Minden idők 10 legbefolyásosabb vezetője, aki teljesen átalakította a világot - jó vagy rossz értelemben egyaránt

Bár akadnak kivételek, a világ vezetőinek mindig lesznek szimpatizánsaik, akik ünneplik őket, vagy épp olyanok, akik az ellenzékhez tartozva változásra és új irányadóra vágynak. Ahogy a szeretetet és a gyűlöletet is egy hajszál választja el egymástól, úgy a kormányzás és a pusztítás is vékony mezsgye mentén halad. A galériában szereplő személyeket látva joggal merülhet fel bennünk a kérdés, miszerint az igazi vezetők mindig a jóra törekszenek-e vagy csupán arra, hogy olyan nyomot hagyjanak maguk után, amivel bevonulhatnak a történelemkönyvekbe. Az alábbiakban olyan történelmi személyeket találsz, akik döntéseikkel megingatták a gazdaságot, átalakították a kultúrát vagy épp forradalmat robbantottak ki. Következzenek azok a vezetők, akik nemcsak formálták, de meg is változtatták a történelmet! A 10 legbefolyásosabb vezető, aki megváltoztatta a világot VII. Kleopátra A Nílus királynőjeként is ismert Kleopátra az ókori Egyiptom legismertebb és egyben a Ptolemaiosz dinasztia utolsó uralkodója volt. Egy olyan korban került hatalomra, amikor a női vezetők valójában ritkaságnak számítottak. Mára viszont a történelem egyik legismertebb női alakjaként tartják számon, akinek befolyása nem csupán a pozíciójából fakadt, hanem kivételes politikai érzékéből, tudatosan felépített diplomáciai lépéseiből és a több nyelven való jártasságából, melyek révén Egyiptom meg tudta őrizni jelentőségét még a terjeszkedő Római Birodalom árnyékában is. Kleopátra egyszerre volt a politikai túlélés és az imázs tudatos alakításának mestere. Dzsingisz kán Példátlan ütemben formálta a világot a történelem egyik leggyorsabb és legkíméletlenebb hatalomépítője. Képes volt egyesíteni a rivalizáló törzseket és létrehozni a legnagyobb egybefüggő szárazföldi birodalmat. Dzsingisz kán tudatosan alkalmazta a félelemkeltést, sikere egy részét a szigorú katonai fegyelemnek köszönhette. Ezáltal képes volt arra, hogy seregei Kelet-Ázsiától egészen Kelet-Európáig leuraljanak területeket. Az American Journal of Human Genetics 2003-ban megjelent vizsgálatából kiderül, hogy a Mongol Birodalom területén élő férfiak közel 8%-a az ő leszármazottja lehetett. Egyébként 1227-es halálát követően jelöletlen sírba került, kilétének pontos helye máig foglalkoztatja a kutatókat. Abraham Lincoln Az Egyesült Államok 16. elnöke éppen akkor lépett hivatalba, amikor az ország a szétesés szélére sodródott, így a vezetése jó példa arra, hogyan lehet ezt nyomás alatt csinálni. Nevéhez fűződik az Emancipation Proclamation, azaz a Felszabadítási Nyilatkozat, amely bár a gyakorlatban nem szabadította fel azonnal az összes rabszolgát, mégis annak végét jelentette az USA-ban. Lincoln visszafogott stílusban kormányzott, de a határozottsága sosem volt kérdéses. Működését egy sajátos, problémamegoldó gondolkodás jellemezte, amely segítette abban, hogy átvezesse az országot a súlyos válságon is. Mielőtt sikerült volna helyreállítania a békét, merénylet áldozata lett, ami még inkább megerősítette, hogy a nemzetnek gyógyulásra van szüksége. Winston Churchill A brit államférfi karizmatikus szónokként vonult be a történelembe, aki kulcsszerepet játszott a nácizmus elleni küzdelemben. Először 1940-1945 között volt miniszterelnök az Egyesült Királyságban, amikor is győzelemre vezette a hazáját. 1951-1955 között ismét betöltötte a tisztséget, 1953-ban pedig irodalmi Nobel-díjat kapott történelmi és életrajzi műveiért. Nemcsak politikai döntéseivel, hanem szavaival is formálta a világot. Válságos időkben bizonyította a szónoklás erejét és az erkölcsi eltökéltség jelentőségét. Adolf Hitler Valószínűleg senkinek sem kell bemutatni mekkora pusztítást végzett és milyen mértékben formálta a 20. század menetét az osztrák származású diktátor. Hatalomra jutva szélsőséges nacionalizmust és faji ideológiára épülő totális diktatúrát épített ki Németországban, amely végül a Holokauszthoz vezetett. Módszeresen gyilkolt meg több millió embert, 1939-ben Lengyelország lerohanásával pedig kirobbantotta a 2. világháborút, az emberiség történetének legpusztítóbb konfliktusát. A háború alapjaiban alakította át a világot: új nemzetközi jogi normák, háborús bűnöket vizsgáló bíróságok jöttek létre. 