„A kristályok olyanok, akárcsak az emberi létezés” - interjú Chiharu Shiotával, a Swarovski Kristallwelten legújabb Chamber of Wonder teremének alkotójával

Magyarországról egyedül az InStyle kapott meghívást az új látványosság megnyitójára, ahol nemcsak megismerhettem közelről azt a hihetetlen munkát, amit a Swarovski Manufaktúra végez, de lehetőségem volt találkozni Chiharu Shiotával is, akinek neve sokaknak ismerős lehet, hiszen 2016-ban hazánkban is alkotott már, akkori munkáját a Szentendrei Képtárban csodálhatták meg az érdeklődök. De most vissza a Swarovski Kristallweltenhez. A művész most készült installációja éppoly összetett, mint magával ragadó. A koncepció finom, kristálygyöngyökkel fűzött vörös gyapjúszálak hálózatán keresztül kel életre, a szálak pedig végül összefutnak, és a Swarovski által készített kéz- és lábpárban, valamint a művész karjának tökéletes kristálymásában egyesülnek.

És hogy mit jelenet Shiota számára mindez? Hogy milyen gondolatok állnak legújabb alkotása mögött, és mindebben hogyan inspirálták a Swarovski kristályok? Erről már ő maga mesélt nekem, ugyanis a különleges megnyitó mellett lehetőségem nyílt egy rövid interjút is készíteni vele.

Kezdjük az elején. Miután a Swarovski megkeresett, hogyan fogtál hozzá a munkának? Azonnal tudtad, mit szeretnél csinálni?

Mindenekelőtt ellátogattam a Swarovski Kristallweltenbe, hiszen látnom kellett a kiállítóteret, hogy legyen elképzelésem arról, milyen lehetőségeim lehetnek az alkotásra, hogy mi működhet. Emlékszem, mikor megláttam a Swarovski zöld óriását, a The Giantet (André Heller munkája, a Swarovski Kristallwelten bejárata, amit művész a Swarovski 100. évfordulójának megünneplésére alkotott – szerk.), ami teljesen beleolvad a tájba, és amelynek gyomra tele van kreatív világokkal, az adta az ötletet, hogy alkossak valamit az élet misztériumáról. Így az ottlét után készítettem néhány rajzot arról, hogy hogyan is képzelem el az installáció, de tudni kell, hogy ezek csak tervek, az alkotás a folyamat végéig alakul, formálódik. Nem tudom a munkáimat a stúdiómban elkészíteni, hiszen vagy túl nagyok, vagy túl kicsik lennének, soha nem illeszkednének tökéletesen, épp ezért a tényleges térben építem fel őket. Minden energiámat a munkámba fektetem ilyenkor, és hagyom, hogy fejlődjön és változzon menet közben.

Az új Chamber of Wonder terem neve Crystallizing Identity, és ahogy említetted, az alkotásod az élet misztériumáról szól, de mit is jelent ez pontosan? Mit szerettél volna üzenni ezzel az alkotással?

Úgy hiszem, gyakran azt gondoljuk, hogy a tapasztalataink teljesen a sajátjaink, pedig alapvetően mind összeköttetésben állunk. A másokhoz való kapcsolódás az emberi lét természetes része. Ezeket a kapcsolatokat a térben kifeszített szálak szimbolizálják.

Tudod, először akkor kérdőjeleztem meg igazán, hogy ki is vagyok én magam, amikor elhagytam Japánt és Németországba költöztem. Próbáltam megtalálni a saját hangomat, kifejezésmódomat művészként, és közben lassan rájöttem, hogyan is formált, alakított engem a kultúrám azzá, aki vagyok. Japánban úgy éreztem magam, mintha sós vízben élnék, nem véltem felfedezni a kulturális identitásom lenyomatának jeleit. Ám amikor Németországba költöztem, és annyi különböző emberrel találkoztam, úgy éreztem, mintha a víz elpárolgott volna, és hirtelen tisztán láttam magam, bizonyos értelemben úgy is mondhatjuk, kikristályosodott az identitásom. Amikor pedig másodszor diagnosztizálták nálam a rákot, mélyebben kezdett tudatosulni bennem az az egyensúly, ami az egyénként való létezés és a valami nagyobb egészhez tartozás között feszül. Hirtelen belém hasított annak a valóság is, hogy egyedül vagyok a testemben, és tisztán éreztem: a tudatom létezése ettől a fizikai testtől függ, amiben élek, erre a fizikai testre szüksége van. Olyan anyagokkal szeretek dolgozni, melyek akkor is fennmaradnak, amikor én már nem leszek, mint a bronz és az üveg.

A Swarovski filozófiája szerint a kristályok a kreativitás katalizátorai. Rád milyen hatással voltak a kristályok és a Swarovski csapattal való munka?

Igazán különleges élmény volt a Swarovskival dolgozni, hiszen a Swarovski Kristallwelten olyan, akár egy hely a valóság és az álom között. Korábban sosem dolgoztam még kristályokkal, ezért eleinte nem voltam biztos benne, hogyan használjam őket, csak azt tudtam, hogy nem a szépségükre szeretném helyezni a hangsúlyt, valami mélyebbet akartam alkotni általuk.

Mindeközben úgy gondolom, igazán élőnek is érződnek. Olyan volt számomra a velük való munka, mintha beszélgetnék velük. A kristályok valami újat hoztak abba a kapcsolódásba, amit a munkáimban próbálok megmutatni, valamint ez a projekt lehetőséget adott arra, hogy meglássam, hogyan kölcsönöznek a kristályok egy egészen más energiát és érzetet a térnek.

Kétségtelen, egészen elképesztő lett a végeredmény. Engem teljes lenyűgözött. Mondd, mégis mennyi idő volt elkészíteni az installációt?

Rengeteg anyagot kellett előkészítenem a stúdióban a csapatommal, majd miután mindent elküldtünk a kiállítótérbe, nyolc napon belül befejeztük a munkát.

A beszélgetésünk közben is újra és újra pörgetem magamban a hatást, amit a Crystallizing Identity tett rám, neked most mi a tapasztalatod az első visszajelzések után? Az emberekben elérted a kívánt hatást?

Tudod, nincsenek elvárásaim azzal kapcsolatban, hogy mit érezzenek az alkotásaimmal kapcsolatban az emberek. Nem hiszem, hogy a kortárs művészetben létezik olyan, hogy egyetlen válasz, ha megkérdezel 100 embert, hogy mit éreztek, 100 különböző választ fogsz kapni.