Árva filmkritika: Egy újabb Oscar-esélyes magyar alkotás Nemes Jeles Lászlótól?

Nemes Jeles László a 2015-ös Saul fia című filmjéért megkapta anno a Golden Globe-, valamint az Oscar-díjat is, mellyel egycsapásra megismerte nevét a nagyközönség. A következő filmje, a Napszállta 2018-ban került a mozikba, melyet most, hét évvel később, egy újabb, személyes ihletésű dráma követ, az Árva címmel. Legfrissebb alkotása Magyarország Oscar-nevezett filmje is lett a jövő évi díjátadón, és nemcsak a tartalmát, de annak képi és színészi megvalósítását látva is bizakodók lehetünk.

Nemes Jeles László legújabb filmje: Árva

A film 1957-ben játszódik. Bár előzetesen érinti a második világháború lezárását is - átugorva az ’56-os eseményeket -, de inkább az azt követő magyar állapotokat eleveníti meg. A magyar filmtörténet során már több olyan mozit láthattunk, amelyben az 1956-os események köré épült a történet, így ez a film ebben is más szeretett volna lenni, és inkább annak közeli utóhatását figyelhetjük meg.

A holokausztot a statisztikák szerint Budapesten a 16 éven aluli zsidó gyermekek kevesebb mint fele (45%) élte túl. Vidéken pedig minden nyolcadik (12,5%) gyermek maradt életben. A budapesti adatok szerint a zsidó gyerekek mintegy fele félig, 7–9 százalékuk pedig teljesen elárvult. A filmben szereplő Andorhoz hasonlóan tehát a fővárosban mintegy 5500, az egész országban közel 7000 gyermek gyászolta egyik szülőjét. 1945-ben Magyarország romokban hevert, és országos szinten élelmiszerhiány volt. A zsidó árvák eltartását főleg nemzetközi segélyekből kellett megoldani, mivel a gyermekek szüleit megölték, a zsidó közösségek többsége pedig megsemmisült. Egy amerikai zsidó segélyszervezet, a Joint országszerte 44 gyermekotthont és árvaházat támogatott. Ezekben közel 4400 gyermek élt a csecsemőktől a nagykamaszokig. A filmben bemutatásra kerül az is, ahogyan a Rákosi-rendszer 1949-ben megkezdte a zsidó iskolák és árvaházak államosítását.

Így érkezünk el mi is a film fő történeti szálához, amikor Andort (Barabás Bojtorján) elhozza édesanyja, Klára (Waskovics Andrea) az árvaházból. A kisfiú félárván maradt, miután apját is elvitték a lágerbe, így az anyja lett a családfenntartó. Az asszony egy kisboltban dolgozik, és próbál az élet minden területén helytállni. A kiskamasz Andor a pincében lévő kazánhoz jár nap mint nap, és úgy beszél a gépezethez, mintha az az apja lenne. (Ez a momentum nagyon erős metaforikus eszközzel jelenik meg a filmben.) Egy nap egy ismeretlen férfi tűnik fel Andoréknál, Berend (Grégory Gadebois), aki azt állítja, hogy ő a fiú apja. Andor nem hisz neki, és minden erejével be akarja bizonyítani, hogy a férfi hazudik…

Nemes Jeles László édesapja történetéből is merített ihletet

Az Árva Nemes Jeles László édesapjának, a szintén rendező Jeles András életének egy fontos periódusát mutatja be. Mindemellett nagyszerű történelmi korrajzot is elevenít meg előttünk.

A fő történeti események 1957 tavaszára tehetők. A nézőknek feltűnhet, hogy a gyerekek miért nincsenek iskolában – mindenki vagy a boltokban dolgozik, vagy az utcákat járja. Ennek egyszerű oka van: az az idősík, amit felölel a film, pont a tavaszi szünetben játszódik. Bár eredetileg volt benne egy rövid rész, amelyet az iskolában forgattak, ezt végül kivágták.

