Bosszúpornó áldozata lettem; visszavágtam; feldolgoztam. Ez az én történetem
Joey lézerszemekkel követte minden lépésemet. Három órára lakott tőlem New Jersey-ben, így kezdetben a „mi van rajtad”, „hova mész”, „kivel vagy” kérdéseket a távkapcsolat hátulütőiként könyveltem el. Lelkiismeretesen beszámoltam a ruházatomról, a hollétemről, a barátaimról. A kedvében akartam járni. Joey következő – mint később kiderül, utolsó – marylandi látogatásakor, 2010 februárjában, összevesztünk egy szoknya miatt, amit a munkahelyemre vettem fel. Joey túl rövidnek bélyegezte a szoknyát és lekurvázott. Elsorolta a bűneimet: hogy máshoz mentem férjhez, hogy más férfiakkal is viszonyom volt a 19 év alatt, amíg nem voltunk együtt és hogy férfi barátaim is vannak, akikkel Joey szerint minden bizonnyal le is fekszem. Ezt a hegyibeszédet telefonbeszélgetéseink során is többször végighallgattam már..., de így, szemtől szembe állva, figyelve, ahogy kivörösödik az arca és összeszorulnak az öklei dühében, teljesen más volt. Ráébredtem, hogy veszélyes emberrel van dolgom, megmondtam neki, hogy pakolja össze a holmiját és visszafuvaroztam New Jersey-be. A kapcsolatunk véget ért.
A következő este Joey tombolva hívott fel. A Facebook-oldalam tanúsága szerint, kiabálta a telefonba, egyértelmű, hogy legalább három másik férfival szexelek. Megpróbáltam észérvekkel cáfolni, de eddigre már túlságosan belelovallta magát ahhoz, hogy meghallgasson. Megfenyegetett, hogy aukciót kezdeményez az eBayen. Egy CD-t bocsát áruba, amely 88 meztelen fotómat tartalmazza, olyan fotókat, amelyek a beleegyezésemmel készültek az elmúlt négy hónapban. Azt mondta, az aukció linkjét elküldi a családomnak, a barátaimnak és az egyetemi kollégáimnak. Remegtem a kétségbeesett félelemtől. Tudtam, hogy szép szóval nem lehet lebeszélni... Könyörögtem, de azt válaszolta: „Tönkre foglak tenni.”