A film, amin mindenki sír: a valódi története még megrázóbb

A Ne kívánj sok szerencsét! első pillantásra könnyed coming-of-age filmnek tűnhet: egy tinédzserlány megkapja élete első nagy szerepét az iskolai musicalben, közben pedig jönnek a barátok, szerelmek és mindaz a káosz, ami a kamaszkorhoz tartozik. Csakhogy Sophie Birenbaum történetének van egy jóval fájdalmasabb rétege is.

A Sunny Sandler főszereplésével készült Netflix-film történetét Laura Hankin forgatókönyvíró saját fiatalkori élményei inspirálták. Hankin középiskolásként szintén egy musical főszerepét kapta meg, amikor kiderült, hogy édesanyja daganatos betegsége visszatért, és már nem gyógyítható. A film augusztus 14-én került fel a Netflixre, a hivatalos szinopszis pedig szintén Sophie iskolai musicalje és édesanyja betegségének visszatérése köré épül.

A legboldogabb kamaszkori pillanatát árnyékolta be a tragédia

Laura Hankin Washington D.C.-ben járt középiskolába, amikor főszerepet kapott a Moby Dick! The Musical című iskolai produkcióban. Normális esetben ez lehetett volna tinédzseréveinek egyik legizgalmasabb időszaka. Ehelyett egyszerre kellett próbákra járnia, barátokkal és fiúkkal foglalkoznia, miközben otthon azzal szembesült, hogy édesanyjával már csak kevés ideje maradhat. Hankinben akkoriban komoly bűntudat is dolgozott. Egy része úgy érezte, minden percét az édesanyjával kellene töltenie, másik része viszont továbbra is próbálni, színpadra állni és egyszerűen tinédzsernek lenni akart. Végül éppen a színház lett az egyik hely, ahol néhány órára még megélhette ezt a normalitást.

Az édesanyja még látta őt a színpadon

A történet egyik legfájdalmasabb részlete, hogy Hankin édesanyja még láthatta lányát szerepelni, mielőtt meghalt. Hankin és édesapja emlékei némileg eltérnek arról, hogy egy főpróbán vagy már egy tényleges előadáson volt-e jelen, de a lényeg ugyanaz: ott lehetett, amikor lánya színpadra lépett.

Egy levél még személyesebbé tette a filmet

Édesanyja a halála előtt levelet is hagyott Hankinnek. Ebben felidézte, amikor gyerekként először látta Laurát énekelni, és a közönségben ülve rájött, hogy lánya megtalált valamit, amit igazán szeret. Ez az emlék szintén bekerült a film érzelmi világába, és segít megérteni, miért jelent olyan sokat Sophie számára az iskolai musical.

Nem minden történt pontosan így

A Ne kívánj sok szerencsét! tehát nem életrajzi film. Hankin több részletet is megváltoztatott: átalakult a család felépítése, a helyszín és néhány történetszál is, a forgatókönyvön pedig Julia Hart rendező és Jordan Horowitz is dolgozott. A film hivatalos kreditjei szerint a történet Laura Hankin nevéhez kötődik. A legfontosabb azonban nem változott: egy kamaszlány egyszerre próbál megküzdeni azzal, hogy élete egyik legizgalmasabb időszakát éli, miközben tudja, hogy hamarosan elveszítheti az édesanyját. Éppen ettől működik a történet többként egy egyszerű könnyfakasztó tinifilmnél. Nemcsak a gyászról szól, hanem arról a furcsa bűntudatról is, amikor az élet akkor is megy tovább, amikor úgy érzed, a te világodnak meg kellene állnia.

Laura Hankin még a filmben is feltűnik

A filmben még Laura Hankin is kapott egy nagyon rövid cameót: angoltanárként tűnik fel. Szinte alig lehet észrevenni, de számára különleges jelentősége volt a jelenetnek. Ez volt ugyanis az első alkalom hosszú évek óta, hogy újra színészként állt kamera elé - visszakapcsolódva ahhoz a színházi világhoz, amely annak idején menedéket adott neki.

És éppen ezért üt másképp a film, ha már ismered a hátterét. Sophie történetének legfájdalmasabb része ugyanis nem egy forgatókönyvírói ötletből született. Laura Hankin egyszer már valóban végigélte.