Forrás: InterCom
Soha nem találnád ki, mit jelent valójában a Mátrix híres zöld kódja
Vannak filmes részletek, amelyek annyira ikonikussá váltak, hogy azok is azonnal felismerik őket, akik az adott filmet talán soha nem látták. A Mátrix fekete háttér előtt lefelé futó zöld karakterei pontosan ilyenek. Első pillantásra valamiféle bonyolult számítógépes kódnak tűnnek, és tökéletesen passzolnak a film futurisztikus világához. A valóság azonban ennél sokkal hétköznapibb - és jóval szórakoztatóbb.
A Wachowski testvérek 1999-es filmje nemcsak Keanu Reeves Neóját és a bullet time látványos akciójeleneteit adta a popkultúrának. A híres „digitális eső” is gyakorlatilag összeforrt a Mátrixszal, és azóta számtalan filmben, reklámban, mémben és képernyővédőn köszönt vissza. Ránézésre pedig teljesen logikusnak tűnik azt gondolni, hogy a jelek valamiféle különleges programozási nyelvet vagy legalább egy gondosan elrejtett üzenetet tartalmaznak. Nos, egyik sem.
A Mátrix titkához egy szakácskönyv kellett
A digitális eső megalkotásában részt vevő Simon Whiteley évekkel később árulta el a CNET-nek, hogyan születtek a titokzatos karakterek. És itt jön az a rész, amit valószínűleg akkor sem találnánk ki, ha kapnánk hozzá tíz tippet. A jeleket Whiteley a felesége japán szakácskönyveiből szkennelte be. „Szeretem azt mondani mindenkinek, hogy a Mátrix kódja japán sushireceptekből áll” - mesélte Whiteley. Vagyis az a titokzatos karakterfolyam, amely a filmben lényegében a szimulált valóság mögött futó rendszer vizuális nyelve, részben egészen hétköznapi receptekből született. Nem egészen erre számítottunk.

A sushireceptekből végül filmtörténet lett
A történet különösen azért zseniális, mert a karakterek eredete semmit sem vesz el a látvány erejéből. Éppen ellenkezőleg: remekül megmutatja, hogy néha a legegyszerűbb ötletből születik valami, amit aztán évtizedeken át utánoz az egész világ. A Mátrix zöld esője mára jóval túlnőtt magán a filmen. Ha fekete háttéren lefelé futó neon-zöld karaktereket látunk, szinte automatikusan hackerekre, virtuális valóságra és számítógépes rendszerekre gondolunk.
Pedig ehhez a világ egyik legismertebb sci-fi-filmjének alkotói részéről nem kellett megfejthetetlen számítógépes nyelvet kitalálni. Elég volt hozzá néhány japán szakácskönyv. És mostantól valószínűleg lehetetlen lesz úgy újranézni a Mátrixot, hogy a zöld kód láttán ne jusson eszünkbe a sushi.










