Az ESTORAS-sztori: intrejú Esterházy Antal herceg unokájával, Esterházy Paul-Antonnal és Zólyomi Zsolttal egy nem mindennapi illatutazásról

Az ESTORAS mélyen kötődik a családi történetedhez. Mi inspirált arra, hogy egy parfüm márkát hozz létre Esterházy Antal herceg kalandjai alapján?

Paul: Igen, az inspiráció középpontjában a nagyapám, EsterházyAntal áll, akit sajnos sosem ismerhettem személyesen. 1944 telén vesztette életét a háborúban, én pedig közel ötven évvel később születtem – ez az időbeli távolság mindig is űrt hagyott bennem. Kiskoromtól kezdve gyűjtöttem róla a történeteket, mintha kincsek lennének – családi elbeszélésekből, levelekből, tárgyakból próbáltam összerakni, ki is volt ő valójában.

Rendelkezel esetleg személyes tárgyakkal, fotókkal vagy más emlékekkel?

Paul: Az egyik legkülönlegesebb ilyen tárgy, amit örököltem tőle: egy régi utazó parfümös üveg. Ez az apró, de jelentőségteljes darab szolgált a kiindulópontként az egész márka születéséhez. Amikor egyetemista koromban megmutattam ezt az üveget egy barátomnak, aki történetesen egy afrikai parfümkészítő család második generációs tagja volt, egy pillanat alatt lelkes lett – azt mondta, hogy ez nemcsak egy régi parfümös üveg, hanem egy illatnyom, egy időkapszula, egy közvetlen kapcsolat a múlt századdal. Ez a felismerés indította el azt a gondolatot, hogy a nagyapám emlékét és kalandjait – az autóversenyzést, a felfedezőutakat, az 1920-as évek életigenlését – illatokon keresztül lehetne életre kelteni.

Van olyan gyermekkori illatemléked, amely különösen inspirált a parfüm márka létrehozásának útján?

Paul: Igen, több ilyen emlék is él bennem, de talán a legerősebben mégis az a bizonyos otthonhoz kötődő illat maradt meg, ahol felnőttem. Ez egy régi ciszterci kolostor épülete volt, amelyet már több generáció óta a családunk birtokol. Gyerekként sokszor rohangáltam a hűvös folyosókon, belélegezve azt a különleges, réteges illatvilágot – a kőfalak hűvös nyirkosságát, a régi bútorok fás, poros aromáját, a levegőben lebegő időtlenséget. Ez az illat számomra mindig is egyfajta kapu volt a múltba. Rájöttem, hogy az illat az egyik legerőteljesebb eszköz arra, hogy múltat és jelent, személyes emléket és közös élményt összekapcsoljunk.

És hogyan választottad ki azokat a helyszíneket, amelyek egy-egy illatot inspiráltak, mint például Alexandria vagy Gíza?

Paul: Nagyapám utazó parfümös üvege mellett megörököltem Almásy László – az Angol beteg néven is ismert felfedező – eredeti útnaplóját is. Ez a napló az expedíció történetét meséli el– mely a Nílus mentén haladt –, gazdagon illusztrálva korabeli fényképekkel és lenyűgöző kézzel írt bejegyzésekkel, melyek Alexandriától egészen Kartúmig kísérik végig az utat. A naplóban szerepel az eredeti térkép is, amelyet maga Almásy rajzolt meg: csaknem 3000 kilométert tettek meg két hét alatt. Az ESTORAS koncepciója az lett, hogy ennek a legendás utazásnak az állomásait és élményeit örökítse meg illatok formájában. Az utazás első állomása például Alexandria kikötője volt – itt kezdődött minden.

Az üveg designja és a fenntartható csomagolás is különösen figyelemre méltó. Mesélnél egy kicsit a létrejöttükről?

