Borítókép: Terrible one-two, avagy a "szörnyű" dackorszakról Forrás: pexels/Jep Gambardella

Terrible one-two, avagy a "szörnyű" dackorszakról

Kőszegi Marietta szerző fotója
Utoljára frissítve:
A dackorszak az egyik legmeghatározóbb fejlődési szakasz a gyerek életében, hiszen ilyenkor tanulja meg az önállóság és a döntéshozatal alapjait – aminek a szülők általában nem igazán örülnek, pedig legalább olyan fontosak, mint a fogzás vagy a bilire szokás.

Angolul a költői és kifejező „terrible two” nevet adták az életszakasznak, ami körülbelül másfél és 4 éves kor között zajlik, és tele van igazi – nevezzük így – kihívásokkal: megértéssel és türelemmel azonban könnyebben átvészelhető az egész. Ha türelemmel, felkészülten és következetes neveléssel állunk hozzá, segítünk a gyereknek túllépni rajta, miközben a kapcsolatunk is szorosabbá válik.

Miért alakul ki ilyesmi?

A dackorszak a gyerek önállósodási törekvéseiből fakad: ebben az időszakban fedezi fel a saját akaratát, és kezdi megérteni, hogy komoly befolyással lehet a környezetére. Ezzel együtt megjelenik a gyűlölt, mégis hasznos "nem" szó gyakori használata, a hisztinek nevezett gyakori ellenkezés, illetve a frusztráció, amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan ő szeretné. Ismerős?

Jellemzők

Gyakori ellenkezés: Gyerekünk állandóan tiltakozik a kéréseid ellen, és sokszor éppen az ellenkezőjét akarja tenni annak, amit mondasz neki.

Hisztirohamok: A dühkitörések és sírásrohamok egyértelműen jelzik, hogy érzelmileg még nem tudja megfelelően kezelni a frusztrációit.

Önállósodási vágy: Egyre inkább szeretne egyedül cselekedni, például önállóan öltözködni, cipőt befűzni vagy enni, sétálni, esetleg fejest ugrani az erkélyről.

Határok feszegetése: Kipróbálja, meddig mehet el, és hogyan reagálnak rá a környezetében élők, ezzel alaposan próbára téve a türelmedet.

Forrás: pexels/Jep Gambardella

Hogyan kezeljük a terrible two-t?

Türelem, empátia: A gyermek érzelmei valósak, még ha irracionálisnak is tűnnek. Nem az a célja, hogy téged kikészítsen, sokszor egyszerűen nem tud máshogy cselekedni. Fontos, hogy lehetőleg nyugodt maradj, és próbálj megértőnek lenni, ne ronts a köztetek lévő jó viszonyon kiabálással, fenyítéssel, ami ráadásul csak rövid távon használ. Fogadd el, hogy ez a jelenség a fejlődés természetes velejárója!

Következetesség: Húzz vonalakat! A szabályok betartása és az egyértelmű határok kijelölése segít a gyermeknek abban, hogy biztonságban érezze magát.

Választási lehetőségek: Ha a gyerek választhat (például, hogy reggel kék vagy piros pólót vesz fel, zöld vagy kék bögréből issza a kakaót), akkor úgy érzi, van beleszólása a dolgokba, és – remélhetőleg – kisebb mértékű lesz a hisztije is.

Figyelemelterelés: Ha a gyerek nekiállna hisztizni, próbáld meg más irányba terelni a figyelmét.

Nyugodt kommunikáció: Előfordul, hogy a felnőtt elveszíti a türelmét és olyat tesz, amit maga is megbán. Beszélj hozzá higgadtan, és próbálj rövid, érthető mondatokkal reagálni, még ha sokszor nehéz is.

Pozitív megerősítés: Dicsérd meg, amikor megfelelően viselkedik, hogy érezze, mi az elvárt és jutalmazott magatartás.

Ha végképp elakadsz, szerencsére találsz jó szakkönyveket, tréningeket, tanfolyamokat, amelyek segítségével hasznos tippeket kaphatsz, hogyan kezeld a sokszor kezelhetetlennek tűnő helyzeteket.

Galériánkban pedig kihagyhatatlan ruhákat ajánlunk gyermekeidnek tavaszra!