Borítókép: 30 napig egyetlen ételt sem rendeltem - ennyit spóroltam vele valójában Forrás: Getty Images/Kseniya Ovchinnikova

30 napig egyetlen ételt sem rendeltem - ennyit spóroltam vele valójában

Besenyei Bianka szerző fotója
Utoljára frissítve:
Azt hittem, néhány kihagyott ételrendeléssel legfeljebb pár ezer forint marad majd a számlámon. Egy hónap után azonban olyan összeg jött ki, amit már egyáltalán nem neveznék aprópénznek.

Amióta házat vettünk, egészen más szemmel nézek a pénzre. Persze korábban is figyeltem arra, mire költök, de egy saját otthon valahogy új dimenzióba helyezi a „csak pár ezer forint” vagy az „ezt megveszem, mert megérdemlem” gondolatokat. Egyik héten lámpa kell, a következőn kiderül, hogy a kertben lenne még mit megcsinálni, aztán jön egy váratlan kiadás, amivel egyáltalán nem számoltam. Ilyenkor aztán teljesen átértékelem, hogy mennyi van épp a számlámon és sok 3-4-5 ezer forintos tételből milyen gyorsan gyűlik össze egy tetemesebb összeg. Éppen ezért mostanában tudatosabban figyelem a költéseimet, de nem szeretnék átesni a ló túloldalára sem. Nem akarok lemondani minden kávéról, programról és apró örömről azért, hogy több maradjon a számlámon. Sokkal inkább azokat a kiadásokat próbálom megtalálni, amelyek észrevétlenül viszik el a pénzt, miközben valójában nem adnak hozzá túl sokat az életemhez. Na pont így jutottam el arra a pontra, hogy megnézzem, mennyit tudok spórolni, ha nem rendelek egy hónapig kaját.

Nem voltam az a típus, aki mindennap ebédet rendel, ezért előzetesen nem is számítottam drámai eredményre. Hetente nagyjából 2-3 alkalommal fordult elő, hogy egy hosszú nap végén egyszerűbbnek tűnt elővenni a telefont, mint nekiállni főzni. Csakhogy egy rendelés ma már könnyen 5-6 ezer forintba kerülhet egyetlen emberre, különösen, ha az étel árához hozzájön a szállítási díj és a borravaló is. Elég abba belegondolni, ha egy hónapban például 10 alkalommal 5000 forintért rendelek, az máris 50 000 forint. Ha ezt heti három alkalomra emeljük, már 60 000 forint környékén járunk.

Épp ezért, hogy egy kicsit több maradjon a pénztárcámban, egy hónapra teljesen kiiktattam az ételrendelést. Ha nem volt kedvem komoly ebédet vagy vacsorát készíteni, inkább csináltam tésztát, tojásos ételt, salátát, szendvicset vagy elővettem valamit a fagyasztóból. Persze az otthoni étel sincs ingyen, ezért nem lenne korrekt azt mondani, hogy a teljes rendelésre szánt összeget megspóroltam. A saját számolásomban egy rendelt étkezésre átlagosan körülbelül 5000 forinttal, az azt helyettesítő otthoni fogásra pedig nagyjából 2000 forinttal számoltam. Tíz étkezésnél ez így nézett ki:

10 rendelés: kb. 50 000 Ft
10 otthon elkészített étkezés: kb. 20 000 Ft
A különbség pedig 30 000 Ft

Vagyis egyetlen hónap alatt nagyjából 30 ezer forint maradhat nálam pusztán azzal, hogy nem rendelek ételt. Persze azonnal eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha ezt egy éven keresztül tudnám tartani, az már közel 360 000 forintot jelentene. És itt kezdett igazán érdekessé válni a kísérlet.

Tényleg ennyivel olcsóbb otthon főzni?

Az én kis házi számításom természetesen nem tudományos kutatás, ráadásul óriási különbség lehet aközött, hogy valaki egy pizzát rendel, vagy egy prémium étteremből vacsorázik. A kutatások azonban ugyanabba az irányba mutatnak. Egy 86 népszerű fogást összehasonlító, 2018-as amerikai elemzés azt találta, hogy az étteremből házhoz rendelt étel adagonként átlagosan csaknem ötször annyiba került, mint ugyanazt otthon elkészíteni. A számítás az otthoni főzésnél nem a teljes megvásárolt csomag árát, hanem az adott adaghoz ténylegesen felhasznált alapanyagok költségét vette figyelembe.