Paul: Esztétikai szempontból a design egyértelmű tisztelgés a bécsi szecesszió letisztult vonalvezetése előtt – a Wiener Werkstätte mozgalom stílusjegyei erősen megjelennek benne. A logóban is ott van ennek jellegzetes, redukált formavilága a családi címerből származtatva, de minden leegyszerűsítve. Ugyanez a szemlélet érvényesül az üveg és a kupak kialakításánál is. Tiszta art deco vonalak, de mai formába öntve. Az ESTORAS alapgondolata mindig is az volt, hogy egy olyan márkát hozzunk létre, amely tisztelettel fordul a múltja, az öröksége felé, ugyanakkor kortárs, modern és releváns marad a jelen világ számára is. Az illatolaj Grasse-ban készül, de minden más Közép-Európában történik: az üvegek az Alpok lábánál kerülnek nyomtatásra, a kupakok – amelyek préselt faforgácsból és gyantából készülnek – Bécsben nyerik el végleges formájukat. A parfümöt magát az osztrák-német határ mentén, magashegyi környezetben töltik üvegbe. A csomagolás különösen közel áll a szívemhez. Nem akartam, hogy ez csak egy egyszer használatos doboz legyen, amit kibontás után kidobunk. Azt szerettem volna, hogy ez is része legyen az utazásnak. Ezért kapott helyet benne az Angol beteg naplójából származó idézet, a térkép, és a dátum – 1926. február 22. –, amikor a nagyapám autóját leemelték a hajóról Alexandriában.

Szereted az Angol beteg című filmet? Mit gondolsz arról, ahogyan a Almásy Gróf történetéhez nyúltak benne?

Paul: Abszolút. Személy szerint én az Angol beteg világán nőttem fel. Esztétikai szempontból is nagyon mélyen megérintett. Az a vizuális univerzum, amit a film teremt, mindig is különösen rezonált bennem. Amikor felfedeztem azt a kapcsolatot, ami a film és a nagyapám, valamint az ő legjobb barátja története között húzódik, az valódi reveláció volt számomra. Igazi öröm volt, mert minden hirtelen értelmet nyert. Az Angol beteg vizuális világa, a történet ereje, és aztán ott volt az a tárgyi kapocs is, a nagyapám utazó parfümös üvege, amely fizikailag is összekötötte mindezt. Minden egybeért, és ettől az egész egy mélyen személyes és egyben művészi élménnyé vált számomra.

Zsolt, meg tudsz osztani egy érdekes „kulisszák mögötti” történetet?

Zsolt: Éltem Észak-Afrikában, ennek köszönhetően lehetőségem volt felidézni gyermekkori emlékeimet, és ez óriási előny, különösen egy parfümőr számára, akinek az illatmemóriája sokkal fejlettebb, mint az átlagemberé. Mi egy kicsit olyanok vagyunk, mint a rendőrkutyák – mindenre emlékszünk. Paul azt mondta hogy hangulatot, érzetet szeretne átadni: a korabeli úriemberek öltözködési szokásait, az általuk fogyasztott fűszereket, ételeket, a helyieket, akikkel találkoztak. A jázminillatú csadorokat, a kikötők nyers, mocskos szagát. Ennek a kreatív folyamatnak az volt a szépsége, és nehézsége is, hogy nem csupán egy szép, friss virágos illatot kellett létrehozni, hanem egy valódi történetet kellett illat formájában elmesélni.

És mégis hogyan alakult a parfüm megalkotásának folyamata?

Zsolt: Először össze kellett gyűjtenünk minden apró részletet: emlékeket, benyomásokat, személyes szuveníreket. Ez szinte olyan volt, mint egy nyomozójáték – újra ott lenni, legalábbis az orrunk segítségével. Amikor a nyers alapanyagokat mutattam be, előfordult, hogy kissé túlzásokba estem. Például az Alexandriai Kikötő illatánál kifejezetten az volt a célom, hogy érzékeltessük egy klasszikus, nyers, kissé piszkos, ipari arab kikötő karakterét, valahol a Földközi-tenger déli partvidékén.

Mennyire tükröződik a személyes stílusod ezekben a parfümökben?

Zsolt: Tizenéves koromban, bevallom, elég önző voltam – de szerencsére kinőttem belőle. Ma már nem az én személyes stílusomról szól ez az egész. Ha valaki művész, és jó művész, akkor a saját stílusa már nem is olyan érdekes. Inkább egyfajta médiumként működik, talán egy magasabb hatalom halk suttogását közvetíti. Én ezt szeretem a legjobban: emóciókat és emlékeket építeni a semmiből – néhány apró jel, egy hangulat, egy pillanat alapján. És ha jól végzem a munkám, akkor Paul – még ha szavakkal nem is tudjuk tökéletesen megosztani egymással – érezni fogja azt, amit elképzelt, amikor ezt az illatot, ezt az utazási pillanatot megálmodta.