
Horrorfilmek, amik inkább megmosolyogtatnak: szerintünk semmi félelmetes és ijesztő nincs bennük!
Szerencsére nem vagyunk egyformák, és a filmek iránti érdeklődésünk is rendkívül sokszínű. A horror műfaja például különösen megosztó, hiszen aki horrort rendez vagy készít, gyakran vékony jégen táncol. Nagyon nehéz eltalálni, hogy egy-egy produkcióval megfelelő hatást érjenek el; sokszor, bár ígéretesen indul a film, végül borzalmasan unalmas véget ér.
Nem mindegy azonban, hogy ki mit ért horror alatt. Egyesek szerint a félelmetes filmek egyet jelentenek az őrült sorozatgyilkosokkal, akik maszkban vagy csupasz fejjel szaladgálnak a képernyőn, terrorizálva és kínozva a főszereplőket, miközben sorra szedik áldozataikat. Mások úgy vélik, hogy a horror kategória kizárólag természetfeletti lényekkel, misztikus karakterekkel és rémisztő szellemekkel foglalkozik. Nem maradhatnak ki a klasszikus horrorhelyszíneken játszódó filmek sem, amelyek rendszerint egy sötét erdő mélyén, elhagyatott kolostorban, félelmetes házban vagy kastélyban zajlanak, és az oda költöző vagy tévedő szereplők szenvedésére és borzongására helyezik a hangsúlyt. És ezen túl még számos alműfajt sorolhatnánk fel, kezdve a zombis-apokalipszises filmektől, az igaz történeten alapuló alkotásokon át, egészen a vámpíros történetekig – így mindenki másként értelmezi a horrort.
Egy dologban azonban mind egyetértünk: egy igazi, hátborzongató film attól lesz a horror műfaj része, hogy kellően megrémít, és feszülten figyelve követjük végig, szinte lerágva mind a tíz körmünket, ahogy borzongunk egy ültő helyünkben. Sajnos nem minden film üti meg ezt a szintet, és bár Hollywood nagyágyúi „horror” kategóriába sorolják őket, gyakran előfordul, hogy ezek a filmek köszönőviszonyban sincsenek a valódi rémület élményével.