1945-ben a Nemzetek Szövetsége utódjaként létrejött az ENSZ, melynek célja megelőzni a háborúkat azáltal, hogy lehetőséget ad az országoknak a problémáik megtárgyalására. Hitler hatása erősen jelen van a kultúrában is: számos film dolgozza fel embertelen tetteit, melyek figyelmeztetnek – a gyűlöletre épülő ideológiák globális katasztrófához vezetnek. Nelson Mandela A bátorság alapjaiban változtatta meg Dél-Afrikában a politikai helyzetet, miután az apartheid rendszert felszámolták és a helyére lépett a demokrácia. Mindez 1994-ben történt meg hivatalosan, amikor Nelson Mandelát választották meg az ország első fekete bőrű elnökévé. Ebben az évben tartották az első olyan általános választásokat, melyeken minden felnőtt állampolgár – faji megkülönböztetés nélkül – részt vehetett. Nelson Mandela közel három évtizedet töltött fogságban, majd szabadulása után a békés átmenet kulcsszereplőjévé vált, és tárgyalások útján segítette elő a változást. Mikor elnök lett, rendkívül megosztott társadalom élére került, mégis sikerült megakadályoznia a súlyos belső konfliktusok kirobbanását. Még 1993-ban Nobel-békedíjat kapott megosztva Frederik Willlem de Klekkel, az akkori elnökkel, amit a demokrácia alapjainak megteremtéséért ítéltek oda nekik. Örökségét a 2013-as halálát követően a Nelson Mandela Alapítvány viszi tovább, amely a társadalmi igazságosság, a jogállamiság és a felelős vezetés értékeit képviseli. Mandela a megbékélés és a példamutató vezetés nemzetközi szimbólumává vált. II. János Pál pápa A 20. század végének egyik legmeghatározóbb vezetőjévé vált azáltal, hogy mély spirituális meggyőződését folyamatos, aktív jelenléttel párosította. Lengyelországban született és a náci és a szovjet megszállás idején emelkedett fel az egyházon belül, majd 1978-ban pápává választották. Közel 27 évig tartó pápaságát a világ körüli utazások, a vallásközi párbeszéd előmozdítása, valamint az emberi méltóság következetes hangsúlyozása jellemezte. Örökségét ma a Washingtonban található Szent János Pál II. Nemzeti Kegyhely őrzi. Margaret Thatcher Amikor Margaret Thatcher az Egyesült Királyság első női miniszterelnöke lett 1979-ben, nemcsak politikai korlátokat tört át, hanem alapjaiban formálta át az ország politikai és gazdasági irányvonalát. Szabadpiaci reformokat vezetett be és Vaslady-ként híresült el, miután a szovjet védelmi minisztérium lapja, a Vörös Csillag ráragasztotta ezt a becenevet azért, amiért élesen bírálta a Szovjetuniót. Az elnöknek megtetszett a jelző és büszkén vállalta a nevet. Margaret Thatcher új alapokra helyezte a szabadpiacról és az állami beavatkozásról szóló globális gondolkodást, vezetéselméleti vitákban világszerte él tovább a gondolkodásmódja. Hszi Csin-ping (Xi Jinping) Kína történetének egyik legerősebb vezetője a Kommunista Párt ranglétráján emelkedett fel, központosította a hatalmat, szorosabb ellenőrzés alá vonta a médiát és a civil társadalmat. Politikai irányvonala, gondolatisága már az alkotmány részévé vált. A The Economist értelmezése szerint Hszi nem radikális újító, hanem a kínai autoriter hagyományok örököse, melyet a21. század követelményeihez igazított. Jelenléte a globális kultúrát is formálja, hiszen számos cenzúrát kifigurázó mém jelent meg vele kapcsolatban. Angela Merkel Ahogy a Wikipedián is olvasható: &bdquo;Angela Merkel német politikus, 2000 és 2018 között a Kereszténydemokrata Unió elnöke, 2005 és 2021 között Németország kancellárja, országa első női kormányfője, a 21. századi világpolitika egyik legjelentősebb alakja.” Kancellárként a kormányzást a gyakorlatban megvalósuló szakmai fejlődéseként kezdte, módszeresen, bizonyítékokon alapulva és fokozatosan. Megakadályozta az összeomlást, amikor az a legjobban számított, ám tekintélyét beárnyékolja a 2015-ös menekültválság kezelése, mely a mai napig a legvitatottabb téma a személyével kapcsolatban. A migránsok szabad beáramlását engedő politikája éles kritikát váltott ki ugyanis azokból, akik azzal érveltek, hogy túlterheli a közinfrastruktúrát és elmélyíti a társadalmi polarizációt.