor a nők is az urnákhoz vonulnak vagy levélben adják le a szavazataikat, de nem volt ez mindig így. A változás akkor következett be, amikor 1920-ban elfogadták az USA Alkotmányának 20. kiegészítését, amely biztosította az amerikai nők választójogát, illetve kimondta, hogy nemi alapon nem tagadhatja meg a szavazati jogot. Ez a momentum lezárta a nők évtizedekig tartó szüfrazsett mozgalmát. Susan B. Anthony amerikai feminista kulcsszerepet játszott abban, hogy mindez megvalósuljon.