Az Árva főként megtörtént eseményeken alapszik, de van benne egy erősebb fiktív szál is, amely azért kellett, hogy még jobban el tudjuk helyezni a történetet az ’56-os forradalmat követő időszakban. Ez Andor barátja, Sári (Szabó Elíz) és családjának története. Ők nem voltak valós személyek Jeles András életében, de pont azt a vonalat jelenítik meg, amely leginkább ’56-ra vonatkozik. Sári bátyja, Tamás (Soma Sándor) egy romos pincében bujkál a Munkásőrség elől, akik, ha elkapják, a biztos halál vár rá. Az sem segíti a helyzetüket, hogy Andornak volt egy elrejtett pisztolya, - melyet szeretett volna Tamás megkapni -, és ez abban az időben szintén a biztos halálbüntetés kockázatát jelentette. Így nem volt más választásuk, mint az akkoriban egyetlen megoldást jelentő disszidálás. Ez azonban csak nagy nehézségek árán, titokban, embercsempészek segítségével sikerülhetett volna nekik.

A film középpontjában Andor története áll, amely nagyszerű korrajzot és történelmi visszatekintést ad a legapróbb részletekig. Még a háttérben történő dolgokra is érdemes odafigyelni, hisz minden egyes kis pont, tárgy érdekes jelentőséggel bír. Így találkozhatunk például a korszak egyik sajátosságával, a „tujázással” is, mely a villamosok hátsó ütközőin történő utazást jelentette. A név onnan ered, hogy a köznyelvben úgy hívták ezt, hogy a villamos „hátujja”. Ez nemcsak balesetveszélyes volt, de a kalauzok „üldözték” is az így „utazókat”. Vagy ott van a boltokban lévő élelmiszerhiány megjelenítése, és ahogyan ezeket a helyzeteket kezelték az emberek. Abban az időben állandó velejárója volt a hétköznapoknak, hogy bárkit bevittek a rendőrségre, és ha úgy tartotta kedvük, agyonverték mondvacsinált indokkal. Ezt az időszakot és hangulatot a film is kiválóan rekonstruálja előttünk, amikor Andort behurcolják a rendőrségre.

Egy másik történelmi esemény is többször fel-felbukkan, ami nem más, mint 1957. május 1. Az ezzel kapcsolatos propaganda, ahogyan kiplakátolták az utcákat az „Éljen május 1!” feliratú poszterekkel, újfent annak az időszaknak a hű lenyomatát képezik. Továbbá megjelenik a film cselekményében az óriáskerék is, mely akkoriban, az 1950. május 1-jén nyílt Vidámpark egyik legnépszerűbb látványossága volt.

Az Árvában Nemes Jeles részéről egybeesnek a történelmi kérdések a személyes sorsokkal. Itt van egy forradalom, mely elbukott, és van egy személyes „forradalom”: a főhős Andor egyéni forradalma. A pészah megjelenése is hangsúlyos a filmben, mely a zsidó vallás egyik legfontosabb ünnepe. Az, hogy az Árvában pont ekkor játszódik a történet, nem kimondott célja volt a rendezőnek, viszont annak tudatában, hogy egy tavaszi történetet szeretett volna készíteni, így ez a két pont egybeesett. A tavaszi időpont-választás egyik metaforikus jelentése az újjászületésre való utalás volt.

A film története bár elég drámai, a nyelvezete, a szereplők közti kommunikáció mégis inkább érzelemmentes, lényegre törő és úgymond „kegyetlen”. Ez egyben a korra jellemző szikárabb kommunikációt mutatja be: ahogy a felnőttek a gyerekek felé, illetve a generációk egymás között beszéltek. A családi visszaemlékezések is ezt a fajta kapcsolódást említették. Az anya és gyermeke közötti fura ambivalencia is erősen megjelenik a két szereplő között, amely szintén valós elbeszélések alapján íródott így. Ez annak is a következménye volt, hogy Nemes Jeles édesapja négy évig árvaházban volt a háború után.

