6 dolog, amitől karácsony közeledtével az ember gyomra kicsit felfordul: ezeket várjuk a legkevésbé

Tervezően és többnyire pazarlásmentesen élek, hasznára vagyok a társadalomnak és a macskámnak, kerülöm a betegségeket, a koszt, az irigységet, talán megérdemlek én is egy kedves, szívteli ünnepet.

Mert szeretem a karácsonyt

Még ezt az elüzletiesedett, ajándékmán formáját is. Ha meglátok egy fényfüzért a szomszéd ablakban, a szemem könnybe lábad, boldogan tülekszem az Ikeában a cukorsüvegfenyőért és a glöggért, sírva fakadok bármelyik nyálas Ghymes-slágert meghallva, és órákig el tudom nézegetni a karácsonyi manók variációit. A férjemmel december elsejétől kifüggesztjük az adventi kalendáriumot, csinálok és gondosan meggyújtok koszorút, és soha nem nevetem el magam, ha ilyenkor valaki szentimentális gesztust tesz a környezetemben. A bennem lakozó ízlés nélküli kisgyerek megállíthatatlanul felszínre tör, mint a szörny az Alienben John Hurt hasából, nehezen is tudom visszagyömöszölni az üres és végtelen januárban.

Tegyük hozzá, az ünnepmánia és az elhúzódó karácsony jelensége már olyan turbószintre fokozódott, hogy még egy megveszekedett karácsonyimádót is ki lehet borítani. Mindenkinek megvan a maga karácsonymumusa, kit az életveszélyes mécsesek és csillagszórók kergetnek őrületbe, kit az utcákon hullámzó tömeg, mások a konzumidegbajtól kapnak előre agyérgörcsöt, attól, ahogy a kapitalizmus ordasan és fondorlatosan lenyúlta a karácsony szellemét. Én a magam részéről mindezeket eltűröm, vannak viszont olyan apróbb, tárgyi, auditív, esetleg művészi fogalomkörbe utalható jelenségek, amik elementáris negativizmussal hatnak rám.

Lássunk néhányat közülük. Ami nekem okoz kellemetlen perceket, amit nehezen tudok elviselni a november elejétől december végéig tartó csilivili időszakban.

1. A hógömb

Ha csak egyet meglátok, elfog a rosszullét. Pedig gyerekkoromban elmondhatatlanul vágytam rá. Nem kaptam. Talán ezért a gyűlölet.

2. A Jingle Bells taktusai

November elejétől minden üzletben, rajta a karácsonyi copyright. Felfoghatatlan.

3. Kevin

Utoljára 17 éves korom táján bírtam utoljára megnézni a szöszke gyerek kalandjait a betörőkkel, azóta kiütéseim lesznek már a neve – vagy a filmcím – hallatán is. Pedig bírom a fickót mint jelenséget, de szigorúan és betonfallal leválasztva bármiféle intim karácsonyi tértől.

A többi szörnyűséget galériánkban találjátok!

Az Éva magazin írása.