Egy 2017-ben a Public Health Nutrition folyóiratban megjelent új-zélandi kutatás hat népszerű elviteles ételt hasonlított össze azok egészségesebb, otthon elkészített megfelelőivel. Ha kizárólag az ételek költségét nézték, 6-ból 5 esetben az otthoni változat bizonyult olcsóbbnak. Amikor azonban a főzésre fordított időt is pénzben fejezték ki, jelentősen csökkent ez az előny – ami jól mutatja, hogy az ételrendeléssel valójában nemcsak az ételért, hanem a megspórolt időért és kényelemért is fizetünk.

Vagyis a főzz otthon, és vagyonokat spórolsz tanács nem minden élethelyzetben ilyen egyszerű. De ha egyébként is lenne időnk összedobni valamit, és a rendelés inkább megszokás vagy pillanatnyi kényelem, akkor már nagyon látványossá válhat a különbség.

Sokkal többet költünk, mint gondolnánk

Az élelmiszer eleve az egyik legfontosabb tétel a magyar háztartások költségvetésében. A KSH legfrissebb, 2024-re vonatkozó háztartási adatai szerint az egy főre jutó éves fogyasztási kiadás Magyarországon valamivel több mint 2 millió forint, vagyis havi átlagban körülbelül 168 ezer forint volt. A KSH az élelmiszert és alkoholmentes italokat, a lakhatást és energiát, valamint a közlekedést együtt alapvető, „kötött” kiadásként kezeli; ezek 2024-ben az összes fogyasztási kiadás 56,5 százalékát tették ki.

A vendéglátás ráadásul ma már nem csak azt jelenti, hogy beülünk egy étterembe. A KSH módszertana a vendéglátás körében az házhozszállítást is figyelembe veszi, így a rendelés is része annak a kényelmi étkezési világnak, amelyre egyre könnyebb észrevétlenül pénzt költeni. És pontosan ez volt számomra a kísérlet legérdekesebb tanulsága. Nem az, hogy soha többé nem rendelek ételt, hanem az, hogy korábban nem kezeltem valódi kiadásként. Egy 5000 forintos rendelés önmagában nem tűnt jelentősnek. Tíz darab 5000 forintos rendelés viszont már nagyon is az.

A trükk, amit a barátnőmtől tanultam

Van egy hitelügyintéző barátnőm, aki egyszer mondott valamit, ami azóta is rendszeresen eszembe jut. Szerinte nem azt a pénzt kell félretenni, ami a hónap végén megmarad, hanem már fizetéskor el kell dönteni, hova kerül minden forint. Ő a klasszikus borítékos módszer egy modern változatát használja: a hónap elején külön keretet kapnak a fix kiadások, az étkezés, a szórakozás, az egészségügy és a megtakarítás. Ehhez ma már természetesen nem kell valódi borítékokat tartani a fiókban: külön bankszámlák, perselyek vagy virtuális zsebek ugyanígy működhetnek.

Nekem az egészben a megtakarítási boríték tetszik a legjobban. Ha ugyanis azt mondom, hogy majd hó végén félreteszem, ami marad, meglepő módon mindig akad valami, amire addig el lehet költeni. Ha viszont fizetésnapon átutalom a megtakarításra szánt összeget, az többé nem része annak a pénznek, amiből fejben gazdálkodom. Ez nem pusztán pszichológiai trükk. A megtakarítást ösztönző pénzügyi ajánlásokban is visszatérő elem az automatizálás: ha a pénz rendszeresen és automatikusan kerül át megtakarításba, kisebb az esélye annak, hogy előbb másra költöm. Épp ezért most már tudom, ha egy hónapban nem szeretnék kaját rendelni, a havi 30 ezer forintot automatikusan el tudom tenni.

30 ezer forint nem változtatja meg az életemet – vagy mégis?

A hónap végén végül nem az volt a legnagyobb felismerés, hogy egyetlen szokás megváltoztatásával körülbelül 30 ezer forinttal kevesebbet költhetek. Hanem az, hogy mit jelent ez hosszabb távon. Ha a nagy képet nézem, akkor azt látom, hogy 5 év alatt 1,8 milliót spóroltam azáltal, hogy nem rendeltem kaját, ami már egy jelentős összeg. Persze én sem vagyok fából, de még csak gép sem vagyok, nem tudok nem elcsábulni néha a régi, ismerős ízek után, amiket a kedvenc éttermeimben megszoktam. A jövőben nem fogok görcsösen abba kapaszkodni, hogy semmi esetre se rendeljek kaját, hanem inkább kétszer meggondolom, hogy tényleg szükségem van-e az ételre, vagy egyébként tele van a hűtő, csak épp lusta vagyok összedobni egy 15 perces kaját. Mert végül nem egyetlen nagy lemondásból lett több pénzem, hanem sok egészen apró döntésből. És háztulajdonosként most kezdem igazán érteni: a havi 30 ezer forint talán nem tűnik vagyonnak, amíg össze nem szorzom tizenkettővel.