Nemes Jeles László és az "árva" kép

Ha már az árváknál tartunk, érdekes megfigyelni, hogy a direktor előző filmjének főhőse is árva volt. A családkeresés motívuma a rendező szinte minden filmjében megtalálható – csak épp más történelmi időszakban játszódik –, így ez az Árvában is központi szerepet játszik. A film központi kérdése: képes-e a főszereplő gyerek szembenézni azzal, hogy benne is ott van az, amit a legjobban gyűlöl - és el tudja-e fogadni, hogy ez a része önmaga része is? Ebben a gyerekben az elkövetés és az áldozat úgy keveredik, hogy az elválaszthatatlan egymástól. Ebből kifolyólag nemcsak személyes, hanem fontos társadalmi kérdést is felvet: szembe merünk-e nézni azzal, amit legjobban utálunk magunkban vagy az életünkkel kapcsolatban?

A történetben Andor számára ott van nemcsak a szüleivel való viszony kérdése, hanem az is, hogy ő maga ki akar lenni. Bemutatja, hogyan reagál egy idegenre, hogyan harcol az illúzióival és félelmeivel, hogyan válik a saját döntései alanyává - ezek az önazonosság keresésének klasszikus motívumai a felnövéstörténetekben.

És a technikai részletek...

Nemes Jeles, az előző két filmjéhez hasonlóan, ezúttal is Erdély Mátyás operatőrrel dolgozott együtt, akinek izgalmas és profi látásmódja ismét sokat emelt a film moziélményén. Többször megjelenik a keskeny felező Rembrandt-világítás a színészek arcán, mellyel még drámaibb hatást érnek el a színészi játékban.

Andor szerepére közel 10 000 gyermeket hallgattak meg Budapesten, vidéken, Erdélyben és Kárpátalján, míg végül a 12 éves Barabás Bojtorjánnak adták a főszerepet. Fiatal kora ellenére kiválóan hozta a karakterét, és nagyszerű párost alkotott a Vígszínház művészével, Waskovics Andreával. A színésznő az évek során már számos arcát és egyben tehetségét is megmutatta a filmvásznon: hol romantikus vígjátékban, hol drámákban, illetve magyar sorozatokban láthattuk. A francia színész, Grégory Gadebois játéka is erőteljes volt – egyszerre volt ijesztő, titokzatos és elgondolkodtató.

Az Árva egyik kuriózuma, hogy 35 mm-es kópián vetítik, mely igazi művészi, az adott kort idéző hangulatot kölcsönöz a filmnek. Ehhez persze az is kellett, hogy olyan színvilága legyen, mintha egy korabeli mozit látnánk. A díszletek aprólékos felépítése, a korszakra jellemző ruhák, jelmezek visszahozzák az ’56-os mindennapokat, a zenei aláfestések – Zányi Tamás munkáját dicsérve – pedig csak fokozzák az olykor nyomasztó és izgalommal teli történetvezetést.

Összességében az Árva nemcsak Andor és édesanyja történetéről, hanem egy egész társadalom traumájáról szól. Benne van az 1956-os forradalom leverése, a második világháború után eltűnt és elhurcolt emberek, a hazugságok és bizonytalanság légköre. Mindez rámutat arra, hogyan élnek tovább az emlékek, a félmondatok, az ismeretlen apák és veszteségek a gyerekek és családjuk életében. Nemes Jeles László ismét egy olyan filmet alkotott, amely amennyire személyes ihletésű és őszinte mozi, annyira érezhető az a fájdalom, amit az első képkockától az utolsóig magában tartogat. Egy korszak lenyomata, amely nagyszerű filmes eszközökkel és kiváló színészi játékkal elevenedik meg előttünk. Egyszerre fájdalmas, elgondolkodtató és erőteljes, mely a moziból kijőve is még sokáig hatása alatt tart. Ezt a filmet leginkább mi, magyarok és főleg azok tudják megérteni és átérezni, akik átélték vagy bármilyen kapcsolódásuk van ehhez a korszakhoz.

Értékelés: 8,5/10

Most pedig kattints a galériára, és megtudhatod, hogy kik azok a magyarok, akik eddig díjat nyertek az Oscaron!