Gondoltad volna? Ez az ideális kor a házasságra

A szerelemben nincsenek szabályok, sem logika. Legalábbis szeretnénk ezt hinni. Pedig az elmúlt évek válási adatait elnézve, igenis meg van a jól bevált recept. Persze a legfontosabb a kivel, de a kutatások szerint ugyan ennyire számít a mikor. Szóval, ha nem akarunk elválni az első öt évben, akkor az ideális házasságkötés ideje valamikor 28 és 32 éves korunkra esik. Oké, senki ne boruljunk ki, aki már betöltötte a 32-őt, mert itt még nem áll meg a történet. Ez csupán statisztika!

A tanulmányt Nick Wolfinger szociológus végezte, aki régebbi kutatásaiban arról írt, hogy a hosszú házasság titka a várakozás, és az egymás mellett eltöltött évek száma. Viszont újabb kutatásában arról írt, hogy sokkal fontosabb az, hogy milyen korban, életszakaszban vagyunk, és ha ideálisak a feltételek, akkor nagyobb eséllyel élünk zökkenőktől mentes házas életet.

Ezért van az, hogy a válási adatokat szép számmal gazdagítják a kamaszkorban, és a húszas éveikben házasodok - majd van egy kis csend - és a számok újra az egekbe a szöknek a harmincas éveik végén, és negyvenes éveik elején járó családalapítók. Wolfinger elmélete szerint, a szerelmesek akkor házasodjanak össze, ha már nem túl fiatalok, de még nem túl öregek. Köszi, de miért?

Azért ebben a korban érdemes belevágni egy életen át tartó kapcsolatba, mert már elég nagyok vagyunk ahhoz, hogy felmérjük és megértsük a helyzetet. Hogy ne pusztán a vakító rózsaszín köd vezessen minket az oltár elé. Apropó döntés, ilyenből is meghoztunk már párat harmincas éveink elejére, vagyis képesek vagyunk mérlegelni, és felelősséget vállalni a tetteinkért. És az utolsó, kevésbé kedves szempont: a pénz. Karrierünk már remélhetőleg elért egy olyan pontra, amiből egy megfelelő életszínvonalat tudunk teremteni magunknak, és nem pusztán anyagi okokból akaszkodnak ránk, és fordítva.

Határozott véleményünk van már a fontos kérdésekről, berögzült szokásaink és életmódunk, céljaink a jövőre nézve - ezért már nem árulunk zsákbamacskát egy elénk tévedt alkoholtól bódult idegennek. Alapból nem vagyunk már annyiszor részegek. Az élet még viszonylag gondtalan, hiszen a neheze előttünk áll. Nem dolgoztunk a gyerek-kérdésen, és nem kell az ex-házastársunknak lejelenteni a heti beosztásunkat. Még minden nyugodt. Ám akkor is ott van a bűvös 32-es határ, mivel a szociológus szerint, a harmincas éveink közepén átlendülünk egy másik állapotba, ami kizárja az előbb említett pozitív tényezőket, és a válóperes ügyek száma ismét az egekbe szökik. Talán azért, mert akik eddigre nem képesek boldogan élni valakivel, és eljutni a házasság gondolatáig, azoknak nem való a gyűrű meg a nagyharang.

De nem csak ezen múlhat egy boldog házasság, Wolfinger szerint is számít a kivel, csak ő nem a kiszemelt pasi sármja és kondija alapján ítél. Ami fontos: a családi minta, amit a szüleinktől láttunk, a származásunk, a képzettségünk, a vallási nézeteink, az előző párkapcsolatink, a szexuális életünk, és az, hogy hol lakunk.

Mindezek fényében hozzátennénk, hogy a boldog kapcsolatok számát ma már sokkal nehezebb mérni, hiszen egyre többen élnek harmonikus kapcsolatban házasság nélkül. Persze közhelyek mindig is lesznek. A diplomások és a tehetősek ritkábban válnak, akik hosszú éveket éltek le egymás mellett, és tervezgetik a családot, a kiskutyát, meg a kertes házat, na ők örökre együtt maradnak. Maradjunk ennyiben a következő tanulmányig!

Létezik az örök szerelem? 19 titok a hosszan tartó, boldog kapcsolathoz